A kapusok nagy ismerője: Andrusch József - interjú

Szombaton délelőtt 10 órakor egy régi ismerős melegítette be három kapusunkat. Az 59 esztendős Andrusch József 26 év után tért vissza a Fáy utcába, ezúttal kapusedzőként.

Szeretettel üdvözöljük ismét a Fáy utcában! Mindenkit meglepett, hogy ismét itt köszönthetjük.

- Villámgyorsan történt minden. Csütörtök délután kaptam a felkérést, hogy lenne-e kedvem a Vasas kapusait edzeni. Pénteken már meg is egyeztünk, Vancsa Miklós ügyvezető igazgató úrral, hogy a tavasszal én készítem fel a csapat kapusait, azzal a kikötéssel, hogy az U21-es válogatott betöltött tisztségemet megtarthatom. Egyelőre nyárig szól a szerződésem, a folytatás lehetőségével.

1987 és 1990 között az Ön nevével kezdődött a Vasas csapata. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?

- A Honvédtól érkeztem, ahol sorozatban háromszor nyertünk bajnokságot. A mexikói vb-selejtezőkön három győztes meccsen védtem (Ausztria ellen 3-1, idegenben Hollandia ellen és Ciprus ellen 2-1), majd a vb után a Honvéd leigazolta Disztl Petit és luxus volt, hogy a Honvédnak két válogatott kapusa van, így én átigazoltam a Vasashoz. Itt a Vasasnál más célokért küzdöttünk, a mezőny második felében végeztünk azokban az években. Kisteleki István volt az edzőnk, az első bajnokin még Kovács Attila mögött a kispadon voltam, de a másodikon már én védtem, és gyakorlatilag ez így is folytatódott 75 mérkőzésen keresztül. Itt fejeztem be aktív labdarúgó pályafutásomat, 34 évesen. Nagyon jól éreztem magam, mert egy nagyszerű közösségbe kerültem. Komjáti Bandi, Szabadi Laci, Pecha, Galaschek, Mészöly Géza, Balog Tibi. Szerettem nagyon a Vasas légkörét, így örömmel jöttem vissza!

Azt szokták mondani, hogy a kapusok különcök. Mi az Ön története, hogyan lett kapus?

- Lehettem 5-6 éves – én vagyok a családban a legidősebb a négy fiú közül -  amikor a pár évvel idősebb szomszéd fiú mondta, hogy álljak be a kapuba. Édesapám, aki NB III-as szinten szintén hálóőr volt, fa deszkákból eszkábált nekem egy csaknem kézilabda nagyságú kaput. A szomszéd srác egy alkalommal olyan erősen lőtte meg a labdát, hogy beestem a kapuba, de előtte a labdát kiütöttem és nem lett gól. Ez olyan sikerélménnyel, büszkeséggel töltött el, hogy nekem akkor ott eldőlt a sorsom. Aztán 14 évesen, Újpesten kezdtem a labdarúgást, majd előfelvételisként – Kertészeti Egyetemre vettek fel, amit el is végeztem -, 1974-ben behívtak katonának, a Hódmezővásárhelyi Porcelán csapatában játszottam egy évet. A Kertészeti Egyetemen a legendás egykori ferencvárosi kapus Géczi István volt a testnevelési tanszék vezetője, aki el akart vinni a Fradiba Zsiborás mögé, de egyetemi tanulmányaim miatt akkor nem vállaltam.  Majd következett a Fősped Szállítók (Bundzsák Dezső bácsi volt az edzőm, ott védtem nála először a felnőtt NB II-ben), a Volán, és az akkor NB II-es Dorog, amellyel bronzérmesek voltunk. Majd 1982-ben a másodosztály legjobb kapusaként leigazolt a Honvéd, mivel Gujdár Sanyi kikerült Görögországba, ahol öt sikeres évet töltöttem és onnan érkeztem ide.  Az első NB I-es bekapott gólom is a Vasashoz kötődik, amit Várady Bélától kaptam büntetőből, de végül is 3-1-re nyertünk egy kettős rangadón a Népstadionban.

Hogyan kezdődött edzői karriere?

