Ma lenne 69 éves Várady Béla, a Vasas ezüstcipős labdarúgója

A Vasas legendás futballistája, szurkolóink egyik legnagyobb kedvence, Várady Béla 69 évvel ezelőtt ezen a napon, 1953. április 12-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gömörszőlősön született. Pályafutását Putnokon kezdte, majd Ózdon folytatta, csapatunkhoz 1971-ben - 18 esztendősen - került, ahol igazi legendává vált, hiszen kisebb megszakítással egészen 1985-ig szolgálta klubunkat.

Európa-szerte rettegett bal lába volt, összesen 338 alkalommal lépett pályára piros-kék színekben, melyeken 174 gól fűződik a nevéhez. Vagánysága, senkivel össze nem hasonlítható lövőereje, gyorsasága és izomzata - amiktől rettegtek az ellenfél játékosai, ha szabadrúgáskor be kellett állni vele szemben a sorfalba - messze az átlag fölé emelte a labdarúgók között. A rajongó közönség ebből csak annyit látott, hogy a bajnoki mérkőzéseken a szabadrúgás előtt Várady Béla 4 méterről nekifut, majd a labda, mintha ágyúból lőtték volna ki, süvít a kapu felé és szerencsésnek mondhatta magát az a játékos, akit nem talált el. Bizony, nem egy ellenfél labdarúgóját kellett percekig ápolni vagy le is cserélni, akit megtalált egy Várady-bomba.

Egyik legismertebb esete egy csepeli bajnoki mérkőzésen volt. Az első félidő végén csapattársai azt kérték tőle, hogy jó messzire rúgja ki a labdát, hogy mire visszakerül a pályára, vége legyen a félidőnek. Várady a félpályáról indított hatalmas bombalövése végül kettős kapufáról a kapuba került, és gólt szerzett vele. Szurkolóink rigmust is faragtak tiszteletére: "Béla, Béla, Béluska, úgy lő mint a géppuska…"

A Népstadionban a ’70-es évek vége körül - egy kettős rangadón - az Újpest ellen szerzett találata is igen emlékezetesre sikeredett. Az ellenfél kapusa a tizenhatos előterében állt, Várady a felezővonal baloldalán megkapta a labdát, lépett egyet, felnézett, s látta, hogy a hálóőr távol van kapujától, majd abban pillanatban döntött is: laposan, elemi erővel megküldte a labdát. Az ellenfél kapusa kétségbeesetten rohant vissza kapuja felé, de a fű felett-között suhanó labda a jobb kapufa mellett utat talált a hálóig. 

Az 1972-es müncheni olimpiára címvédőként érkező magyar válogatottunk esélyes volt a végső győzelemre. Az akkor még csupán 19 éves Várady Béla tagja volt a válogatottnak, ám a döntőben a lengyel válogatott legyőzte csapatunkat, így megfosztva korábbi játékosunkat az olimpiai bajnoki címtől.

Várady Béla 1973-ban elhódította a Magyar Népköztársasági Kupát, miután a Budapesti Honvéd ellen lejátszott döntőben - 10 000 néző szeme láttára - mesterhármassal vette ki a részét a sikerből, a hosszabbítást pedig felejthetetlen góllal zárta le. 1974-ben tagja volt az utánpótlás Eb-aranyat nyert magyar együttesnek, de ikonikus válogatott labdarúgónk pályafutása legnagyobb sikerét az 1976/77-es bajnoki idényben érte el, amikor a százgólos bajnokcsapatunkban 36 gólt termelt, mellyel elnyerte a gólkirályi címet, valamint az európai Ezüstcipőt.

Egy évvel később következett az 1978-as világbajnokság Argentínában, melynek selejtezőiben oroszlánrészt vállalt a csapat győzelmeiben, ám a világesemény előtt pár hónappal megsérült, így bár elutazott a csapattal, azonban pályára lépni nem tudott.

- Sajnálom, hogy nem tudtam világbajnokságon pályára lépni. A Bolívia ellen hazai pályán 6-0-ra megnyert selejtezőn gólt lőttem, a meccs előtt a Keletitől a Népstadionig faltól falig hömpölygött a tömeg. A visszavágót is megnyertük 3-2-re, előtte Baróti Lajos kapcsolatai révén Peruban készültünk a körülményekre. A 3600 méter magasan fekvő La Pazban rendezett meccsen Farkas Jancsi 20 perc után már oxigénmaszkban üldögélt az oldalvonalnál, a labda is rendkívül gyors volt. Az argentin világbajnokságra egy szerencsétlen eset miatt nem tudtam elutazni. A vb előtt az Adidas meghívására műfüves pályát kellett avatnunk. Életem legjobb formájában voltam. Szabadrúgást akartam lőni, de fáradt volt az izmom, és a mozdulat következtében elszakadt a combizmom - emlékezett vissza Várady Béla az Origónak adott interjújában.

Várady Béla kétszeres MNK-győztes (1973, 1981), noha a második, Diósgyőri VTK Miskolc elleni fináléban nem játszott, és tagja volt a KK-győztes együttesnek is. 1983-tól két idényen át a francia FC Tours játékosa volt, utána még egy rövid időre visszatért a magyar bajnokságba, majd alsóbb osztályú csapatoknál fejezte be labdarúgó karrierjét.

Káprázatos pályafutása végeztével szíve rendre kihozta imádott pályájára, s amikor a Vasas-drukkerek meglátták sosem maradt el a legendás rigmus. 2011-ben megkapta a Vasas örökös bajnoka címet, 2012. augusztus 25-én róla nevezték el a Putnok VSE Sportközpontját - ahol 17 éves koráig nevelkedett - Várady Béla Sportközpontnak.

Legendás játékosunk, Várady Béla 2014-ben, 61 éves korában váratlanul, otthonában hunyt el, Gömörszőlősön. Ugyanebben az évben a Vasas visszavonultatta legendás labdarúgója 11-es számú mezét. 2018. november 4-én, a Kazincbarcika - Vasas bajnoki mérkőzés után, Putnokon a Várady-háznál felavatásra került az egykori játékosunk tiszteletére készült emléktábla.

Várady Béla emlékét örökké megőrizzük, nyugodjék békében!