Vasas-városok: Eger

Eger - Pesti csillagok

Az Eger 8:0-ra kikapott a Videotontól 1972. május 24-én. Egy héttel a súlyos fehérvári viszontagságok után a Vasast fogadta, és 3-1-re győzött.

De nem ez volt a legszomorúbb.

Még az sem, hogy az angyalföldi csapat az első tavaszi forduló, a Videoton elleni 1-0 óta nem nyert. (Háromszor döntetlent ért el, ötször vereséget szenvedett; nyolc egymást követő mérkőzésének ibolya szerény gólkülönbsége 7-21 volt...) Az egri levitézlés után kapott osztályzatok sem jelentették a legkeservesebb tartományt, pedig a Tamás (5) – Török (6), Mészöly (4), Fábián (6), Ihász (5) – Müller (6) Puskás (4) –  Molnár (6), Tóth (5, helyette Menczel 6), Farkas (6), Várady (6, Lakinger 0) összetételű együttes egyáltalán nem dicsekedhetett az érdemjegyekkel.

Viszont sporttörténeti találkozó részese volt.

Bajnoki mérkőzésen akkor szerepelt utoljára Farkas János és Mészöly Kálmán.

Alighanem megdönthetetlen világcsúcs: sikerült visszavonultatni két extraklasszist  harmincéves korában...

Az „üldözés” 1971 júniusában kezdődött, amikor az MTK elleni Fáy utcai 0-3 után kiderült, hogy a két játékos (sokadszor már) kimaradt a találkozót megelőző éjszakán. Puskás Lajos e sorok írójának a múlt évben – nyilvánosan először – korrekten elismerte: nemhogy a vezetőség, de immár néhány labdarúgó sem állt Farkas és Mészöly oldalán, s fellázadt a páratlan páros ellen. Azt senki nem gondolta: a helyzet odáig fajul, hogy mindörökre abbahagyja a futballt a virtuóz, ám korántsem szent életű kettős...

Mészöly az 1971/72-es évadban már csak hatszor, Farkas még tizenötször játszott, és negyedik lett a házi góllistán, amely így festett: Várady Béla 14 (+ 6 gólpassz), Puskás 10 (+9), Müller Sándor 8 (+4), Farkas 6 (+3).
Egerben olyan nagyon nem szakadhattak meg a fővárosi futballisták, mert a találkozóról az látott napvilágot: „Néha egyszerűen nem lehetett megérteni, miért nem indul el például Mészöly, amikor Tóth Tibor tisztán, egyedül tör a kapura; miért torpan meg Puskás, Farkas vagy Tóth Bálint, hogy az egri védők az utolsó tizedmásodpercben végül elérjék a labdát.”

A befejező hat fordulóban viszont – már a félre tett labdaművészek nélkül – négy győzelmet is aratott a végül az NB I hatodik helyén kikötő Vasas. A legragyogóbb diadalt az FTC elleni rangadón ünnepelte: a lehengerlő 5-2 alkalmával Várady Béla az első félidőben két, a „zendülő” Puskás a másodikban három remekbe szabott gólt lőtt.
De Farkas és Mészöly meghökkentően korai búcsújáért még ez sem kárpótolta a felbecsülhetetlen veszteséget elszenvedő Angyalföldet...