Forró pillanatok a jégveremben

Éppen ötven esztendeje történt. A film azóta megállíthatatlanul pörög, de azok a képek mégis élénken élnek az emlékezetben. Kettős rangadó a Népstadionban a tél kellős közepén. Vasárnap volt, fagypont körüli hőmérséklettel, szürkére festett égbolttal. A naptárak december 10-ét mutattak, s az emberek már leginkább a karácsony bűvöletében éltek. Ajándékot venni, ez volt a fő motiváció a szegénység közepette is, de a futball valamelyest megtörte az ünnepi készülődést. Azon a cidriztető decemberi napon közel ötvenezer ember döntött úgy, hogy kimegy a Népstadionba. Lesz, ami lesz, ha megfázunk, ha nem. A program csábítónak tűnt, s a szervezők úgy gondolták, délután még nem a mínuszok, hanem a kapusok repkednek majd. Így, hogy fél kettőkor kocogott ki a kezdéshez az Újpest és a Honvéd csapata. Óriási hangorkán fogadta a lilákat és a piros-fehéreket.

Bevallom, csak foszlányok maradtak meg bennem a rangadóból.

A Dózsa könnyed játékkal verte 4-0-ra a kispestieket, de mit érdekelt bennünket mindez ott a Stadion jobb felső karéjában, amikor a háttérben, a Szoborparkban már melegítettek a főműsor főszereplői: a Vasas és a Ferencváros játékosai. Arra pontosan emlékszem, hogy dideregve fáztunk, de ahogy közeledett a második meccs kezdésének időpontja, úgy lett egyre forróbb a hangulat. Pedig óvatosnak kellett volna lennünk, mert a november bizony nem imádott angyalföldi csapatunkról szólt. A tizenegyedik hónap első napján ugyan 2-1-re győztük le a Honvédot a Fáy utcai stadion tizenháromezer nézője előtt, ám a folytatás…

Sima vereség Tatabányán, kínkeserves döntetlen a soroksári Egyetértés pályán (a televízió adta a meccset, majd megőrült az ember, ahogy nézte a szenvedő Vasast…) . Majd jött a Győr és nyert 2-0-ra Angyalföldön. Az pedig már senkit sem lepett meg, hogy a Videoton Fehérvárott 3-0-ra múlta felül a rossz formába került Vasast. Aztán magukhoz tértek a fiúk és legyőzték a Zalaegerszeget, a Komlót és a Szegedet. Így érkeztünk el a december 10-i kettős rangadóhoz.

Sikerekkel teli futballév volt az 1972-es.

Most, ötven év távlatából visszanézve elképesztően sikeres. De akkor ezt senki sem így élte meg. Hiába jutott be Európa négy (!) legjobb csapata közé a magyar válogatott, hiába szerepelt a brüsszeli négyes fináléban az Eb-n, az ottani két vereség, a szovjetek elleni elődöntő és a belgák elleni bronzmeccs kudarca maradt meg az emberekben. Felháborító, hogy nem nyertük meg a kontinenstornát! Kapott is hideget-meleget a sajtótól és a szurkolóktól Illovszky Rudolf kapitány és csapata. Kijavítandó hibákról, reformokról írtak és beszéltek. Hát, még amikor néhány hónappal később az olimpiát sem nyertük meg! Igaz, hogy Rudi bácsi vezérletével egészen a fináléig meneteltek a fiúk, de ott a klasszisokkal teletűzdelt lengyelek nyertek 2-1-re.

Az Eb negyedik helye és az olimpiai ezüst jókora csalódást keltett.

Ma már ezen mosolyog kínjában az ember. Hol vagyunk ettől? Bármelyiktől. De akkoriban még futballnemzetnek számítottunk – s a futball valóban kitöltötte a hétköznapokat, foglalkoztatta az embereket, és olykor megtöltötte a hazai stadionokat. Ezért mentek ki december 10-én ötvenezren a Népstadionba. S a mi csapatunk a kispadra visszatért Baróti Lajos irányításával, már Mészöly Kálmán és Farkas Jancsi nélkül, végig harcban volt a dobogóért. A Fradi ellen a gyönyörű fehér, hosszanti piros-kék csíkos mezben a következő összeállításban léptünk pályára: Tamás -Török, Fábián, Vidáts, Lakinger - Puskás, Müller, Komjáti - Gass, Várady, Tóth B.

Izgalmas, gyors, magas színvonalú meccs volt az, gól nélkül. A közönség forró perceket élt át a szélfútta jégkatlanban, s azzal a tudattal mehetett haza melegedni, hogy az év utolsó fontos mérkőzése ugyanúgy döntetlennel zárult, mint a válogatott évzárója Bécsben, ahol a vb-selejtező 2-2 lett, 2-0-s magyar vezetés után. Aztán jött a karácsony csillagszórókkal, szerény ajándékokkal. A Vasas a következő év tavaszán megnyerte az MNK-t és bronzérmet szerzett a bajnokságban.

Hasonló jókat kívánunk magunknak 2023-ra!

Ötven évvel ezelőtt is mertünk nagyot álmodni…

Fotó: tempofradi.hu