Vaskó: A középmezőnyben van a reális helyünk

Mi volt számodra a 2017-es év legboldogabb pillanata?

- Egyértelműen és mindenek felett második gyermekünk április 4-i világrajövetele. Nem sokkal marad el e mellett, hogy szép eredményeket értünk el a Vasassal. Nem szabad említést nélkül hagynom, hogy a 2016/17-es bajnokság utolsó meccsén az én gólommal sikerült bebiztosítanunk a harmadik helyet. A kupadöntő is örök emlék marad, még ha egy hajszállal le is maradtunk a kupa megszerzésétől. Mi is belekóstolhattunk a hosszabbítás és a büntetők semmihez sem hasonlítható hangulatába, amit sok ezer szurkolónk fergeteges biztatása tett teljessé.

Mennyire változtatott meg a két fiad születése?

- Sokat változtatott a jellememen a gyermekeim létezése. Féltem őket, óvom őket, próbálok minden nekik hasznos dolgot megadni. Nyilván, ha betegek, olyankor a feleségemmel stresszesebbek vagyunk. Amióta megszületett a kisebbik, természetesen kevesebbet is alszunk. Azon vagyok, hogy ezek ne érződjenek a pályán a teljesítményemben. De egyértelműen megváltoztatja az ember életét, ha gyermeke van. Az esti fürdetésüket sose hagynám ki. A csapatban a papák, szoktuk is mondani azoknak, akiknek még nincs gyermeke, hogy el sem tudják képzelni, milyen az a tartós állapot, amikor huzamosabb ideig nem lehet nyugodtan átaludni egy-egy éjszakát. De biztatom őket, hogy bátran vállaljanak gyerekeket, mert csodálatos érzés apának lenni!

Attól, hogy felelős vagy a gyermekeidért és már értük is dolgozol, hogyan érzed: ez változtatott a munkához való viszonyodon, a teljesítményeden?

- A labdarúgó karrieremben mindig is arra törekedtem, és most is arra koncentrálok, hogy a maximumot hozzam ki magamból, ez több, kevesebb sikerrel összejött. Egy biztos, hogy nyártól, fokozatosan, egyre fáradtabbnak éreztem magam, a korábban elmondottak miatt is. De most már elmúlt kilenc hónap a kicsi születése óta, és egyre jobban alszik, így mi is pihentebbek vagyunk. Ahogy egyre inkább át tudom aludni az éjszakákat én is egyre frissebb leszek. Azért nem egyszerű, amikor egy kimerítő edzés után hazamegyek és várnak az otthoni feladataim. Ilyenkor félóra pihenést kérek a feleségemtől. Ez használ, mert utána újult erővel tudok a gyerekekkel kapcsolatos teendőkhöz kezdeni. Nagyon élvezem a családi életet. Sőt, ha visszamehetnék az időbe, már fiatalabb koromban szorgalmaztam volna, hogy legyen gyerekünk.

Az elmúlt őszöd egyértelműen bizonyította, hogy nagy küzdő vagy. Mert bár igazoltak játékosokat a posztodra, akkor is be tudtad verekedni magad a csapatba, amikor mindenki egészséges volt.

- Úgy gondolom az én helyzetem nagyon nehéz, egy jó katonának tartom magam. Dolgozom keményen és próbálom a legtöbbet kihozni magamból. A társaimnak segítek a tapasztalatommal, a pályán való kommunikációval, bíztatással. A klub, a játékostársak és a szurkolók megbecsülnek. Ennek ellenére állandó harc és küzdelem, hogy játszhassak, de ezt vállalom. Ugye van az a mondás, hogy “megszoksz, vagy megszöksz”. Nem akarok megszökni, nagyon szeretek itt lenni a Vasasban, a nevelő egyesületemben. Remélem, erre még hosszú ideig lesz lehetőségem.

Mit vársz az előttünk álló tavasztól? Mik lehetnek azok a tényezők, amikbe bele tudnánk kapaszkodni, amik reményt adhatnak, hogy jobban sikerülhet, mint az elmúlt őszünk?

- Csak az elvégzett munkában hiszek. Az eddigi pályafutásom során megtapasztaltam, ha nem tudtam keményen felkészülni, akkor el is maradtak az eredmények, a jó teljesítmény. Ezért a hátralévő bő egy hónapban minden csapattársamtól kemény munkát várok el. Úgy vélem, hogy a középmezőnyben van a reális helyünk a bajnokságban, és bízom abban, hogy ezt a hátralévő 14 forduló során bizonyítani is tudjuk.