- Még aktív játékosként diplomáztam a Testnevelési Egyetem sportszervezői szakán, majd elvégeztem az UEFA „B” és „A” tanfolyamokat is. Először egy utánpótlás egyesületet vezettem tíz évig, aminek a neve a II. kerületi Labdarúgó Utánpótlás Egyesület volt. Kibéreltem a Vasas Pasaréti Sportcentrumának centerpályáját és ott zajlottak az edzéseink. Ott játékosom volt egyebek mellett Futács Márkó, az U20-as vb bronzérmet nyert csapat csatára, amelynek Debreceni András volt a belső védője. Majd Urbányi Pista hívására átmentem Újpestre, ott dolgoztam két évet az utánpótlásban.  Ez az időszak 2009-ig tartott, amikor Egervári Sanyit kinevezték szövetségi kapitánynak és odahívott a válogatotthoz. Jól ismertük egymást, hiszen Sanyi volt a Mezey-féle 1983-86 közötti válogatott pályaedzője, amelyben én is védhettem. Majd az MLSZ engem nevezett ki az UEFA rendszerű edzőképzés kapus részének magyarországi bevezetésére. Ennek a mai napig irányítója vagyok. Természetesen ezt is folytathatom tovább a Vasas feladatom mellett. Gyakorlatilag Király Gabit én hoztam vissza a köztudatba. 2009-ben volt hatvan valahányszoros válogatott, de előtte már két éve „elfelejtették”.

Ismerte a Vasas jelenlegi három kapusát?

- Csak Nagy Gerit, mivel a felnőtt válogatott mellett az U21-es kapusok felkészítése is a feladatom, mióta Bernd Storckot nevezték ki utánpótlás igazgatónak. Ismerem Geri kvalitásait, technikai és mentális adottságait és gyenge pontjait is. Ezek alapján tudom hol és hogyan kell hozzányúlni a továbbképzéséhez, hogy töretlen legyen fejlődése. Bencével és Danival most dolgozom először.

Ha néhány jelzővel jellemezné, milyen edző Andrusch József, és vajon mire számíthatnak a fiúk a keze alatt?

- Nagyon egyszerűen meg tudom fogalmazni. Én kizárólag a mérkőzésből indulok ki: abból, hogy mit kell csinálni egy találkozón egy kapusnak. Csak azokat a mozdulatokat, az azokhoz kapcsolódó sebességet, precizitást, dinamikát, alázatot és tűrést gyakoroljuk, illetve várom el a kapusaimtól, amire éles helyzetben számíthatnak. A másik, hogy csak a sok munkában hiszek. Ha hibázik is emellett egy kapus, akkor is meggyőződésem, hogy elenyészik a jó teljesítménye mellett. A harmadik, hogy nem csinálunk semmilyen hókusz-pókusz gyakorlatot. Csak az olyan gyakorlatokban hiszek, amelyek előfordulhatnak az éles szituációkban is, de azokat maximális intenzitással kell végezni. Nálam a kapusok tudják, milyen gyakorlat jön, de hogy a labda hova érkezik nem, mert az ellenfél játékosa sem árulja el neki meccs közben. Semleges pozícióból kell nagyon gyorsan reagálni, ez az egyik alapelvem.

Véleménye szerint mitől lesz kiemelkedő egy kapus? Milyen tulajdonságok kellenek hozzá?

- Az tény, hogy kellenek jó fizikai adottságok, de például az Iker Casillas, a maga 184 centijével a világ egyik legjobb kapusa volt hosszú évekig. Kell hozzá mérhetetlen mennyiségű alázat és elszántság. Egy edzésen mintegy 500-szor kell elvetődnie és felkelnie egy kapusnak, ahhoz, hogy egy meccsen a két kapura érkező bombát ki tudja védeni.  Emellett kell kifinomult játékintelligencia, ami alatt azt értem, hogy ugyan nem tudni előre mit fog csinálni a csatár, de a kapus agyában tizedmásodpercek alatt le kell futnia egy valószínűség számításnak. Bármilyen abszurdan hangzik is, de előre kell tudni olvasni a játékot és ezen belül nyitva kell hagyni a lehetőségét annak, hogy mégsem a legvalószínűbb cselekmény következik be. Egy kapus megítélése a hajszál vékonyságú különbségeken múlik.  Sokszor mondják egy kapusra, hogy szerencsés, de az én elméletem erről az, hogy a szerencse egy sarok, ahol a felkészültség találkozik a lehetőséggel. És a lehetőség jönni fog. Lehet, hogy csak egyszer-kétszer az életben, de jönni fog. A kapuson múlik, hogy akkor fel van-e erre készülve, hogy éljen vele.

Andrusch Józsefnek eredményes munkát kívánunk. Hajrá, Vasas!