Vaskó Tamás 200. NB I-es bajnoki mérkőzését játszotta

Hogyan emlékszel vissza az első NB I-es meccsedre?

- Bevallom, nem volt könnyű emlékezetemben rátalálni, utána kellett járnom, hiszen csaknem másfél évtizede történt. Az első bajnoki mérkőzésem 19 évesen, 2003. november 22-én, a Pécs ellen volt az Újpest csapatában. Csereként beálltam és 1-1 lett a találkozó vége, Kovács Zoli lőtte a csapat gólját.

Nyilván nem könnyű választani, de néhány meccset és gólt említenél, amelyek a legemlékezetesebbek voltak?

- Az első mérkőzések mindig emlékezetesek. Említhetném az összes ilyet, amit az új klubjaimban játszottam. A várakozás előtte, a pályára lépés izgalma, felejthetetlenek. De kezdjük az elején.  Első bajnoki, amit már érintettünk, még rutintalanként Újpesten. Az első mérkőzés Bristolban telt ház előtt, fantasztikus hangulatban, ahol igazán focistának érezheti magát mindenki.  A Crystal Palace elleni meccs ahol győztes gólt lőttem. Az első felnőtt válogatott meccs Limassolban, leírhatatlan érzés volt viselni a címeres mezt. Az olasz válogatott elleni katarzis hangulatú győzelem, ahol az első félidőben Luca Toni ellen játszhattam, a másodikban pedig Pippo Inzaghi próbált túljárni a védelmünk eszén. A Vidiben a bajnoki győzelemért küzdöttünk Fehérváron. Ha nyerünk, akkor elsők vagyunk, már fordulókkal a vége előtt. Az állás 1-1 volt és akkor jött Polonkai, aki egy hatalmas kapásgóllal bebiztosította a győzelmet! Emlékszem, az egész csapat Polo nyakában volt és egy hatalmas ember halom volt a földön, sokáig ünnepeltük a gólt. Sérülésem utáni első bajnoki meccs Dunaújvárosban is emlékezetes, ahol sok kérdőjel volt bennem a meccs előtt a lábammal kapcsolatban, de a mérkőzés megnyugtatott, hogy ezután már minden rendben lesz a térdemmel, mellesleg a játék is jól ment.

A közelmúltból mire emlékszel vissza a legszívesebben?

- Nehéz feledni az első mérkőzést a nevelőegyesületemben. Vasas - Debrecen 1-1 az állás a második félidőben. Melegítettem a kapu mögött és akkor szóltak, hogy menjek, mert be kell állnom. A 70. perc környéke lehetett, amikor beálltam. Szöglethez jutottunk. Moha fantasztikusan adta be a labdát és én befejeltem, hihetetlenül boldogító érzés volt. Azután pár perce rá, szinte lemásoltuk az előző jelenetet, csak annyi különbséggel, hogy akkor már valaki más fogott a vendégektől. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült gólokat szereznem és eldöntöttem a találkozót a mi javunkra. De az összes szerzett gólom emlékezetes, sajnos nincs olyan sok, mint a csatároknak, de törekszem arra, hogy minél több legyen.

Melyik mesteredre emlékszel vissza a legjobb szívvel? 

- Mezey Gyuri bácsi kétszer is volt edzőm és elég meghatározó volt a karrierem szempontjából, sokat tanultam tőle. Paolo Sousa személyisége érdekes volt, de edzőként nagyon profi és céltudatos. Horváth Feri hasonló profizmussal és tűzzel rendelkezett, jó szezonunk volt vele. Artner Tamás pedig maga a nyugalom és a felkészült szakember! Hozzáteszem az összes vezetőedző mellett szuper edzők segítették a csapat felkészülését, nélkülük nem ment volna!

Kik voltak azok a védőtársak, akikkel különösen jól meg tudtad magad érteni? 

- Lipták Zolival nagyon jól megértettük egymást, de most csak a belső védőket vettem számításba.

Milyen céljaid, álmaid vannak, amiket még szeretnél elérni? 

- Szeretnék minél több mérkőzésen játszani és örömöt szerezni a szurkolóinknak!