Misi vetődik

Majd most jól elkapjuk a Realt. Talán ez járt a Vasas-fiúk fejében, s ebben reménykedett nagyjából kilencvenezer szerencsés jegytulajdonos, aki ott lehetett a telt házas Népstadionban. Itt a lehetőség a revansra a néhány évvel korábbi vereségért és kiesésért! Hát igen. Volt ilyen időszak, amikor győzelmi reményekkel vártuk a Real Madrid elleni mérkőzést. Akkor, 1961. szeptember 6-án minden a királyi klub vendégszerepléséről szólt a magyar fővárosban. A szerencse aligha segítette a Vasast azzal, hogy már a BEK első fordulójában a világ legjobb csapatával meccselhetett.

De szó sem volt pánikról, kishitűségről.

A Vasas akkorra már Európa legjobb csapatai közé emelkedett. S ebben a mondatban csöppnyi elfogultság sincs, hiszen egy olyan klubról van szó (jelesül a miénkről…), amely egy korábbi BEK-sorozatban az elődöntőig jutott.

A Real, a Milan és a Manchester United társaságában.

Nos, a másik három klubnak valamelyest sikerült megőriznie nemzetközi tekintélyét, hírnevét és sikerességét, miközben a mi Vasasunk ugye…

De hagyjuk is!

Szóval akkor, 1961 szeptemberében kilencvenezren tomboltak és szurkoltak az angyalföldi legénységnek, ám a gépezet valamiért nem működött olajozottan. A fiatalokkal teletűzdelt piros-kék gárda 2-0-s vereséget szenvedett. Majd a visszavágón, a spanyol fővárosban is a Real nyert 3-1-re, a csatársorában Puskás Öcsivel és Alfredo Di Stéfanoval. De a kupakiesés, a revans elmaradása legkevésbé a kapuson múlt. 

Szentmihályi Antalon, az 1-es számú mez viselőjén.

A remek felépítésű fiatalemberről azt mondták, hogy ő a vetődések mestere. S valóban: olykor látványos légi út végén simította, bokszolta vagy hárította a gólba tartó labdát. Rajongásig szerették a fekete ruhás ifjút a Vasas-drukkerek. Általános volt a vélemény Angyalföldön, hogy a Győrből szerződtetett labdarúgó lesz, lehet a klubtörténelem legjobb, legsikeresebb hálóőre. A tökéletes izomzatú legényről, akit mindenki csak Misinek becézett, kevesen tudták, hogy gyerekfejjel már keményen dolgozott. Pékmester édesapja tudniillik őt és a bátyját is befogta. Hajnalban tésztát gyúrtak, dagasztottak, s ha a helyzet úgy hozta, nyolcvan kilós liszteszsákokat cipeltek. Misi akkoriban még nem döntötte el, hogy birkózó vagy futballista legyen. Mindkét sportághoz volt tehetsége, hogy aztán a grundon (hol máshol…) eldőljenek a nagy dolgok. Idősebb srácokkal focizott, akik a kapuba parancsolták, ott aztán kiderült, hogy különleges reflexekkel rendelkezik ez a bivalyerős srác. Leigazolta a helyi Textiles, majd az ETO, s onnan került Angyalföldre.

A Vasashoz, ahol mindig is afféle különcnek tartották.

De hogy is mondta egyszer: „Én kilógtam a sorból egy kicsit, mert amikor a pián volt a fő hangsúly, meg az éjszakai haverkodáson, akkor egyáltalán nem vettem benne részt. Ez volt a probléma…”

Futball- és életművészek piros-kékben. 

Ilyen volt a világ egyik legjobb csapata, a Vasas a hatvanas években. Illetve ilyen volt benne jó néhány játékosunk. 

Tudtak, nagyon tudtak futballozni – és nagyon tudtak élni is. 

Szentmihályi Antal aszkéta volt hozzájuk képest. Sportszerűen élt, nem ivott, nem dohányzott, készült a meccsekre, amelyeken rendszerint ragyogó teljesítményt nyújtott. Pillanatok alatt válogatott lett, a Vasas erőssége, hogy aztán a sikerek, a bajnoki címek, az emlékezetes nemzetközi találkozók ellenére is – kitegyék a csapatból. 

Érthetetlen, megmagyarázhatatlan lépés volt, az angyalföldi klub történetének egyik legrosszabb döntése. Misi így emlékezett erre: „Csapattársaim közül néhányan mentek az éjszakába, csajoztak, mulattak. 1964-ben aztán engem hirtelen kirúgtak, még az olimpia előtt. Bejelentették, hogy az utolsó három bajnoki meccsen Varga fog védeni…”

A többi már történelem. Szentmihályi Antal végül mégiscsak kiutazhatott a tokiói olimpiára és aranyérmesként jöhetett haza. Ám a Vasasnál így sem számoltak vele. Egy évet kellett kivárnia, hogy Újpestre szerződhessen. Pályafutása a Megyeri úton még több sikert tartogatott, ám a lelkében az összesen megnyert nyolc bajnoki cím ellenére is cipel sebeket. 

A 66-os vb portugálok elleni találkozóját.

S a 69-es marseille-i csehszlovákok elleni meccset.

De csak a szépre emlékezzünk, hiszen Szentmihályi ma ünnepli 84. születésnapját. Az örökifjú Misi, aki elsírta magát, amikor ott állt az Illovszky Rudolf Stadion róla elnevezett vendégszektora előtt. 

A Vasas benne van – és benne is marad a lelkében.

Boldog Születésnapot Szentmihályi Antal!