Kovács Patrik: Amióta futballozom, azért dolgoztam, hogy profi szerződést kapjak

Mint két tojás?

Akik látták játszani a 20-szoros válogatott Kovács Zoltánt, állítják, fiának, a Vasasban pallérozódó Patriknak épp ugyanolyan a mozgása, mint neki. Édesapjához hasonlóan a 15 esztendős játékos is csatárként szerepel, a pályán ugyanolyan agresszív, mint annak idején az apukája volt, ám az MTK, a BVSC és az Újpest korábbi támadója szerint itt nagyjából véget is ér a hasonlóság kettejük között.

„Kezdjük ott, hogy már most magasabb, mint én vagyok - mondta a Sportálnak Kovács Zoltán. - A rúgótechnikáját csak az anyukájától örökölhette, mert én sosem rúgtam ilyen jól. Ami még közös bennünk, hogy ugyanúgy érzi a kaput, mint annak idején én, de ő higgadtabb nálam. A szabadrúgásokat és a tizenegyeseket is rá lehet bízni, rám ez nem volt jellemző. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy sokkal szebb karrierje legyen, mint amilyen nekem volt.”

Azt nem tudni, hogy a 2007. augusztus 15-én született Patrik végül apukájához hasonlóan eljut-e a válogatottságig, az viszont biztos, hogy kedden egy fontos lépéshez érkezett pályafutásában: aláírta első profi szerződését a Vasassal.

„Amióta elkezdtem focizni, azért dolgoztam, hogy egyszer profi szerződést kapjak, már alig várom, hogy bemutatkozzak az első csapatban, és gólokat szerezzek - mondta Kovács Patrik. - Ez még persze odébb van, első körben a második csapatban kell megállnom a helyem.”

Az ifjú támadó a mögöttünk hagyott idényben 31 meccsen 25 gólig jutott (két gólt szerzett a korosztályos válogatottban is), mindezt úgy, hogy főleg idősebbek között, az U17-es korosztályban játszott. Igaz, volt ideje megszokni, hogy idősebb gyerekek között kell bizonyítania: még öt éves sem volt, amikor a Vasas Kubala Akadémiához került, és azóta rendre minimum egy korosztállyal feljebb szerepel.

„A választás a lokáció miatt volt, annak idején Pasarét volt a legközelebb hozzánk, de akkor is maradtunk a Vasasnál, amikor már a Fáy utcában voltak az edzések - vette vissza a szót Kovács Zoltán. - Sosem én döntöttem arról, hol futballozzon a fiam, voltak is megkeresések, de akárhányszor megkérdeztem Patriktól, hogy el akar-e menni, mindig nemmel válaszolt. Ha azt nézzük, milyen edzők dolgoztak a fiammal, akkor - korosztálytól függetlenül- sosem volt okunk váltani, remek szakemberek segítették a fejlődését, másfelől sokat beszéltünk arról, hogy nem biztos, hogy mindig az a legjobb út, ha a gyerek a legjobb csapatban, a legjobb körülmények között készül, és sosem lép ki a komfortzónájából. Ha a különböző körülmények, vagy éppen azok hiánya (a Vasas Kubala Akadémia infrastruktúrája korábban messze elmaradt a rivális klubok létesítményeitől, eddig egyetlen centerpályán készültek a csapatok, mára viszont a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően sorban épülnek a pályák - a szerk.), nagyobb erőbedobásra késztetik, az csak elősegíti a fejlődését. Sosem játszott a korosztály legjobb csapataiban, egy vagy két korosztállyal feljebb sem, ennek ellenére több érmet és különdíjat nyert a csapataival - vagyis ez is segítheti a fejlődését. Ezt csak azért mondom, mert több olyan szülőt láttam, aki körbejárta a gyerekével a magyar utánpótlásképzést, és egyik csapattal sem voltak elégedettek, mindig mindenhol megtalálják a hibát, és mindig más a hibás. Ők azok, akik a hozzá nem értésükkel tönkreteszik a gyerek karrierjét. Ehhez képest az élet bizonyította, hogy innen is ki lehet érdemelni a meghívót a korosztályos válogatotthoz.”

Az újpesti közönségkedvenc szavait a számok is alátámasztják: a Vasas Kubala Akadémiából csak az előző idényben 23 játékos szerepelt nemzeti színekben.

A Vasas fiatal csatára már tavaly augusztusban az U16-os magyar válogatottban lépett pályára, mindezt azok után, hogy a hirtelen növekedés miatti hátproblémák hatására 15 hónapig el kellett köszönnie a labdától.

„Nagyon nehéz volt, nagyon hiányzott a foci - mondta Patrik. - Minden nap gyógytornára és erősítésre jártam, az volt a célom, hogy minél előbb visszatérhessek. Nem gondoltam volna, hogy a hosszabb kihagyás után ilyen gyorsan formába lendülök, de sokat dolgoztam azért, hogy így legyen. A visszatérésem utáni első időszak nagyon nehéz volt, nem bírtam végigcsinálni a tréningeket, szerencsére az edzők és az erőnléti szakemberek mindenben segítettek. Eleinte csak csereként léptem pályára, aztán szép fokozatosan utolértem magam. Bízom benne, hogy már ősszel bemutatkozhatok az első csapatban, és a gólra sem kell sokat várni.”

Nem csoda, ha a fiatal tehetség járt már külföldi próbajátékon is, a Sportál úgy tudja, egy neves angol klubnál vett részt néhány napos ismerkedésen, és bár megfelelt a kritériumoknak, a Brexit miatti helyzet bonyolítja az esetleges szigetországi szerződést - igaz, abban a Kovács-család sem teljesen biztos, hogy melyik lenne az ideális pillanat a külföldi kalandhoz.

„Én sem tudom, melyik a helyes út - mondta Kovács Zoltán. - Patrik volt már külföldön, meg is felelt a külföldi csapatnál, de ennél többet az érintett klub kérésére nem mondhatok. Ugyanakkor semmit sem akarunk siettetni, egy évvel ezelőtt még az U16-os edzést sem tudott végigcsinálni, innen jutott el a korosztályos válogatottig. Akad néhány olyan játékelem, amelyben még utol kell érnie magát, de ehhez minden adott a Vasasnál. Kapkodni nem akarunk, jó érzi magát Angyalföldön, de nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Talán segíthet külföldön, ha itthon szerez egy  tapasztalatot a felnőttek között, és jó úton halad, hogy egyszer majd aktuális legyen ez a kérdés.”

Az interjúnk helyszínéül szolgáló Illovszky Stadion első szintjén kialakított VIP-helységéből tökéletesen rálátni a gyepre, Kovács Zoltán nem is tagadja, bízik benne, hogy idővel majd a fiát figyelheti az első csapat mérkőzésein. Ugyanakkor mindketten tudják, Patriknak előbb a második együttesben kell bizonyítania, így elképzelhető, hogy az őszre álmodott bemutatkozás „késik” majd. 

De vajon mi lenne, ha éppen egy Vasas-Újpest meccsen jönne el a nagy pillanat? És mi lenne, ha a Patrik két góljával nyernének a piros-kékek?

„Én aláírnám!” - hangzik az egyértelmű válasz Patriktól.

Néhány tizedmásodpercnyi habozás után a család lila-fehér érzelmű tagjától érkezik a megerősítés.

„Akkor én is…” - nyugtázta mosolyogva az édesapja.