Három pont, két sérült (+videó)

Nem mondhatnánk, hogy Tóth András mosolygós arccal szemlélte volna a Vasas öltözőben a a hazaiak összeállítását is tartalmazó jegyzőkönyvet. Az előzetes hírek beigazolódtak, hat NB I-es játékos szerepelt a zöld-fehérek kezdőcsapatában, jelezve azt, hogy a kényszerűségből Csepelre költözött ferencvárosiak komolyan veszik a mérkőzést. Az öltözőben körültekintve elszánt arcok és villogó tekintetek jelezték azt, hogy nem adjuk könnyen a bőrünket és igenis nem tettünk le arról, hogy megőrizzük vezető pozíciónkat a tabellán. Ennek megfelelően bátran kezdett mindkét csapat, láthatóan nem a védekezésre rendezkedtek be egyik oldalon sem.

Egy-egy gyors megugrás vagy veszélyes szöglet és szabadrúgások jelentették a közvetlen gólveszélyt. Haris Mehmedagic kényszerű kiválása nem változtatott a csapat szerkezetén, Nikolov Balázsnak már rutinból is meg kellett az ilyen feladatokat oldania. Védőink több-kevesebb sikerrel visszaverték az ellenfél próbálkozásait, ha pedig nem sikerült, akkor Szatmáriban bízhattunk – nem véletlenül. Rutinos hálóőrünk ezen a mérkőzésen viselte először a csapatkapitányi karszalagot, s ehhez méltóan igazi vezéregyénisége volt a mérkőzésen a Vasasnak.Több alkalommal remekül avatkozott be, gólhelyzetekben sem tudtak túljárni az eszén a hazaiak támadói.

A mérkőzés első félórájában kiegyenlített játék folyt a pályán, némileg veszélyesebb hazai támadásokkal. Éppen ezért szinte a semmiből szerzett vezetést csapatunk. Egy hazai lehetőséget követő ellentámadásból Bastian Hohmann tört be két védő közé a tizenhatoson belülre és a menteni igyekvő védő lábáról a labda a kapu bal oldalába vágódott. A játék képén nem sokat változtatott a gól, továbbra is enyhe ferencvárosi mezőnyfölény volt tapasztalható a félidő hátralévő részében, de összességében megbízhatóan verték vissza a rohamokat a piros-kék védők.

Jól jött a szünet és sikerült rendezni a sorainkat.A második félidő elején sokkolóan hatott egy újabb komoly sérülés, hiszen Haris-t a mentő vitte el, s a gólunkban oroszlánrészt vállaló Bastian sérülése is komolynak látszott. Sajnos az első diagnózis helyesnek bizonyult: kulcscsonttörést szenvedett fiatal játékosunk, miután a levegőben kibillentette ellenfele és (vélhetően a már sérült bel kezét védvén) ráesett a jobb vállára. Állandósult a Fradi fölénye és ez nem csak a labdabirtoklási arányban jelentkezett, hanem egyre veszélyesebb rohamokat kellett kiállni védőinknek, de Szatmári ismételten biztos pontja volt ezen a napon csapatunknak.

Nem véletlenül mérgelődött Lipcsei Péter az oldalvonal mellett: ezen a napon támadóit mintha megbabonázta volna hálóőrünk. A játék áttevődött a mi térfelünkre, aminek előnyei is voltak, hiszen szórványos ellentámadásaink fellazult védelemmel szemben benne hordozták a lehetőségét egy újabb gólnak, Jacob és Szilágyi megugrásai mindenkor veszélyt jelentettek. Ez azonban nem következett be, miképp szerencsére az FTC egyenlítő gólja sem. A játék összképe alapján a döntetlen igazságosabb eredmény lett volna, de pont ez emeli a győzelem értékét, hiszen egy jó erőkből álló ellenféllel szemben értük el, s a végelsztámolásnál senki sem arra emlékszik, hogy milyen volt a játék.

Hullajtottunk el már pontokat sokkal jobban játszva is, éppen ideje volt annak, hogy fordított esetben is Fortuna a mi kezünket fogja. Ezen a napon küzdenitudásból jelesre vizsgáztunk, a fiúk nagyon sokat futva az utolsó erejükig küzdöttek, s meglett a jutalma. Megőriztük vezető pozíciónkat a tabellán, s most csak ez a lényeg. Nagyon nehéz sorozat második mérkőzésén gyűjtöttük be az értékes 3 pontot, ami jó hangulatot hoz az elkövetkező napokra, s ez most a békéscsabai kirándulás előtt nagyon fontos. Holnap nagy szerepet kap a regenerálódás és pénteken délelőtt indul a csapat a Viharsarokba.