Tichy Lajosnak, tisztelettel!

Úgy lenne az igazi, ha forralt bort kortyolnánk, gőzölgőt, fanyar ízűt, ott a lelátón, sok ezer vasasos társaságában. És egyszer csak megszólalna Breyer Zoli „Brad Pittes” hangja, s azt mondaná a hangszórókon keresztül: szóljon a vastaps a 75 esztendős Antal Péternek, köszöntsük őt, akinek az élete a Vasas! S közben, a zöld gyepen a mi imádott csapatunk melegítene, másik térfélen meg a Honvéd (Petikém, naná, hogy a Honvéd, hiszen részese vagy a kispesti múltnak is) és mi, miközben tapsolnánk felállva, esélyt latolgatnánk egy NB I-es rangadó előtt.

Így lenne szép és kerek a te köszöntésed, Antal Péter.

Így lenne méltó ahhoz, hogy te 75 esztendős lettél.

De Breyer Zoli jó ideje már nem szpíkerel, valahol fent, az angyalokat szinkronizálja. A csapatunk a Honvéddal együtt alámerült a másodosztály poklába – te pedig alig-alig jársz ki a Fáy utcába. A második otthonodba.

Sokáig elképzelhetetlen volt nélküled a Vasas. Mintha ide születtél volna, a régi pályánk kezdőkörébe. Kölyökként, ifistaként, jókötésű fiatalemberként viselhetted azt a gyönyörű piros-kék mezt, majd a futballpályafutásod befejeztével elegáns öltönyre, világoskék garbóra, farmerra váltottál és tovább szolgáltad a Vasast.

Intézőként, ha kellett edzőként, majd technikai vezetőként.

De ezek csak titulusok, munkakörök – te sokkal többet jelentettél ennek a klubnak: állandóságot, ragaszkodást, szenvedélyt. Akkor is itt voltál, amikor mint a süllyedő Titanicról, menekült mindenki. Mert olyan léket kapott ez a legendás klub, amelyet csak nagy nehézségek árán sikerült befoltozni. De a felszínen maradtunk és azóta is élünk. A legtöbb szurkoló afféle nyakkendős ügyintézőként emlékszik rád Petikém, de az idősebbek, a szépkor felé csoszogók, pontosan tudják, milyen remek zsugás voltál. S ha már a Honvédot említettem: két felejthetetlen Kispesten játszott rangadón is remekül teljesítettél. Előbb ’69 októberében, amikor 20 000 néző előtt nyertünk ott 3–1-re és a középpályás sorunk úgy állt fel hogy: Antal, Müller, Somogyvári. A Képes Sport szerint Mészöly Kálmán volt a mezőny legjobbja, Preiner Kálmán, a Honvéd trénere pedig kijelentette: „Illovszkyt kiváló taktikusnak tartom…”

Csakhogy drága Rudi bácsit nem sokkal később kinevezték szövetségi kapitánnyá.

S talán ennek lettél te is az áldozata, Peti. Edzők jöttek-mentek az angyalföldi kispadon, s a következő két esztendő igazi hullámvasutazás volt. Fájó vereségek a rangadókon. 1971 tavaszán 1–0-ra kaptunk ki a stadionban a Fraditól, Bíróczky sporttárs „megette” a kiváló Branikovits műesését. Aztán júniusban az MTK rúgott nekünk hármat a Fáy utcában – akkor döntöttek úgy a klub kapkodó vezetői, hogy nem kérnek többet Mészöly Kálmán és Farkas Jancsi szolgálataiból. Így, ilyen hangulatban ment a Vasas június 20-án Kispestre, hogy asszisztáljon Tichy Lajos búcsúmeccsén. A szőke herceg zárásként bevette Tamás Gyula hálóját, csakhogy jött a 69. perc és „Puskás a bal oldalon vezette fel a labdát, élesen, laposan, középre játszott, Antal az ötösön lekezelte a labdát, és a vetődő Bicskei mellett a kapu bal oldalába helyezett…”

Tichy Lajosnak tisztelettel.

Egy hét múlva pedig 2–1-re győztünk a verhetetlennek hitt Újpest ellen.

Emlékezetes meccsek, pillanatok a számodra – a számunkra. De a sors nem volt kegyes hozzád, mert jött Várady Béluska, az ifjú titán, aztán Gass Pista és nem volt könnyű bekerülni az újra erősödő Vasasba. Így, és ezért kerültél te Szegedre, majd az Izzóhoz, hogy aztán már civilként térj vissza Angyalföldre.

Civilként, a klub lelkes, elkötelezett alkalmazottjaként.

Ha még most is bejáratos lennél az öltözőbe, úgy mint évtizedeken keresztül, akkor megkérnélek két dologra: először is, szólj a fiúknak, hogy csak semmi nagyképűség a Győr elleni parádé, a laza hatos után! Soroksáron nem szeretnek bennünket és mindent elkövetnek majd, hogy megállítsák az első osztály felé igyekvő Vasast. De így van ez rendjén: beleadni anyait-apait, előbb Soroksáron, majd egy hét múlva Budafokon. Aztán lenne még valami: kérd ki a Vasas-család nevében az egyik Fradi-drukker „sztárszínész” mondatait, miszerint a Vasas annak idején a párt és a munkásőrség csapata volt!

Szerencsétlen.

De mindezek helyett elég, ha néha ott ülsz a lelátón, csendben.

Közöttünk – a családtagjaid mellett.

S most ez a Vasas-család köszönt téged Petikém, 75. születésnapod alkalmából!

Isten éltessen sokáig!

Fotó: vasassc.hu