Hidi M Sándor: Hosszú távra tervezek a Vasassal!

Milyen érzés 22 évesen „századossá” válni a Vasas színeiben?

Rendkívül megtisztelő, bízom benne, hogy a következő években ez a szám még magasabbra nő majd, hosszú távra tervezek ugyanis a klubbal. Egyébként nem tudtam a köszöntésről, így váratlanul ért, csak a kezdés előtt szóltak róla, de nagyon jól esett, ezúton is köszönöm szépen.

Hogyan összegeznéd a klubunknál eltöltött eddigi időszakot?

Természetesen pozitív és negatív élmények is értek a közel három év alatt. Több részre lehet osztani: az első szezonban, amikor 2020 januárjában a Fáy utcába kerültem, nagyszerű szériát produkáltunk, volt egy hosszabb veretlenségi sorozatunk, a pandémia azonban keresztülhúzta a számításainkat és azelőtt véget értek a bajnoki küzdelmek, hogy odaérhettünk volna a feljutó pozíciók egyikére. A következő idény a csapatnak és nekem is tele volt hullámvölgyekkel, beragadtunk a rajtnál, de aztán beindult a szekér, ám végül rosszul jöttünk ki a feljutásért vívott, fej-fej melletti harcból a DVSC-vel és a Gyirmóttal szemben. Ezután viszont kiemelkedően teljesítettünk, nagyon magabiztosan vívtuk ki az NB I-es feljutást. Az élvonalban viszont sajnos megint nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elterveztük, így most ismét azért harcolunk, hogy a következő évben a legmagasabb szinte bizonyítsunk.

Melyik meccs volt a legemlékezetesebb a számodra a 100 közül?

Egyet nagyon nehéz lenne választani, szerencsére elég sok ilyen van. Rögtön itt a hétfői, Győr elleni találkozó és nemcsak azért, mert friss az élmény, hanem egyrészt mert ekkora különbségű győzelemben még soha nem volt részem, másrészt mert négy évig a Rába-partiakat erősítettem. Az első egymás elleni alkalom sem sikerült rosszul, akkor 3–1-re nyertünk az ETO ellen és azon a meccsen adtam az első NB II-es gólpasszomat. De szívesen gondolok vissza a két évvel ezelőtti, Szombathelyen játszott döntetlenre is, amellyel bebiztosítottuk a bajnoki címet és a feljutást. A mostani szezonból a Mosonmagyaróvár elleni siker is emlékezetesre sikerült, ahol két asszisztot jegyeztem, valamint a Gyirmót és a BVSC elleni összecsapás is különleges a számomra, hiszen mindkét riválisnak bevettem a kapuját.

Ha már a győrieket többször is kiemelted: mennyire volt különleges, hogy éppen a korábbi csapatod ellen értél el a 100-as mérföldkőhöz?

Az élet nagy rendező, az biztos, szándékosan sem lehetett volna ennél „drámaibb” koreográfiát kitalálni. Szerintem minden játékos életében kivételes alkalom, ha a korábbi csapata ellen kell pályára lépnie, de a meccs alatt ezeket a külső tényezőket maximálisan kizártam és csakis a Vasas sikeréért hajtottam a pályán – remélem ez kívülről is érezhető volt.

Abszolút, ezzel kapcsolatban pedig áruld el, milyen volt a pályán belül megélni a gálába átcsapó rangadót? Hiszen talán még a legvérmesebb Vasas-szurkolók, és ti magatok sem számítottatok arra, hogy az addigi listavezető Győrre megsemmisítő, 6–0-s vereséget mérünk majd…

Igazából a pályán fel sem fogtam, mekkora győzelmet arattunk, el kellett telnie némi időnek, amíg realizálódott bennem. Lélektanilag a lehető legjobb pillanatokban lőttük a gólokat, de valóban, ekkora különbségre senki nem számított. A negyedik találatot követően azért megfordult a fejemben, hogy ha a közvetlen riválisaink gólkülönbséget javítottak ebben a fordulóban, hátha nekünk is sikerül hasonló, szerencsére így is történt.

Tudod, hogy a jelenlegi keretből rajtad kívül hányan ünnepelhettek már centenáriumot…?

Kicsit számolnom kell, de mivel már elég régóta itt vagyok, szerintem menni fog. Radó Andris, Berecz Zsombor és Hinora Kristóf köszöntésére még emlékszem is, ők tehát biztosan. Rajtuk kívül pedig talán még Szivacski Donát és Vida Máté?

Jó a válasz, valóban, te vagy a hatodik játékos. Érzed, hogy emiatt az öltözőben a fiatal korod ellenére jobban tisztelnek és odafigyelnek rád?

A tiszteletet mindenki megkapja a másiktól, kortól függetlenül, ebből a szempontból nagyon jó közösséget alkotunk, egyáltalán nincs klikkesedés az öltözőben, remek a hangulat. A fiatalabbak ugyanúgy ugratják az idősebbeket és fordítva – ez korábban talán máshogy volt, a rutinosabb futballisták említették már, hogy amikor ők voltak a karrierjük elején, más volt a helyzet, de változnak az idők. Mindenről megvan egyébként a véleményem, de feleslegesen nem szoktam beszélni, így nem én vagyok a hangadó a csapatban. Korábban viszont sokkal zárkózottabb voltam, mint most, sokat fejlődtem ezen a területen.

Két idegenbeli összecsapás vár még a csapatra, igaz, a Budapest táblát egyik esetben sem kell elhagynunk. Mit vársz a Soroksár és a Budafok elleni mérkőzéstől?

Annak mindenképpen örülünk, hogy nem kell messzire utaznunk, de egy pillanatra sem hihetjük el, hogy ingyen kapjuk majd meg a pontokat. Az elmúlt évek tapasztalati alapján soha nem játszottunk még sima meccset Soroksáron, sem pedig Budafokon, most is kőkemény összecsapásokra számítok. A másodosztályban a helyezésekből és a tabellából felesleges kiindulni, kis túlzással minden együttes élet-halál harcot vív, elég, ha csak a Tiszakécske, vagy a Haladás elleni találkozóinkat említem a közelmúltból. Viszont ha azzal a lendülettel és mentalitással megyünk majd ki az utolsó két meccsre, mint az ETO, a Nyíregyháza, vagy a Honvéd elleni rangadón, akkor szép lesz az év vége, ebben biztos vagyok!

Utána jól megérdemelt pihenő következik – mennyire várod az ünnepi időszakot?

A szünet első hetében egyetemi vizsgák várnak rám, azt annyira nem várom, utána viszont minden egyes napját próbálom majd kiélvezni. Nagyon szeretem a karácsonyt és az ilyenkor szokásos programokat, amikor végre hosszabb időt tölthetek a szeretteimmel és a barátaimmal. Jól fog esni a feltöltődés, hogy aztán újult erővel indulhassak neki a tavaszi kihívásoknak.