Berecz Zsombor: A saját kezünkben van a sorsunk!

Félig telinek, vagy félig üresnek érezted azt a bizonyos poharat a vasárnapi, Haladás elleni összecsapást követően?

Inkább üresnek… Maradt bennem hiányérzet, mert bár az első félidő a hazaiaké volt, a második játékrészben egyértelműen jobbak voltunk, korán sikerült az egyenlítés, akkor azt gondoltam, jó esélyünk van a győzelemre is. Sajnos nagyon rosszkor kaptuk a harmadik gólt, de arra is volt válaszunk és a hajrában, emberhátrányban is megvoltak a lehetőségeink arra, hogy mindhárom pontot elhozzuk Szombathelyről. Csalódottak voltunk a lefújást követően, hogy végül nem sikerült.

A Budafok elleni szezonnyitón sérültél meg, amelynek következtében három hónapig nem léphettél pályára. Mennyire volt idegőrlő kívülről nézni a társakat?

Nyilvánvalóan nehéz volt, ráadásul egy ilyen hosszabb kihagyás alatt mindig úgy tűnik, hogy a napok is lassabban telnek. Természetesen az a fajta tehetetlenség is frusztrált, amit a lelátón éreztem, miközben néztem a csapatot, mégsem tudtam segíteni. És maga a foci is hiányzott, nagyon örülök, hogy végre ismét a pályán lehetek.

November 1-jén, a Gyirmót elleni kupameccsen jött el a visszatérés pillanata, amely talán nem is alakulhatott volna tökéletesebben: 1–1-es állásnál, csereként beállva, a 86. percben a te góloddal szereztünk ismét vezetést.

Nagyon örültem a visszatérésnek, annak pedig különösen, hogy érdemben is tudtam segíteni a csapatnak. Kőkeményen végigdolgoztam az azt megelőző három hónapot, még ha a nagy részét nem is a csapattal, de egyénileg, az a találat és a továbbjutás pedig megerősített abban a hitemben, hogy mindez nem volt hiábavaló.

A Merkantil Bank Ligában a Honvéd elleni rangadón léphettél újra pályára, és – ugyancsak a kispadról beszállva – a kispestiek kapuját is bevetted.

A csapat szempontjából nagyon jól sikerült az a mérkőzés, uraltuk a találkozót és magabiztosan, háromgólos különbséggel is megérdemelten nyertünk. Számomra is pozitív töltetet adott a folytatásra, hogy bár nem töltöttem sok időt a pályán, de góllal háláltam meg a bizalmat.

Összességében milyen állapotban vagy, 90 percnyi játék még megterhelő lenne a számodra?

Szerencsére a sérülésem a múlté, egyáltalán nincsenek fájdalmaim a térdemben és úgy érzem, immáron az erőnlétem is a régi, képes lennék végigjátszani egy teljes mérkőzést. Ezt azonban nem az én tisztem eldönteni, a szakmai stábon múlik, mikor és mennyi időt szán nekem.

Ha már a bajnokság szóba került: hogy látod az NB II-es pontvadászat erőviszonyait és csapatunk helyzetét?

Nehéz helyzetben vagyunk, sajnos összeszedtünk egy olyan hátrányt az előttünk álló csapatokkal szemben, amelyet csak 2-3 forduló alatt tudunk ledolgozni. De hosszú még a szezon, egy jó sorozattal erre minden esélyünk megvan, így továbbra is a saját kezünkben van a sorsunk, az azonban tény: sok lehetőségünk már nincs a hibázásra.

A következő fordulóban alighanem az ősz meccse következik: a listavezető Győr látogat az Illovszky Stadionba. Mit vársz a rangadótól, valamint a még hátralévő, Soroksár és Budafok elleni, idegenbeli összecsapásoktól?

Összességében nem hiszem, hogy az ETO elleni meccsen fog eldőlni a feljutás, igaz, ha vereséget szenvedünk, akkor óriási bajba kerülünk – erre azonban még csak gondolni sem szabad. Jó meccset, igazi rangadót várok – már csak azért is, mert a pontvadászat két leggólerősebb alakulata csap majd össze, a győriek 36, mi 35 gólt szereztünk. Ami a másik két találkozót illeti, a korábban már elmondottak alapján egyszerűen nem létezhet más alternatíva a számunkra, csakis a győzelem!