Galaschek Péter: Szeretném, hogy a sikerek újra beköszöntsenek a Fáy utcába

Korábbi középpályásunk 1986 és 2000 között 340 bajnoki mérkőzésen lépett pályára csapatunkban, ezeken pedig 53 gólt szerzett és tagja volt két bronzérmes együttesünknek is.

– Az igazat megvallva nagyon rég voltam kint az Illovszky-stadionban, de amikor visszatérek, nosztalgikus érzéssel tölt el. A mérkőzések alatt számtalan egykori és korombeli játékossal találkozom, többek között Komjáti András, Juhár Tamás és Müller Sándor társaságában szurkolunk együtt a csapatnak. Itt éltem le az életem első felét, így nagyon drukkolok, hogy újra az NB I-ben szerepeljenek a srácok és legalább olyan eredményeket érjenek el, mint mi annak idején. Szeretném, hogy a sikerek újra beköszöntsenek a Fáy utcába.

Galaschek Péter rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodott a XIII. kerületben, ám két egykori edzőnkre, Illovszky Rudolfra és Gellei Imrére különösen jószívvel gondol vissza, hiszen elmondása szerint rengeteget köszönhet nekik.

– Máig élénken él bennem a pillanat, amikor 1976-ban Angyalföldre kerültem, ahol előbb az utánpótlásban játszottam, majd Rudi bácsi végigkísérte a pályafutásomat utánpótlás-korosztálytól a felnőtté válásomig. Ő volt az első, aki a felnőtteknél számításba vett. 1996-ban mindenki elkönyvelte, hogy búcsúzunk az élvonaltól, azonban erre rácáfoltunk és huszáros hajrával a 10. helyen végeztünk a bajnokságban. Bennnmaradtunk az első osztályban, ebben pedig elévülhetetlen érdeme volt ebben Rudi bácsinak.

Azt a csapatot fejlesztette tovább Gellei Imre, akivel a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok. Nemcsak szakmailag, hanem pedagógiailag is jól kezelte a játékosokat, nagyon jó érzéke volt ehhez. Elfogadta, milyen labdarúgói vannak és ahhoz igazította a taktikát, nem pedig fordítva. Labdás képességekben magasan a legjobb csapatunk volt abban az időszakban Magyarországon. Azokat a képességeket fejlesztettük, amelyekben jók voltunk. Sosem felejtem el az első NB I-es gólomat, amelyet a Haladásnak lőttem: leírhatatlan érzés volt, nem tudom szavakba önteni. Ezt csak az tudja átérezni, akinek már összejött. Ezek az emlékek velem jönnek a sírba is.

Végül a mögöttünk hagyott ünnepi időszak történései is szóba kerültek.

– A munka jegyében telt, ugyanis a vendéglátásban dolgozom, ez pedig ilyenkor nálunk a csúcsidőszak. Jó pár éve külön élek a feleségemtől, azonban így sem feledkeztünk meg egymásról. Karácsonykor az ünnepi menü hal volt majonézzel, majd a köszöntések után visszatértem a munka világába. Szilveszter sem telt másként, akkor is dolgoztam, de a gyermekem édesanyjával ahogyan karácsonykor úgy az év utolsó napján sem maradt el a koccintás a sikeresebb, boldogabb esztendő reményében.

Sorozatunk eddig megjelent részei:

• Puskás Lajos
• Komjáti András
• Vidáts Csaba
• Kiss László
• Izsó Ignác
• Kövesfalvi István
• Mészöly Géza
• Aranyos Imre
• Szilveszter Ferenc
• Sowunmi Thomas