És akkor hárman maradtak

A címet a Genesis nevű zenekartól loptam. Nekik jelent meg ilyen címmel egy albumuk, gyönyörűséges muzsikával, enyhe melankóliával, finom rockkal fűszerezve. A helyzet az, hogy ez a cím most már illik a mi nagy Vasasunkra is. A mi aranycsapatunkra. A hatvanas évek világhírű gárdájára. Bizony, hárman vannak életben abból a szuper alakulatból. Molnár Dezső a jobb szélső, Puskás Lajos a feltartóztathatatlan gólvágó és Fister Ferenc, Ficere, a finompengéjű, óriási munkabírású balösszekötő. Eltemettük már Varga Lászlót, Bakos Sándort, Mészöly Kálmánt, Berendy Pált, Ihász Kálmánt, Mathesz Imrét, Farkas Jancsit, Korsós Istvánt, minden idők legjobb Vasasa ugyanakkor tovább él bennünk, a krónikákban, a könyvekben, az újságcikkekben. Tovább él, míg világ a világ. Ezért is fontos, hogy a még életben lévő játékosokat minél többször láthassuk, minél többször adjunk hírt arról, hogy vannak. Sajnos Molnár Dezső nincs jól, Puskás Lajos ugyanakkor - ha csak teheti - kint van a Fáy utcában és nézi az utódokat. Fister Ferenc pedig…

Nos, Ficere ma ünnepli a nyolcvanharmadik születésnapját.

Fehérvári legény, aki a Vasasban lett híres futballista. Fehérvári legény, aki a helyi Úttörőház csapatában bontogatta a szárnyait, majd a Petőfi SE igazolta át és a klub megszűnése után, 1969-ben került a Videoton elődjéhez, a Vadásztölténygyári Vasashoz. Nem akármilyen gárda volt az, az NB I B-ben senki nem mehetett biztosra Fehérvárott, s a csapat erősségének számított a vékonydongájú, fiatal Fister Ferenc. Három évig alapembernek számított, majd jött a behívó, és a technikás labdarúgó meg sem állt Börgöndig, a helyi laktanyáig. Engedték ugyan, hogy eddzen a fehérvári klubban, de meccseket már nem játszhatott, mert fontosabbnak tűnt a haza védelme. Két év, ha kiesik egy pályafutás során, az bizony nem esik jól senkinek. Csakhogy jött a Vasas, egészen pontosan a szakosztályelnök, Rózner Győző mesebeli ajánlata. Valóban olyan volt az egész, mint egy hollywoodi film, a cingár baka előtt ott állt egyszer csak a híres fővárosi klub nagyhatalmú vezetője, és azt kérdezte tőle: „no fiam, milyen kérésed van?” És Fister Ferenc már mondta is kapásból, ahogy elvállalta a pályán is, azzal a félelmetes balossal… csak azt szeretném, hogy szereltessenek le minél hamarabb. Nem volt akadálya. Ha a Vasastól telefonáltak, akkor még az egyenruha is visszakerülhetett a raktárba. Egy hónapon belül már a piros-kék gárda edzésén volt ott a fehérvári fiú, és csak nézte a mellette futó, gimnasztikázó híres játékosokat, Mészölyt, Farkast és a többieket. De félelem az bizony nem volt benne. Európa egyik legjobb csapatába bekerülni, ez ám a nagy kihívás! De abba a Vasasba bekerülni valóban embert próbáló feladat volt, ezt Fister Feri a maga bőrén érezhette, mert fél évig a tarcsiban játszott, de olyan csapattársakkal, mint Bundzsák Dezső és Machos Ferenc. Csoda-e, ha az angyalföldi fakó megnyerte a bajnokságot? Aztán az 1965-ös szezon már róla is szólt. Róla, a balösszekötőről, vagy balfedezetről, kinek hogy. Mathesz Imre mellett ő volt a másik motor, aki működtette az egyre olajozottabb, egyre tökéletesebb angyalföldi gépezetet. Ők ketten Mathesszal dobták támadásba Farkas Jancsit, Puskás Lajost, a villámgyors szélsőt, Molnár Dezsőt. Bombaerős csapat volt, amely aranyérmet nyert a szezon végén, a Ferencváros elleni sorsdöntő rangadón aratott egy-nullás győzelem után a Népstadionban több ezer piros-kék szimpatizáns ünnepelte a fiúkat. Készült is egy legendás fotó a derbi utáni pillanatokról, ahogy Mészöly, s a többiek nevetve, boldogan intenek fel az égbenyúló lelátókra.

