Novothny Soma: Ez egy befejezetlen ügy!

Boldogok, vagy inkább csalódottak voltatok amiatt, hogy elmaradt az utolsó idei bajnoki mérkőzésünk a Budafok ellen?

Abból a szempontból örültünk, hogy ha valóban annyira rossz volt a játéktér, ahogyan azt a budafokiak állították, nem lett volna szerencsés pályára lépni. Egyrészt a sérülésveszély, másrészt a ránk jellemző játék miatt sem. A másik oldalról viszont így, hogy a Nyíregyháza játszott és nyert, 11 pontra nőtt az előnye velünk szemben, ez pedig kissé nyomasztó érzés. Még akkor is, ha a bajnokság fele még hátravan és ha kihozzuk belőle a maximumot, elérhetjük a céljainkat.

Egy mérkőzéssel kevesebbet játszva, mint az első Szpari és a harmadik Szeged, ám csupán a negyedik helyről várhatjuk a tavaszi folytatást, amelynél alighanem mindenki előkelőbb pozícióra számított a szezon elején…

Ez teljesen egyértelmű, a vezetők, a szurkolók, a stáb és mi magunk is joggal vagyunk csalódottak emiatt. Úgy vágtunk neki a pontvadászatnak, hogy szeretnénk egyből visszajutni az NB I-be, de sajnos néhány meccset elrontottunk, így pedig vélhetően egész szezonban az üldöző szerep lesz a miénk. Teher alatt kell tartanunk az előttünk állókat, hogy érezzék, ha hibáznak, azonnal ott vagyunk, közvetlenül a nyomukban.

A legfájóbb pofonokat rendre a 90. perc után kaptuk, négy mérkőzésen veszítettünk pontot vagy pontokat a hosszabbításban. Mi kell ahhoz, hogy ilyesmi tavasszal ne fordulhasson elő?

Sokkal nagyobb koncentráció. Egyszer, vagy kétszer előfordulhat ilyesmi, de négyszer nem. Ha csak azokat a pontokat megszerezzük, amelyek az utolsó pillanatokban csúsztak ki a kezünkből, talán most arról beszélgetnénk, hogy feljutó helyen telelünk. Egyéni és csapatszinten sem követhetünk el olyan hibákat, amelyek a bekapott gólokig vezettek, a fókusz mellett ehhez nagyobb felelősségvállalásra is szükségünk lesz a szezon második felében.

Szerencsére azért bőven voltak pozitívumai is az őszi idénynek, számodra melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés?

Bár a Nyíregyháza és a Honvéd elleni magabiztos siker is ott van a dobogón, a csúcs egyértelműen az akkor még listavezető ETO 6–0-s kiütése volt. Nem jellemző, hogy ekkora különbség legyen két közvetlen rivális között, de azon a meccsen mindannyian kiemelkedően teljesítettünk. Külön öröm volt a számomra, hogy két gólt is szereztem – kár, hogy gyorsan el is rontottuk ezt a hangulatot Soroksáron, a hajrában elbukott győzelemmel…

Hétszer voltál eredményes, van kedvenc gólod a legutóbbi félévből?

Talán a Honvéd elleni találatomat mondanám, tudom, hogy mennyire fontos rangadó volt az a szurkolóinknak és éppen a Vasas-tábor előtt rúgtam a vezető gólunkat. Volt mit törlesztenünk a kispestieknek az ezt megelőző, élvonalbeli szezonban elszenvedett vereségekért, ráadásul úgy érzem, azon a meccsen volt a legjobb hangulat az Illovszky-stadionban, így sok szempontból különleges összecsapás volt.

Mennyire várod az ünnepi időszakot?

Imádom a karácsonyt, azt is mondhatom, hogy a kedvenc ünnepem. Amióta a feleségemmel, Rellával új családot alkotunk, együtt töltjük a 24-ét, 25-én aztán az én, 26-án pedig az ő rokonságát látogatjuk meg. De valahol azért ott motoszkál bennem az is, hogy minél előbb térjünk vissza a pályára, hiszen van még egy befejezetlen ügyünk…!

Talán kevesen tudják rólad, hogy óriási darts-rajongó vagy – kinek szurkolsz majd a hamarosan kezdődő világbajnokságon?

Így igaz, a karácsony mellett az a másik nagyon jó dolog a decemberben, hogy jön a darts-vb. Peter Wright a kedvenc játékosom, de mivel eléggé rapszodikus éve volt, nem biztos, hogy hosszú ideig szurkolhatok majd neki. Gerwyn Price-t is kedvelem, talán éppen azért, mert a többség utálja, ő mégis higgadt tud maradni és a felé áradó negatív hangulat ellenére is nagyszerűen teljesít. Remélem, Rella nem olvassa ezeket a sorokat, de „sajnos” a világbajnokság első öt napja belecsúszik a nyaralásunkba, így az első meccsekről elképzelhető, hogy lemaradok, de utána minden mérkőzést követek majd. Egyébként én is nagyon szeretek játszani, indultam már több versenyen is, úgyhogy tényleg nem idegen tőlem ez a világ.

Végül áruld el, mennyire vagy babonás, mit fogadsz meg az új évre?

Eléggé az vagyok, viszont újévi fogadalmakat általában nem szoktam tenni. De ha Rella mégis olvassa az interjút, akkor itt ígérem meg neki, hogy jövőre leszokom a körömrágásról, az tényleg egy idegesítő szokásom… És arra kérnék minden Vasas-szurkolót is, ha meglátja, hogy ezt csinálom, azonnal szóljon rám!