Kuparajt - A tizedes meg a többiek

Egy nap alatt szökött be az országba az ősz, megkerülve Párizst és a Dunántúlt. S miközben az ember fájó szívvel pakolja a szekrény mélyére a lyukacsos, pörköltszaftos tornatrikóját és a szabadstrandon agyonhasznált világosszürke klottgatyáját, megannyi emlék jut eszébe a nyár utáni borongós, vagy vénasszonyoknak kedveskedő napos időszakról.
Mert az ősz olykor finom baráti csókot nyomott a Vasas-drukker homlokára. Varázslatos, felejthetetlen emlékek sorjáznak, egyik a másik után. Épp most volt 49 esztendeje, amikor imádott csapatunk ’72 szeptember 17-én ízzé-porrá zúzta a verhetetlennek hitt Dózsát. Azon a vasárnap délutánon 25 000 összezsúfolódott ember várta, hogy Müncz sporttárs a sípjába fújjon és elkezdődjön a rangadó. A Vasas abban a szezonban Baróti Lajos irányításával immár a visszavonultatott Mészöly Kálmán és Farkas Jancsi nélkül lépett pályára, s a megfiatalított angyalföldiek mámoros élménnyel ajándékozták meg híveiket: az Újpest 3-0-s legyőzésével.
„Varázslat a Fáy utcában…” - ezt írta az újság, s nem volt ebben semmi túlzás. Juhász Péter öngólja, Komjáti Bandi találata és Várady Béluska irtózatos erejű, lapos, jobb sarokba zúduló szabadrúgása kitörölhetetlen pillanatokat szerzett a piros-kék tábor tagjainak. 
S ez csupán egy fejezete az őszi „emlékkiállításnak”.
Hogy aztán az előttünk álló hetek, hónapok milyen hangulatban telnek majd és mire emlékezünk belőle évek múltán, az egyelőre nagy kérdés. Az több, mint biztató, hogy a kezdésnél ezúttal nem ragadt be a csapat, amely most is feljutó helyen áll. Ebből lehet, sőt kell építkezni! No meg az olyan találkozókból, mint a szolnoki, ahol már-már tökéletes célfutballt mutatott be a Vasas. De minden meccsnek megvan a tanulsága, így a legutóbbi Pécs elleninek is. Kemény, szívós, szervezett ellenfelet győztünk le, a türelemnek és Berecz Zsombi mindenáron való győzni akarásának köszönhetően. 
De nincs megállás, a csapat szombaton újra pályára lép, immár a MOL Magyar Kupa küzdelmeiben. 
Fontos nekünk a kupa!
Fontos, mert itt lehet valamennyi esélyünk arra, hogy címet nyerjünk. Hogy győztesnek érezhessük magunkat. Évtizedek óta várunk rá. S ami a kupamúltunkat illeti: 5-4 oda!
Merthogy a Vasas kilencszer került be a nagymúltú sorozat fináléjába, s ezalatt ötször maradt alul és négyszer diadalmaskodott.  Ezalatt számtalan emlékezetes meccset játszott a csapat. Akadt közöttük sok-sok különleges pillanat. A Dombóvári Lokomotív 20-0-s legyőzése még 1955-ből, a Szombathelyi Törekvés 7-1-es kiütése a Népstadion 70 000 nézője előtt ugyanabból az esztendőből. S persze kínlódtunk is olykor: 1964-ben például 3-0-ra vertük a Ferencvárost bajnokin a Stadionban, aztán az Újpest kettős meccsre hívott a Megyeri útra, ahol 2-1-re győztünk a Pécs ellen, majd… a Testvériség 1-0-ra verte a Vasast!
Úgy bizony, a BLSZ I. csapat az MNK negyeddöntőjében egy bizonyos Balla találatával diadalmaskodott, a válogatott játékosok egész sorát felvonultatott piros-kékek ellen. Jól jellemzi ez a szenzációszámba menő eredmény a hatvanas éveket. Mert a kupa, mit tagadjuk, nem volt különösebben fontos Angyalföldön. Egyszer sem kerültünk a döntőbe, a fiúk inkább a bajnokságra és a nemzetközi kupákra fókuszáltak.
Na ja, volt mire…
A hetvenes és nyolcvanas években változott a helyzet: ekkor már többször is sikerült bejutni a kupadöntőbe. 1973-ban 4-3 a Bp. Honvéd ellen, 1977-ben a négyes döntőben hiába nyertünk 5-0-ra a Fradi ellen, az Újpest és a DVTK elleni kudarc miatt nem került Angyalföldre a serleg. Aztán jött a Diósgyőr elleni dupla. Előbb a miskolciak, aztán mi emelhettük magasba a trófeát. S 1986 még tartogatott egy gyönyörűséges pillanatot: a Ferencváros ellen tizenegyesrúgásokkal megnyert döntőt.
Azóta a nagy semmi.
Pedig háromszor is közel álltunk az ötödik kupadiadalhoz.
Miközben olyan lélekromboló élmények értek, mint a Bagon elszenvedett vereség, az újpesti hosszabbítás elleni kiesés, vagy az MTK büntetőrúgásokkal kiharcolt továbbjutása a Fáy utcában (Galaschek Peti lövése a kapufáról pattant vissza...), azért háromszor csak eljutottunk a végső ütközetig. Aztán az MTK a Népstadionban minden idők legnagyobb Vasas-tábora előtt 3-1-re nyert. De a régi Fradi pályán sem jártunk jobban a Videotonnal szemben: a büntetőket jobban lőtték a fehérváriak. S a legutóbbi, még nagyon is friss, lélekromboló emlék immár az új FTC sporttelepről. Ha Murka Beni belövi azt a ziccert a véghajrában, ha nincs az a sajnálatos sérülés a hosszabbításban, ha Kire Ristevski nem alálöbböl…
Ott is tizenegyesekkel kaptunk ki a Fraditól
De szombaton a budaörsi pályán új sorozat kezdődik, s mi abban a reményben várjuk a kezdést, hogy hátha jön, jöhet a tizedik finálénk.
Hogy végre tizedesek leszünk. 
S hogy '54, '73, '81 és '86 után újabb dátum kerül a Vasas futball-történelem könyvébe.
A hátterünk, a keretünk – a szenvedélyünk megvan hozzá.
A vágyakról így ősz elején nem is beszélve.