Évértékelő Vancsa Miklóssal, a Vasas FC ügyvezető igazgatójával – II. befejező rész

Az évértékelő II. befejező részében a közeljövő feladatairól beszél Vancsa Miklós, a Vasas FC ügyvezető igazgatója és röviden összegzi a mögöttünk álló egy évet.

A közeljövőről – erősítések, értékeink megtartása, tehetségeink

A Magyar Kupából kiestünk (Vasas-Diósgyőr 0-4), a Ligakupában való továbbjutás lehetőségét az Újpest ellen „beáldoztuk” a bajnoki céljaink elsődlegessége okán, „bejött”. Első helyen telelünk és látjuk, tudjuk hol szorul erősítésre a társaság, mindent meg is teszünk, hogy néhány játékos leigazolásával ne csak bővítsük a keretet, hanem jobb minőséget is teremtsünk a pályán.

Előre bocsátom azonban, hogy ez nem könnyű, mint ahogy a riválisainknak sem az. Külföldit nem hozhatunk, vagy csak súlyos anyagi veszteséget elkönyvelve (a TV közvetítési jogdíj tavaszi szezonra vonatkozó részét, mintegy 25 millió forintot bukhatunk el).

Be kell lássuk, hogy az igazán NB I-es szintű játékosok pedig el tudnak helyezkedni az első osztályban is. De elhihetik a Tisztelt Drukkereink, hogy minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni azért, hogy már a téli szünetben sikerüljön leigazolni néhány, valóban minőségi és erősítést jelentő játékost.

Az értékeink megtartása eddig is folyamatosan zajlott, tárgyalunk a lejáró és nem lejáró szerződéssel rendelkező játékosainkkal is szerződésük meghosszabbításáról. Továbbra is szorosan együttműködünk a Vasas Kubala Akadémiával és legtehetségesebb játékosaikat folyamatosan felénk irányítják és ez jó alapot biztosít nekünk hosszabb távon és melyet köszönünk nekik. (Jelenleg is nagyjából két hete együtt edz a felnőtt kerettel többek között az U-17-es csapatból, a kiváló adottságokkal megáldott, erős testi felépítésű csatár Pataki Roland, valamint az 1998-as születésű, az U16-os válogatott erőssége, Kovács Dávid is.)

Összegzés – tanuljunk saját hibáinkból, hála Szurkolóinknak a biztatásért

Jól keretbe zártuk az első, Gyirmót elleni (2-0) és az utolsó fordulóbeli, Mezőkövesd ellenében elért 2-1-es győzelemmel az őszi szezont. De nem szédíthet meg minket ha rátekintünk a jelenlegi tabellára. Természetesen örülnünk lehet és kell is, de minden pillanatban eszünkbe kell jusson, hogy egy tavaszi szezon még hátra van.

Tanulnunk kell az őszi fordulókból. A tavasszal a pályán nem szabad elkövetni azokat a hibákat amiket ősszel megtettünk. Emellett a pályán kívül, a minden napokban figyelnünk kell mindenre, félreérthető nyilatkozatokra és nem utolsó sorban ellenfeleink tiszteletére.

Kizárólag mindig az előttünk álló feladatra, mérkőzésre, aktuális ellenfelünkre kell maximálisan koncentrálni, majd az azt követőre és így tovább. Nem szabad túlságosan a távolba tekintenünk, mert akkor megbotolhatunk a közvetlen előttünk lévő akadályban. Erősek vagyunk és remélhetőleg még erősebbek leszünk, együtt pedig, veletek, Vasas Szurkolókkal elérhetjük a céljainkat.

Köszönjük a kitartásotokat a csapat mellett, az anyagi áldozatotokat az idegenbeli meccseken és a sok-sok biztatást, ami rengeteg lelki erőt adott játékosainknak a mérkőzések alatt. Nehéz megindultság nélkül visszagondolni a tavaszi Gyirmót elleni számunkra balszerencsésen alakult idegenbeli mérkőzésre, amikor vesztes állásnál is, folyamatosan, megállás nélkül énekelt a mintegy 150 fős Vasas tábor. Ezt még akkori ellenfelünk edzője is megsüvegelte, aki elismerte, hogy a labdarúgásban eltöltött több évtizede alatt ehhez hasonló pozitívumot szurkolók részéről még nem tapasztalt.

Valóban „borsodzott” a hátunk ettől kitartó szeretettől, amit Szurkolóink akkor kifejeztek a csapat felé. (Ugyanez elmondható az őszi Magyar Kupa hazai vereség alkalmával is a Diósgyőr ellen is.)

A vesztes mérkőzések közbeni feltétlen rajongás adott erőt aztán a játékosainknak, hogy a következő meccseken sorozatban győzelmeket arassanak. És feledhetetlen volt a csákvári biztatás is. Az őszi szezont pedig a mezőkövesdi fergeteges buzdítás koronázta meg, amikor több mint 200 Vasas Szurkoló – átérezve a mérkőzés fontosságát – szinte hazai hangulatot teremtett a matyóföldi pályán. Köszönet mindezekért!

Hajrá Vasas! Mindörökké Angyalföld!