Csizmadia Csaba: Talán az élvonalban sincs olyan profi háttér, mint a Vasasnál

Szűk egy hónappal ezelőtt érkeztél a Fáy utcába, Gera Zoltán vezetőedzővel egyetemben. Hogyan értékeled az azóta a csapattal közösen eltöltött időszakot?

Szezon közben soha nem egyszerű egy edzőváltás, leginkább az eredmények segíthetik a beilleszkedést. És bár a játékunk még nem volt az igazi, valamint arra is kevesen számítottak, hogy büntetőrúgások döntenek majd a Mezőörs elleni párharcban, végül továbbjutottunk a kupában, ez pedig megadta az alaphangot. Nagyon jó érzésekkel érkeztem a Vasashoz, ezt pedig talán Zoli nevében is mondhatom, a tapasztalatok pedig csak megerősítették a várakozásokat. Vevők a játékosok a munkára és arra, amit a stábbal megkövetelünk tőlük, ezt a fajta mentalitást kell fenntartanunk egészen a bajnokság végéig.

Az U21-es válogatottnál korábban már együtt dolgoztatok, mik a legnagyobb hasonlóságok és különbségek köztetek?

Nem emelnék ki külön szakmai és emberi tulajdonságokat, a legfontosabb szerintem egyértelműen az, hogy kiegészítjük egymást. Vélhetően ő is hasonlóan látja, azért is döntött úgy, hogy a nemzeti együttesnél elkezdett közös munkát a Vasasnál is folytassuk. Régóta ismerjük egymást, a válogatottban is játszottunk együtt, valamint a pro licences edzői tanfolyamot is egyszerre végeztük, és mindig jó volt a viszonyunk.

Miután a Gyirmót szeptemberben felbontotta a szerződésemet, nyilván csalódott voltam, de annál értékesebbnek tartom magam és sokkal nagyobb bennem az alázat és a munkavágy, hogy otthon ülve vártam volna, akár hónapokig a következő lehetőségre. Tudtam, hogy Zoli pályaedzőt keres maga mellé a válogatotthoz, így vettem a bátorságot és felhívtam, így indult a közös edzői karrierünk. Örömmel csatlakoztam a stábjához, azóta is minden percét élvezem a közös munkának, mert amellett, hogy szakmailag nagyszerű, rendkívül értékes ember. Cseppet sem degradál a jelenlegi felállás, mindig kikéri a véleményemet, átbeszéljük a dolgokat és ahogy az imént fogalmaztam, jól kiegészítjük egymást. De ez igaz a stáb többi tagjára is, talán az élvonalban sincs ilyen profi háttér és játékosmúlt a kispadon, mint nálunk. Ha ez nem párosul majd sikerrel, akkor valamit rosszul csinálunk…

Számodra abszolút nem ismeretlen közegbe érkeztél, hiszen futballoztál is a másodosztályban, valamint voltál a Budafok és a Gyirmót vezetőedzője.

Azt hiszem, nagyképűség nélkül mondhatom, hogy nálam jobban kevesen ismerik az NB II-t. Képben vagyok a csapatokat és a játékosokat illetően is, ez nyilván előnyt jelent a mindennapi munkában.

Ha már Gyirmót – a legutóbbi fordulóban éppen az ALCUFER Stadionból hoztuk el a három pontot. Tudtál olyan tanácsokat adni a stábnak, amely segített legyőzni a korábbi csapatodat?

Késedi Gábor személyében az ország egyik legjobb elemzője dolgozik a Vasasnál, aki remekül feltérképezi a riválisokat. Biztosan tudtam mondani 1-2 olyan információt, ami segítség lehetett, de nem ezen múlt a győzelem. Ha ugyanis a játékosok kiviszik a pályára azt a fajta tudást, ami bennük van, minőségben kevesen tudják felvenni velünk a harcot.

Gyakran felmerülő kérdés, hogy jókor jön-e a válogatott szünet egy csapat életében, esetünkben viszont abból a szempontból biztosan, hogy ebben a két hétben még inkább összecsiszolódhattok a játékosokkal.

Valóban, számunkra előnyt jelent, hogy most két hetünk van átadni és kijavítani azokat a dolgokat, amiket szeretnénk, leginkább a taktikai elemekre és a finomhangolásra gondolok, ezekre fektetjük a hangsúlyt ebben a rövid időszakban.

A Mol Magyar Kupa előző kiírásának döntőjében szakértőként voltál jelen a Puskás Arénában – ezúttal viszont veled együtt alighanem minden Vasas-érzelmű ember azt szeretné, hogy a kispadról figyeld a finálét...

Megmondom őszintén, ennyire nem gondolkozom előre, a Paks elleni negyeddöntőig is vár még ránk egy fontos bajnoki mérkőzés a BVSC ellen, egyelőre azon van a fókusz. Természetesen óriási eredmény és megtiszteltetés lenne bejutni a fináléba, minden meccsen győzni szeretnénk, de addig még bőven vannak elvégezendő feladataink.

Végül beszéljünk egy kicsit a bajnokságról, ahol bár még mindig lépéshátrányban vagyunk a két közvetlen riválissal szemben, a sorsunk a saját kezünkben van. Mit vársz a hátralévő kilenc fordulótól, köztük a három, vélhetően kulcsfontosságú idegenbeli rangadótól a Nyíregyháza, a Honvéd és az ETO ellen?

Amit az elmúlt egy hónapban láttam, az rendkívül biztató és pozitív, mind hozzáállás, mind munka terén. Ebben az osztályban szerintem nincs akkora előnye a hazai pályának, egyik stadionban sem tapasztaltam még olyan félelmetes hangulatot, amitől tartanunk kellene. Kicsik a különbségek, ráadásul az ellenfeleinken talán még nálunk is nagyobb lesz a nyomás. Bízom benne, hogy maximális koncentrációval és erőbedobással állunk majd bele a még előttünk álló, kilenc összecsapásba, ebben az esetben nyáron már az élvonalra készülhetünk!