Nagy-Vasas az NB I-ben: betartják a fiatalszabályt, nem terveznek magas költségvetést

A labdarúgó NB II-ben a hétvégi eredményekkel biztossá vált, hogy a Vasas FC a 2018-as kiesést követően a 2022–2023-as idényben visszatér az első osztályba. Nagy Miklós a 2019 decemberében történt tulajdonosváltás – Nagy György többségi és Nagy Miklós kisebbségi tulajdonos akkor vásárolták meg Jámbor Jánostól a Vasas FC-t – óta vezeti sportigazgatóként az angyalföldi klubot. A Nemzeti Sportnak adott interjúban értékelte az elmúlt két és fél évet, beszélt a jövőre vonatkozó terveikről.

– Amikor két idénnyel ezelőtt ön lett a Vasas labdarúgócsapatának a sportigazgatója, azt mondta nekünk, legkésőbb 2021-ben fel kell jutnia a csapatnak az NB I-be. Egy évet csúszott a „projekt”, de azért csak sikerült elérni a célt. Nehezebb volt, mint előzetesen gondolta?
– Rettenetesen nehéz időszak van mögöttünk, de én nem csak az elmúlt két évet nézem, amikor az idáig vezető utat értékelem, hanem az elmúlt négy évet, ugyanis 2018-ban először a Kubala Akadémia irányítását vettem át – válaszolta a Nemzeti sportnak a Vasas FC sportigazgatója, Nagy Miklós. – Az akadémiai csapattal, a kiemelt korosztályban sikerült feljutnunk a legmagasabb osztályba, bekerültünk az államilag elismert, kiemelt akadémiák körébe és az utánpótlásban elvégzett munka megalapozta azt, hogy 2019-ben megbízást kaptam az első csapatnál, mint sportigazgató. Amikor elkezdtem a munkát, a nyolcadik helyen álltunk, amikor pedig leállították a bajnokságot a koronavírus-járvány miatt, harmadik volt a csapat. Az előző idényben pedig az volt az igazán megrázó, hogy ilyen drámai körülmények között dőlt el a feljutás, hogy a nyíregyházi vereségünk után, pontazonosság mellett, a kevesebb győzelmünk miatt nem sikerült feljutnunk. Inkább lett volna közte tíz pont, azt könnyebb lett volna feldolgozni.

– Nem gondolt arra, hogy feladja?
– Nem, mert tudtam, hogy az a munka, amit elvégeztünk, nem volt hiábavaló. Egy klub, egy csapat építése egy folyamat, csak még többet kellett dolgoznunk a célunk eléréséhez. Igaz, hogy a szakmai stáb háromszor is változott az irányításom alatt, de az edzői munka már csak ilyen, José Mourinho sem ugyanannál a klubnál dolgozik nyugdíjas koráig. Mindegyik vezetőedzőnk hozzátett a fejlődéshez, miközben az én személyem jelentette az állandóságot, arra például büszke vagyok, hogy mióta én vagyok a sportigazgató, hazai pályán, bajnoki meccsen csak egyszer kaptunk ki, a Békéscsabától, még 2020-ban, ez is jelzi, hogy sikerült stabil alapokat lefektetnünk. Ha megnézzük az elmúlt két és fél évet, fokozatosan egyre kevesebbet igazoltunk, és akik időközben távoztak, nagyrészt olyan játékosok voltak, akik még az érkezésem előtt szerződtek a Vasashoz. Egyre inkább kialakult az az összetétel, ami kellett a mostani, ellentmondást nem tűrő statisztikáinkhoz, hogy tizennégy meccset lehoztunk két kapott góllal, november óta veretlenek vagyunk, mi szereztük a legtöbb gólt, mi kaptuk a legkevesebbet és még sorolhatnánk. Pedig a télen már csak három játékost igazoltunk, de Cipf Dominik, Ihrig-Farkas Sebestyén és Zimonyi Dávid is segíteni tudott a csapatnak és mostanra érett be igazán az elmúlt évek munkája, megtaláltuk minden posztra a megfelelő játékosokat. Most már nem bánom, hogy tavaly nem sikerült feljutnunk, mert az előző idényben még nem éreztem azt, amit most, hogy osztálykülönbség lenne köztünk és az ellenfeleink között. Most viszont már a statisztikák és a játék képe is azt mutatja, minden szempontból megérett a Vasas az NB I-re.

– Hogyan tovább, kikkel és mennyiből? Sokan úgy tartják, az NB II-ben a Vasas gazdálkodhatott a legnagyobb büdzséből…
– Egyrészt szerintem ez nem igaz, mert ebben és az előző idényben is volt olyan klub, amelyik magasabb költségvetésből működött a másodosztályban, mint mi, másrészt elmondhatom, az NB I-ben nem fogunk a legmagasabb költségvetésű klubok közé tartozni, inkább tartozunk majd a mezőny második feléhez. A büdzsénk annyival nőhet, amennyivel több bevételünk is lesz, például a magasabb osztályban történő szerepléssel együtt járó normatív támogatás különbségével. A keretünk alapjait sikerült lerakni az elmúlt két és fél évben, ezért is kötöttünk a játékosokkal hosszú távú szerződéseket, hogy arra a csapatra tudjunk építeni az élvonalban is, amelyik kivívja a feljutást. A következetességben és folytonosságban hiszek, ami nem csak pénzkérdés. Egy-egy igazolásra persze minden csapatrészben szükség lehet. A fő cél, hogy minden poszton legyen több, élvonalbeli képességű játékosunk, legyen megfelelő versenyhelyzet. Olyan futballistákat keresek, akik több poszton is bevethetők, növelve ezáltal a taktikai repertoárt.

