Béluska beverte a Barcának is

Eltelt ez a tíz év Béluska villámgyorsan. Éltünk, nevettünk, szerettünk, olykor küszködtünk, aztán hess…elröpült tíz esztendő, mintha csak egy pillanat lett volna az egész. Emlékszem arra a fagyos, didergető napra, amikor búcsúztattunk. Sokan állták körbe a sírodat. Meglett, jól öltözött, könnyeiket törölgető férfiak, síró, öreg jampecok, Vasas-sállal a nyakukban. Mintha nemcsak téged – hanem a Vasast is temették volna.

Hiányzol Béluska.

Hiányzol a lelátóról, a Vasas-családból, az életünkből. Jó volt, hogy olykor felhívhattalak. Felemelő érzés volt. Én, aki tizenkét éves koromban sikoltozva ugrálhattam, amikor a meccs elején bevetted a Fradi kapuját. Aztán lőttél még egyet Géczi Pista hálójába. Azt a rangadót 5-2-re nyertük a Stadionban, Puskás Lajos rúgott egy mesterhármast.

Gyerek voltam – te pedig ifjú reménység Angyalföldön.

Szinte még te is gyerek.

Láttam egy videót, egy bizonyos Gorman Dáireról, egy ír kisfiúról. Megnéztem újra és újra.  Az orvosok Crommelin-szindrómát diagnosztizáltak nála, nincs jobb és bal keze, kiszolgáltatva él. S nem túlzás azt írni vele kapcsolatban: a Liverpool az élete. A vörösök jelentik számára a boldogságot, az álmokat, a holnapot és a holnaputánt. A videón látszik, ahogy Dáiret egy szép napon fogadja Jürgen Klopp, és persze ott van a Liverpool néhány klasszisa is, akik köszöntik és átölelik a meghatott, örömkönnyeket hullató ír fiút.

Alighanem ez volt élete egyik legboldogabb pillanata.

S hiszed, vagy sem Béluska, tizenkét esztendősen én is ezt éreztem, amikor bevágtad azt a kettőt a Fradi hálójába. Hogy a Vasas, amely akkor már én voltam, én magam, majd gondoskodik arról, hogy boldog életem legyen. Boldog, és sikeres. S te lettél ennek az elképzelt filmnek az egyik főszereplője, Béluska.

Te lettél a mi istenkirályunk.

Ahogy Leonardo DiCaprio mondta A Wall Street farkasában.

Tíz éve mentél el, s azóta sok minden történt imádott csapatunkkal. Új ministadiont kaptunk, kínlódtunk, belelkesedtünk, majdnem bajnokságot nyertünk, (mert azt a szezont, amelynek bronz lett a vége, igenis megnyerhettük volna…), kupadöntőt játszottunk, újra kiestünk, megint kínlódtunk, újra feljutottunk, aztán…

Vagyunk, ahol vagyunk.

Már magunk sem tudjuk hová tartozunk, és hol is a helyünk.

De ha kinevetnek, ha legyintenek ránk, ha lesajnálnak bennünket, mindig elénekeljük válaszként, hogy: Béla, Béla, Béluska, úgy lő mint a géppuska. Ez olyan nekünk, mint egy Led Zeppelin-dal. Sőt, még olyanabb. A győzelmi indulónk, amelyben benne van megszámlálhatatlan, felejthetetlen meccs, mámoros rangadók, kupagyőzelem, bajnoki cím, s mindenek előtt te, Béluska, ahogy lövésre lendíted a rettegett bal lábadat. Mekkora riadalom volt az ellenfeleknél, amikor szabadrúgáshoz jutottunk! Soha nem felejtem el amikor egy Linz elleni kupameccsen bődületes erővel fejen találtad a sorfalban álló labancot. Úgy húzták le szegényt. Nyertünk 4-0-ra a következő körben a Sporting Lisszabont búcsúztattuk. Aztán jött két ki-ki meccs a Barcelona ellen. Mindkétszer legyőztek bennünket, de egyszer azért elkaptuk őket. Elkaptuk a katalán óriást.

A te góloddal nyertünk 1-0-ra Béluska, a Camp Nouban, barátságos találkozón.

Hiányzol Béluska.

Hiányzik, hogy a kínlódásaink közepette odamehessünk hozzád a lelátón, és mondj nekünk néhány biztató szót. Mert ilyen voltál. Dicsérted az utódokat, még akkor is, ha reménytelennek láttuk a jövőt. Hinni akartál abban, hogy a Vasas, a te imádott csapatod majd megint olyan lesz, mint a te idődben. Illúzió ez, amelyet évek, évtizedek óta kergetünk.

De jó is lenne, ha ott lennél a Szeged elleni idény nyitón! Ott állnál valahol a kapu mögötti szektor legeslegszélén. És lehet, hogy mi olykor nem is a zöld gyepet, hanem téged figyelnénk, téged, az igazi Vasast.

Tíz éve, amikor búcsúztattunk, még Mészáros Bubu is ott állt a gyászoló tömegben. Miattad rövid időre visszatért az önkéntes száműzetésből. Már ő sincs közöttünk. Már Kovács Pista, Kokó sincs. Dehát úgyis tudod, hiszen Angyalföld után együtt vagy velük az Angyalok földjén.

Az a helyzet Béluska, hogy még ma is belőled, belőletek merítünk erőt.

A Vasas-lét igazi erőpróba.

Veled Béluska könnyebb volt minden – mi voltunk a Vasas, a hatalmas Vasas!