Sziszi, az aranylabdás!

Olyan lehetett az a pillanat, mintha Aranylabdát kapott volna.

Mintha őt választották volna a világ legjobb labdarúgójává. Persze, van ebben megannyi elfogultság és illúzió. Először is: 1955-ben még nem volt Aranylabda-díj. Másodszor: Szilágyi I. Gyulát „csupán” az év játékosának választották itthon. Csakhogy abban az időben egy ilyen rangos elismeréshez világklasszisokat kellett megelőznie. Nem akármilyen neveket utasított maga mögé a Vasas csatára. A Honvédból Puskás Öcsit, Kocsis Kockát, Bozsik Cucut, az ifjú Tichy Lajost, és a zseni Machos Ferencet. Az Újpestből a legendás Szusza Ferencet, az MTK-ból Hidegkúti Nándit, Sándor Csikart, és Palotás Pétert.

Micsoda névsor!

Gazdag volt, hihetetlenül gazdag a magyar futball akkoriban. De 1955-ben Szilágyi I. Gyulát, a népszerű Sziszit választották a briliáns mezőny legjobbjává. Persze, nem afféle szimpátia szavazás volt ez. Sziszi, a hollywoodi filmszínész külsejű, szép szál legény megdolgozott érte, hogy a koronát a fejére tegyék.

Ontotta a gólokat, és feltartóztathatatlanul futballozott.

Az akkor már nagy csapatnak számító, bajnokesélyesként emlegetett angyalföldi gárda egyik vezéregyénisége volt. S nem mellékesen, főszerepet vállalt a Vasas első trófeájának megszerzésében.

Ötvenöt nemcsak Sziszi, a Vasas éve is volt. A piros-kék csapat abban az esztendőben nyerte első trófeáját, miután az MNK döntőjében a Népstadion negyvenezer nézője előtt 3–2-re verte a legendás Honvédot. De Szilágyi I., no meg az angyalföldi gépezet fokozta a tempót.

Korszakos győzelmek, felejthetetlen sikerek.

Az ember kicsit zavarban is van, hogy Rapid, Ajax, és Real Madrid verésről ír, miközben manapság illene inkább figyelemmel követni a kazah, és a koszovói pontvadászatot, mert a jelek szerint „csodacsapatok” játszanak ott, ezt a mi aranylábú gyerekeink most, a törökországi edzőtáborozás alatt megtapasztalhatták. Valóban nincs jelentősége a felkészülési meccsek eredményeinek, de arra azért illene odafigyelni, hogy a Vasas még nyomokban meglévő nimbuszát, tekintélyét ne rombolják le az utódok. Erre a szerdai, nagymúltú Levszki Szófia elleni 3–2-es győzelem például ígéretes törekvésnek bizonyult, főleg, hogy kétgólos hátrányból álltunk fel a 26-szoros bolgár bajnok ellen.

De hagyjuk is a jelent.

Sziszi, ha élne, csak csóválná a fejét. De akkoriban a fejét még gólszerzésre használta. Sokszor a rohanó felhők közül bólintott az ellenfelek kapujába. Egészen hihetetlen statisztika az övé.

1114 gól!

Ennyit termelt a mi csodacsatárunk, 919 mérkőzés alatt. Páratlan eredménysor ez. Ezért is hihetetlen, hogy Szilágyi I. Gyula, aki 361 alkalommal viselte a Vasas-mezt, mindössze tizenkétszer húzhatta magára a címeres trikót. Pedig a nemzeti csapatban is termelte a gólokat, rövid idő alatt is.

Sziszi már játékosként is legendává vált.

A KK-döntőben az osztrák Rapidnak lőtt négy góljával, a megalkuvást nem ismerő játékával. A Raduly, Csordás, Szilágyi I., Bundzsák, Lenkei csatársor még a Real Madrid védelméből is bohócot csinált.

Akkoriban büszkeség volt a Vasashoz tartozni.

A Vasasnak szurkolni.

És Sziszi, az első 57'-es angyalföldi bajnokcsapat tagja, a gólkirály is ezt érezte egész életében. Büszke volt vasasos múltjára, s arra, hogy ez a klub befogadta. Később, a Népszabadság sportrovatának újságírójaként is szeretettel, tisztelettel írt imádott klubjáról. Szilágyi I. Gyula ma lenne 101 esztendős. A különleges képességű csatár 2001. október 16-án, 78 esztendősen hunyt el.

Emlékét Angyalföldön valóban megőrzik.

Akár újabb 101 esztendőn át is.