Lapszemle: Interjú Mahir Saglikkal

Nagy valószínűséggel ön az első török futballista a magyar NB I-ben. Már persze, ha töröknek érzi magát egyáltalán…

A szüleim törökök, de nekem már Németország a hazám, hiszen ott születtem, és ott éltem mindig – mondta Mahir Saglik, a Vasas labdarúgója. – Ettől függetlenül ezer szállal kötődöm Törökországhoz, s nem csak azért, mert rokonaim, barátaim élnek ott, hanem azért is, mert minden korosztályos válogatottban játszhattam, egészen az U21-ig bezárólag. Meghívtak, és én büszkén, boldogan mentem.

Nem fájó pont az életében, hogy a felnőtt válogatott meghívójára hiába várt?

Sokszor gondoltam rá, hogy milyen fantasztikus érzés lehetett volna a török nemzeti csapatban futballozni, de oda azért nem volt könnyű bekerülni. Nincs bennem hiányérzet emiatt, a pályafutásom így is teljes.

Mire a legbüszkébb?

Mindjárom három dolgot is említhetnék ezzel kapcsolatban, talán az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor a Wolfsburg színeiben kupameccsen legyőztük az akkor még bombaerős Milant. Csodálatos emlék ez, különösen azért, mert gólt is szereztem. Egyébként a Wolfsburggal bajnoki címet nyertem a Bundesliga első osztályban, és abban a sikeres szezonban kilenc találkozón léptem pályára. Aztán ott van a Wuppertal színeiben szerzett huszonhét találat, amellyel a Bundesliga háromban gólkirályi címet nyertem. De ezt egy osztállyal feljebb is megismételtem a Paderborn csatáraként tizenötször vettem be az ellenfelek hálóját, és ezért is „királlyá koronáztak”.

A Paderborn a legfontosabb klub a pályafutásában?

Talán a legfontosabb. Abban a városban születtem, ott kezdtem el futballozni tizenhét esztendősen, az akkor még negyedik osztályban szereplő csapatban mutatkozhattam be a felnőttek között, s most legutóbb is ezt a klubot szolgáltam.

Kész csoda, hogy még nem díszpolgár Padernbornban.

Az biztos, hogy sokan ismernek a városban, és talán sokan is szeretnek, nem tudok úgy végigsétálni az utcákon, hogy ne állítanának meg, ne kérjenek tőlem autogramot, vagy egyszerűen csak ne akarjanak velem beszélgetni a múltról, vagy akár a jövőről.

A jövőről, amely messze sodorta szülővárosától. Miért éppen a Vasast és Magyarországot választotta?

Volt több ajánlatom, akadtak közöttük egész kedvezőek is, de azt mondtam magamban, szeretnék bizonyítani egy másik országban is. Szeretném megmutatni, hogy harmincon túl is lehet jó csatár valaki. Olyan csatár, aki rugdossa a gólokat, aki vezéregyéniséggé válhat a csapatában. Én erre törekszem. Egyébként rendkívül korrekt ajánlatot kaptam a Vasas tulajdonosától. Többször is beszélgettünk, s egy olyan klubmodellt vázolt fel előttem, amely vonzó és izgalmas volt a számomra. S nem titok, a Vasas megkeresése után felhívtam Christian Müllert, aki tavasszal még itt játszott, ennél a klubnál, és kikértem a véleményét. Ő is bíztatott, hogy jöjjek bátran, jó helyre kerülök.

És jó helyre került?

Nagyon kedvezőek az első benyomásaim. Barátként fogadtak, és egy valódi közösségbe csöppentem, olyan társak közé, akik örömmel edzenek, örömmel dolgoznak együtt, így aztán valódi összefogásról, csapategységről beszélhetünk. Számomra egyébként fontos szerepe volt a klub és országváltásnak Michael Oening személye is. Őt ismertem Németországból, és ismertem a munkáját is, tudtam, hogy képzett, intelligens, széles látókörű szakember. Természetesen vele is többször egyeztettem Budapestre érkezésem előtt, és nekem fontos volt amit mondott, amivel bíztatott.

Tudja, hogy a Vasas az ötvenes, hatvanas, hetvenes években nem csak itthon, de Európában is elismert, sikeres klub volt? Hogy például egyszer a Real Madrid ellen játszott BEK elődöntőt?

Annyit tudtam a klubról, hogy rendkívül sikeres a múltja, és hogy réges-régóta várnak itt egy újabb bajnoki címre. Talán túlságosan régóta is.

Megszokta már Budapestet?

Gyönyörű város, ezt néhány hét alatt, sőt néhány nap alatt megállapíthattam. Természetesen elsősorban az edzésre, a munkára, a futballra koncentrálok, de azért jutott időm kicsit körülnézni a belvárosban, és mondhatom, roppant izgalmas hely Budapest. Egyelőre egyedül vagyok, de hamarosan jön a feleségem, és itt él majd velem.

Török ajánlata nem volt? Mert gondolom azért a pályafutása során sokszor eszébe jutott, hogy kipróbálná magát ősei országában.

Bevallom, hogy nagy Besiktas-szurkoló vagyok, az a klub nagyon közel áll a szívemhez. Talán ha egyszer ők hívtak volna, lehet, hogy megyek, de nincs okom a panaszra, erős német klubokban futballozhattam, sok néző előtt, komoly tétért.

Azt olvastam, hogy a Borussia Dortmund keretében is ott szerepelt a neve.

Fiatal voltam, nagyjából húsz esztendős, amikor a Dortmund szerződtetett, fantasztikus játékosok közé kerültem, nekem már az is óriási dolog volt, hogy velük edzhetek nap mint nap-. Bajnoki meccsen nem léptem pályára, de több kupatalálkozón is szerepelhettem, nehéz jelzőkkel visszaadni mindazt, amit a Dortmund-stadionban egy futballista átélhet.

A nyolcvanezres, zsúfolt dortmundi aréna vagy a csillogó-villogó ultramodern gelsenkircheni stadion, és a Bayern Pazar otthona után nem lehetett könnyű megszokni a Magyarországon is ósdi, retro hangulatú Vasas pályát.

Nagyjából tudtam, hová jövök. Christian Müller azt is elmesélte, és felkészített rá, hogy sajnos a magyar bajnokságban igencsak kevés a néző. Úgy gondolom ezen csak jó játékkal, izgalmas meccsekkel lehet változtatni, és persze olyan élménnyel, amilyennel a válogatott ajándékozta meg a magyarokat az Európa-bajnokságon.

Látta Magyarország mérkőzéseit a kontinensviadalon?

Szinte minden meccset láttam. A magyar–portugál találkozó például a torna talán legjobb összecsapása volt. Örülhettek a portugálok, hogy ikszre hozták azt a meccset, a magyarok győzelmet érdemeltek volna. De talán emiatt, na meg az új stadionok építése miatt is javulhat majd a futball színvonala, és népszerűsége az önök országában is.

Hallotta, hogy a Vasast sokan már Leicester cityként emlegetik?

Igen valamelyik csapattársam néhány napja már mondta ezt, és tisztában vagyok vele, hogy miért. Az első helyen állunk, de én higgadtságra intek minden drukkert, messze még a vége. A keretünk erős, vannak tehetséges, ügyes fiataljaink, rutinos játékosaink, van egy kiváló edzőnk, egyre több szurkoló bíztat bennünket, és nagy dolgok is kisülhetnek ebből. Azért jöttem, hogy góljaimmal segítsem a Vasast, és a réges-régóta sikerre váró drukkereket.