Fister Ferenc a meghatározó játékosok közé került.

Kihagyhatatlan alapemberré vált.

S hogy milyen minőségű futballista is volt ő, azt tökéletesen jelzi a válogatott meghívó, egy osztrákok elleni találkozón léphetett pályára a Népstadionban nyolcvanötezer néző előtt, amikor is a mieink három-nullra győztek. Fister Ferenc játékával kiérdemelte azt is, hogy az 1966-os angliai világbajnokságra utazhasson. De a sors gonosz tréfát űzött vele. A neve ott volt az utazólistán, már tudta, szinte már csomagolt is, ám egy Fradi elleni másik rangadón olyan szerencsétlenül ütközött saját csapattársával, hogy súlyos sérülést szenvedett és lemaradt a vb-ről. De 1966 így is imádott, emlékezetes évei közé tartozik.

Talán a legemlékezetesebb esztendő volt az – veretlen bajnoki cím a Vasassal. Ficere, vagy ahogy Mészöly Kálmán olykor nevezte, Rozoga a csúcson volt a csapattal együtt. A következő évben jött a Hexagonál-torna-győzelem Chilében, és Fister Feri, aki tízes mezben játszott mezt cserélt a Vasas mögött második helyen végzett Santos legendájával, a másik tízessel, Pelével. Hogy az a gyönyörű fehér-fekete színű Santos mez hová tűnt, arról megannyi legenda látott napvilágot, az egyik variáció szerint Fister anyósa felmosórongynak használta, ám Ficere mosolyogva mesélte, hogy valójában Farkas Jancsinak adta.

Hat évig tartott az angyalföldi álom a számára. Hogy miért csak addig, arra nem könnyű választ adni. A klub akkori vezetői fiatalítás címmel 1969-ben elküldték Bakos Sándort, Mathesz Imrét és Fister Ferencet. Köszönték addigi szolgálataikat, de mehettek isten hírével. Ficere huszonkilenc esztendős volt, ereje teljében lévő, a Vasast rajongásig szerető futballista. Sírt, amikor össze kellett pakolni a cuccait és kisétált a Fáy utcai stadion kapuján. A másodosztályú Ganz-MÁVAG-ban még játszott három évig, aztán visszaköltözött Székesfehérvárra, de nem Vidi-mezt húzott, amelyre talán olyannyira vágyott, hanem kocsmárosnak öltözött, és egy helyi vendéglátóipari egységben dolgozott. Azóta hol távolabbról, hol közelebbről figyeli és követi a Vasast. Olykor kijön a Fáy utcába, de többet tartózkodik a Vidi stadionjában, hetven, nyolcvan fölött az ember már nehezebben mozdul ki otthonról. Ha kérdezik, mindig azt mondja, két igazi szerelme van: a Vasas és a Vidi, ahol felnőtt. A két csapat, ha egymással meccsel, szinte könyörög a döntetlenért. Jövő héten Fehérvárott lép pályára imádott csapatunk, és talán bármikor kiegyeznénk egy Ficere által is óhajtott iksszel…

Ám a mi helyzetünkben már győzni kell bárhol, bárki ellen. Hogy a Vasas-múlt, a Fister-féle angyalföldi legenda tovább íródjon az első osztályban.
Boldog születésnapot, Fister Ferenc.