A Magyar Labdarúgás Napját ünnepeljük

Pontosan 70 esztendő telt el, mióta a történelemkönyvekből kiradírozhatatlan sikert ért el válogatottunk. A Puskás Ferenc vezette magyar nemzeti tizenegy 6-3 arányban diadalmaskodott a futball őshazájában. A győzelem történelmi jelentőségű volt, hiszen a szigetországiak ekkor már 91 éve tartották hazai veretlenségüket az európai csapatokkal szemben. A Magyar Labdarúgó Szövetség a felejthetetlen diadal emlékére 1993 novemberében, a mérkőzés 40. évfordulóján a mai dátumot a Magyar Labdarúgás Napjává nyilvánította. E napon a magyar futball intézményes szereplői megemlékeznek saját legendáikról, a nemzeti csapat mindenkori sikereiről és az Aranycsapatról.

A londoni találkozó ötletének szikrája Stanley Rous, ellenfelünk szövetségi elnökének fejéből pattant ki, úgy is mondhatnánk, az angolok „keresték a bajt”. A szigetországi szövetség alapításának 90. évfordulója alkalmából megvalósuló összecsapás létrejöttéhez Rákosi Mátyás engedélye is kellett, ahhoz pedig elengedhetetlen volt Sebes Gusztáv szövetségi kapitány ígérete, miszerint a csapata nem okoz csalódást és a következő évben sor kerül a magyarországi visszavágóra is. Igaza lett.

Mindkét nemzet és az egész futballvilág érezte, hogy meghatározó mérkőzés következik. A találkozót nagy várakozás övezte, az angol sajtóban használt „évszázad mérkőzése” jelző később ráégett az összecsapás emlékére, hiszen tökéletesen tükrözte az angol nemzet mérkőzést megelőző elbizakodottságát. 1953. november 25-én a magyar válogatott Puskás Ferenc vezetésével kivonult a több mint százezer szurkolóval megtelt Wembley Stadion gyepére.

Már az első percben dermedt csend uralta le az angol közönséget: Hidegkuti Nándor lövőcsele és bombája hamar előnyhöz juttatta válogatottunkat. A 13. percben egyenlítettek az angolok, de örömük nem sokáig tartott, a 20. percben Hidegkuti ismét megszerezte a vezetést a mieink számára. Nem sokkal később a teljes publikum tátott szájjal nézte, ahogy Puskás Ferenc legendássá vált cselével leültette védőjét és kétgólosra növelte előnyünket. A csapatkapitány pár perccel később Bozsik szabadrúgásába ért bele, ezzel már komoly különbség alakult ki a magyar csapat javára. A szünet előtt még Anglia szépített, így 4-2-es állással vonultak szünetre a csapatok.

A folytatásban Bozsik József is feliratkozott a góllövők listájára rögtön öt perccel a félidőt követően, majd Hidegkuti Nándor tette fel az i-re a pontot, mellyel mesterhármast szerzett a Wembley Stadionban. Az angol szépítés már csak annyira volt jó, hogy a sporttörténeti jelentőségű találkozó végeredményeként a 6-3-as gólarány íródott be történelemkönyvekbe. Ez volt az a siker, ami megalapozta az Aranycsapat legendáját.

A londoni mérkőzés névsora: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán
Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Fotók: Fortepan / Kovács József, MTI, BBC