– Kuttor Attila vezetőedző és a szakmai stáb marad az NB I-ben is?
– Mindennek a kulcsa az összhang. Egy belgiumi sportigazgatói képzésen tanították nekem, hogy az öltöző összetételénél figyelni kell arra, hogy a játékosok mentalitásban, korban, játéktudásban jól kiegészítsék egymást, összhangban legyenek egymással és a szakmai stábbal is. Mindig van olyan játékos, aki elégedetlen, mert kevesebbet játszik a reméltnél, de úgy gondolom, ha nem lenne meg a közös nevező a játékosok és a vezetőedző között, akkor nem tudtuk volna elérni a mostani eredményeket. Márpedig amíg ez megvan, a stáb élvezi a bizalmat.

– A Vasast támogató OTP Bank részéről Csányi Sándor – aki ugye az MLSZ elnöke is – korábban úgy fogalmazott, az általa vezetett pénzintézet addig szponzorálja a csapatot, amíg nem játszik légiós az együttesben. Terveznek külföldi játékost szerződtetni az NB I-re?
– Valóban elhangzott egy ilyen kijelentés, és ezt is szem előtt tartjuk, mert abban bízunk, hogy a következő idényben is az OTP lesz a főtámogatónk. Azt már megtanultam az életben, különösen a futballban, soha ne mondd, hogy soha, de azt mondhatom, bár figyeljük a piacot, nem tervezünk külföldi játékosokat szerződtetni és az egészen biztos, hogy a Vasas nem lesz a pályafutásuk végén járó légiósok parkolóhelye. A célunk az úgynevezett „fiatalszabály” és a magyar játékosok szerepeltetésére vonatkozó MLSZ-ajánlás betartása is.

– Lát elegendő számban olyan magyar fiatalt, akikkel meg lehet felelni ezeknek? Hiszen van olyan hazai sportvezető, aki szerint ez sok idegösszeomlással, vesződéssel jár majd…
– Itt kanyarodnék vissza ahhoz, hogy a Vasasnál végzett munkám négy éve a Kubala Akadémián kezdődött. Ennek köszönhetően ismerem az utánpótlásból kikerülő tehetségeket és nemcsak azokat, akik nálunk vannak. Példaként említhetem a Ferencvárosban nevelkedett Iynbor Patrickot, akit tavaly nyáron szerződtetünk és a Vasas előtt még csak NB II-es szinten sem játszott, nálunk viszont alapemberré vált és ő még a következő idényben is úgymond védett korúnak számít, hiszen 2002-es születésű. A keretünkből a mezőnyjátékosok között ebbe, a 2001 után születettek korosztályába tartozik még például Szilágyi Szabolcs, Kapornai Bertalan, a Kecskemétről szerződtetett Szalai József vagy az Újpest utánpótlásából két éve átigazolt, U19-es válogatott Sztojka Dominik. Másrészt általában hat-nyolc fiatalt kölcsön is adtunk, hogy máshol, felnőttek között tudjanak fejlődni, őket is nyomon követjük, és számukra is vezethet út a Vasas első csapatába. Az eddigiekhez képest ezen a téren annyi változás lesz, hogy az új idényben tervezünk indítani NB III-as tartalékcsapatot, mert a feljutással erre lehetőségünk lesz, és a fiatalok egy része ott kaphat lehetőséget, de tervezünk kooperációt NB II-es csapattal is.

– Ha két év múlva ismét beszélgetünk, mivel lenne elégedett, mi lehet a reális cél a következő két évre nézve?
– Amint azt az interjú elején említettem, soha nem eseti projektekben gondolkodom, hanem inkább a folyamatos munkában, a kiszámítható, organikus építkezésben hiszek. A tizenkét csapatos NB I pokoli nehéz terep, az elmúlt évek tapasztalatai alapján az egyik feljutó csapat egyből visszacsúszik, szeretném, ha nem mi lennénk azok. A feljutást követő első évben tehát a biztos bennmaradást tűzhetjük ki reális célként. Két éves célok a hazai professzionális felnőtt futballban nem biztos, hogy objektíven és reálisan meghatározhatóak, tekintettel a külső körülmények kiszámíthatatlanságára, de most azt mondom, ha két év múlva beszélgetünk, akkor az élvonalbeli mezőny első felében szeretném látni magunkat. Általánosságban pedig azt mondhatom, hosszú távon akkor leszek elégedett, ha a Vasas mindenkor a tradícióinak megfelelően szerepel, elismerik a csapatot és a következetes vezetői munkát, a Fáy utcában hétről hétre megtelik a stadion hazai szurkolókkal, akik jó hangulatú mérkőzéseken egy szerethető, küzdeni tudó és sikeres csapatot buzdítanak.