Remili: Ilyet már régen éreztem

„Kimondhatatlan boldogság van bennem. Talán jobban örültem ennek a mostani bennmaradásnak, mint az egy évvel ezelőtti feljutásnak. Sokkal nehezebb volt ezt végigcsinálni, mint az egy évvel ezelőtti menetelést. Pedig tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, de hogy ennyire meg kell szenvednünk az első osztályú tagságunkért, azt őszintén nem gondoltam.

Amikor a félidőben értesültünk arról, hogy a Puskás 2-0-ra vezet, ránk még hatalmasabb nyomás nehezedett. Ezt sikerült kizárni és nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy így le tudta hozni a mérkőzést.

Sajnos az első félidőben két nagy gólszerzési lehetőséget is elrontottam. Az első helyzetemnél – bár ez könnyű kifogásnak, mentegetőzésnek tűnhet – de felpattant a labda. Természetesen nagyon bosszantott, de tovább kellett lépnem. A szünetben az járt a fejemben, nehogy ezen a két kihagyott zicceremen múljon a csapat bennmaradása, ezért a második félidőben még rá tudtunk tenni egy lapáttal, és minden-mindegy alapon megpróbáltunk támadni, gólt szerezni, ami Máté pazar lövése révén sikerült is. A 90. percben sikerült meglódulnom a baloldalon, Pavlovhoz passzoltam, aki egy csel után, ballal felvarrta a jobb felső sarokba.

Abban a pillanatban átszakadt egy gát, ami már hónapok óta tartotta bennünk a feszültséget, és olykor a kiesés félelmével kísértett mindnyájunkat. Olyan öröm szakadt ki belőlem is, amit már régen éreztem, sőt talán még soha!

Nagyon nagy dolognak tartom, hogy benn tudtunk maradni, mert ebben a 12 csapatos bajnokságban nekünk újoncként kellett helytállnunk és sikerült. Nagyon büszke vagyok a csapatra, megcsináltuk, amit meg kellett. Hála Istennek valóra váltottuk több tízezer Vasas-szurkoló álmát. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki a körülmények, az eredményeink, a botlásaink ellenére még hitt bennünk. Az utolsó két mérkőzésen nem 12., hanem 12. és 13. emberként mellettünk álltak, és bíztattak bennünket. Jó dolog a Vasas-családhoz tartozni! A bajban valóban soha nem tapasztalt összefogás történt.

Amióta a Vasasban játszom, a drukkereink mindig meg tudnak lepni. Most Dunaújvárosban hihetetlen, megfogalmazhatatlan érzés volt ilyen fergeteges, folyamatos hangorkánban játszani. Amikor már úgy éreztem, lankad az erőm, a bíztatásból merítettem energiát Köszönöm még egyszer.

Még élő szerződésem van a Vasassal, remélem a következő bajnokságban több örömet, győzelmet tudunk szerezni a hűséges és kitartó híveinknek!”