Ha a futballt helyzetekben mérnék..

Nem úgy indult a mérkőzés, hogy pont nélkül távoznak a piros-kékek. A mérkőzés első harminc percében koncentráltan, szemre is tetszetősen játszott a Vasas. Hatott a szakmai stáb fejmosása és nem követték el a játékosok ugyanazokat a hibákat, mint amit a Mezőkövesd ellen. Öröm volt látni, ahogy agresszíven már a középpályán labdákat szereztek a Vasas játékosai és futtatták a gólszagú támadásokat. Ennek eredményeként a helyenként nagy nyomás alatt álló hazai védők hibáztak és büntetőből az új csapatkapitánynak, Thiagonak nem remegett meg a lába.

Abszolút nem volt benne a szolnoki támadásokban az átütőerő, álmosan és lassan szövögették a támadásaikat, éppen ezért derült égből villámcsapásként jött az egyenlítő góljuk. Aranyszabály, hogy a legutolsó védő sallangmentesen kell játsszon - legfőképp ilyen csúszós talajon-, de meglehet ezt Lucasnak még nem mondta senki. A Kaiserslauternt és a Leverkusent is megjárt középső védőnk érthetetlen hibáját könyörtelenül megbüntették a szolnokiak, s így oda lett az előny.

Ha azt a bizonyos labdabirtoklási arányt mérni lehetett volna, valahol 65%-35% környékén áll meg volna a mutató, de a foci nem pontozásos sportág, csak a gólok számítanak. A félidő végén kis szerencsével ismét előnnyel vonulhattunk volna az öltözőbe, ám Jacobnak ezen a napon semmi nem jött össze, ajtó-ablak helyzetben a kifutó kapusba lőtt.

A szünet a Szolnok csapatának jött jobban, rendezték a soraikat, melynek köszönhetően a második félidő sokkal kiegyenlítettebb volt. Érezni lehetett, hogy egyetlen gól eldönthet mindent, mert a védelmek mindkét oldalon sokkal nagyobb hatékonysággal működtek. Ennek köszönhetően már kevesebbet jutottunk el a hazaiak kapuja elé. Egy szögletet követően a kipattanó labdáról Venczel egy ütemmel maradt le, így az ellenfél lábát találta el. Ez a hiba megpecsételte a sorsunkat. A számszerű és a lélektani előny immár a 11-es értékesítésével a hazaiaknál volt. Mentek előra a Vasas játékosai rendületlenül, ám a kedvezőbb pozícióban lévő, s a vezetés tudatában visszaálló szolnoki csapattal szemben nehezen találta meg a fogást. Sajnos hamarosan számbeli előnyt is élvezett a hazai csapat, mivel Lucas második sárga lapot érő szabálytalansága után villant a piros is.

A játék képe nem változott, bátran mentek előre a Vasas játékosai, de egyre kisebb meggyőződéssel. Ezen a meccsen semmi nem jött össze, így az egyenlítés sem. Nem vigasz számunkra az sem, hogy a hazaiak intézője szerint is a szolnoki 11-esnél sárga lap és szabadrúgás járt volna a Vasasnak kifelé, a játékvezető másképp látta. Nagy tanulság az, hogya hátsó alakzatban nem szabad cifrázni a játékot, s a kockázatviselést amennyire lehet, feljebb kell tolni. Az agresszivítással a mai nap nem volt probléma, a helyzetkihasználásunkkal viszont annál több.

Búslakodásra azonban sem idő, sem indok, a foci már csak ilyen, esélyek születnek és halnak meg fordulóról-fordulóra, s ennek következtében az áhított feljutás egyáltalán nincs karnyújtáson kívül. Ehhez azonban töretlenül hinni kell és mindent bele kell adni mindenkinek, játékosnak, edzőnek és szurkolónak egyaránt, hiszen legközelebb újabb sorsdöntő mérkőzést játszunk a Nyíregyháza ellen a Fáy utcában.
Nagyon könnyű lehet visszazökkenni a rendes kerékvágásba, hiszen a Mezőkövesd esetleges mai győzelme esetén csak két ponttal előzne meg minket.
Messze van még a vége, a keresztbeverésekkel lesznek még furcsa eredmények, mint ahogy a szolnoki vereségünk is annak vehető, a játék képét tekintve mindenképpen.

Köszönjük a szurkolóink támogatását, akik elkísértek minket idegenbe is, valamint az otthon maradt szurkolóink figyelmét is köszönjük, akik Nagyszombaton is velünk tartottak. Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk az egész Vasas Családnak!

Hajrá, Vasas!