Szánthó Regő: Az első perctől érzem a bizalmat

Milyenek az első benyomásaid, hogyan fogadtak az új csapattársak az öltözőben?

Szerencsére könnyen ment a beilleszkedés, hiszen szinte mindenkit ismertem, ha máshogy nem, ellenfélként már találkoztam a legtöbb játékossal. Otigba Kenneth a csapattársam volt a Fradinál, Hinora Kristófot az utánpótlás-válogatottakból ismertem korábbról, Zimonyi Dáviddal pedig régóta barátok vagyunk. Mindenki segítőkész, így abszolút pozitívak az eddigi tapasztalataim.

Egyelőre külön munkát végzel rehabilitációs stábunkkal – mikor kezdheted el a csapatedzéseket és láthatunk először a pályán Vasas-mezben?

Remélem, minél hamarabb, minden erőmmel ezért dolgozom. Pontos dátumot még nem tudok mondani, hiszen a korábbi sérüléseimből, valamint a hosszú kihagyásból kiindulva csakis akkor szeretnék visszatérni, ha valóban 100 százalékos állapotban tudom segíteni a csapatot. Jól haladunk, a futóedzéseken kívül már labdás- és különböző koordinációs gyakorlatokat végzem, így bízom benne, hogy nem kell sokat várni a debütálásra.

Bejelentésedkor úgy fogalmaztál, meggyőző volt az a koncepció és jövőkép, amelyet Nagy Miklós sportigazgató felvázolt neked. Néhány részletet elárulsz ezzel kapcsolatban?

Ami a csapatcélokat illeti, egyértelműen a feljutás a cél, valamint a folyamatos NB I-es szereplés – természetesen nekem is ezek a terveim. Emellett leginkább az egyéni törődés, valamint a belém vetett bizalom győzött meg arról, hogy Angyalföldre igazoljak – sajnos korábban a pályafutásom alatt ezeket nem mindig éreztem.

Mennyire volt fontos szempont a klubváltásodnál, hogy Magyarországon, azon belül is a fővárosban maradj?

Nem ez volt a fő, sokkal inkább az, hogy egy olyan klubhoz kerüljek, amelyik foglalkozik velem, támogat és megbecsül. A Vasasnál az első perctől éreztem ezt a fajta bizalmat, ezt pedig természetesen a pályán szeretném majd meghálálni.

Milyen célokat tűztél ki magadnak a tavaszi szezonra?

Elsődlegesen azt, hogy újra teljesen egészséges legyek. Számokat nem tűztem ki magam elé, de a jó játék mellett gólokkal és gólpasszokkal szeretném segíteni a klubot.

A helyszínen tekintetted meg a Szeged és a Mosonmagyaróvar elleni mérkőzéseket – milyen tapasztalatokat szereztél?

A védekezésünk stabil, amelyből mindkét meccsen voltak nagyon jó átmenetek és támadásvezetések. A Szeged ellen sajnos a befejezéseknél nem voltunk elég precízek és élesek a győztes találat megszerzéséhez, ám Mosonmagyaróváron már ezen a téren sem volt probléma. Amit láttam, az alapján bizakodó vagyok, remélhetőleg eredményes tavasz vár majd ránk.

A 18-as mezszámot választottad – miért éppen ebben fogsz játszani?

Korábban sokáig 11-esben futballoztam, ezt a számot azonban a Vasas legendája, Várady Béla miatt visszavonultatták, így ez nem jöhetett szóba. A Fradinál 69-es, Dunaszerdahelyen 74-es voltam – előbbi édesapám, utóbbi édesanyám születési évszáma, most viszont a barátnőmre bíztam a választást. Mivel a 18-ashoz kötődik közös emlékünk, ez lett a befutó. Nincs egyébként különösebb számmisztika a dologban és egyébként sem vagyok babonás, nem alakult még ki nálam semmilyen rituálé az edzésekre, vagy a meccsnapokra.

Ha éppen nem futballozol, akkor mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet?

Nagyon szeretek horgászni, ha jó az idő, akkor általában ez a hobbim. A barátnőm szüleinél van egy kiskutyánk, vele is mindig örömmel foglalkozunk, illetve néha leülök a PlayStation elé és játszom egy kicsit. De semmiképpen sem a FIFA-val, a focit meghagyom a valóságnak!