És a szőke srác beverte a Dózsának!

Emlékszem az arcodra, Bandi, ahogy nézted a menyasszonyi ruhában önfeledten táncoló lányodat. Ott lehettem az esküvőn, s mondhatom, számomra is felejthetetlen élmény volt. A Vasas-legenda, ahogy elengedi magát, a Vasas-legenda, ahogy hozzáadja imádott gyermekét egy fanatikus Kispest szurkolóhoz. Hát igen. András, a vő, aki azóta lányod közreműködésével persze, gyönyörű unokákkal ajándékozott meg, rajongásig szereti a Honvédot. Úgy, ahogy mi a Vasast.

Az a több mint négy évvel ezelőtti esküvő, életed talán legboldogabb estéje volt. S így van ez rendjén. A család mindenek előtt. Csakhogy neked van egy másik családod, még ha „külön is élsz tőle”, immár hosszú évek óta. Dolgozhatsz te Debrecenben, Sopronban, Felcsúton a kisvasút közelében, a szíved mélyén mindig is vasasos leszel. Az a 433 bajnoki meccs piros-kék szerelésben, az a 15 idény, amit a Fáy utcában töltöttél, s azok az emlékezetes sikerek – kitörölhetetlenek. Nemcsak neked, nekünk is. Boldog voltál, amikor a lányod férjhez ment, de én tudok több olyan pillanatról is az életedből, amikor csaknem hasonló élményben lehetett részed. Akkor is azt érezhetted: én vagyok a világ legboldogabb embere!

A Vasas, a tehetséged, a futball tett azzá!

A győri Dózsából a Fáy utcába kerülni a hetvenes évek elején olyan élmény lehetett, mintha nekem nem a szentendrei Kőhegyre, hanem a Mount Everestre kellene felsétálnom levegőzés gyanánt. De te bírtad szuflával. Emlékszem, amikor az 1972/73-as idényben, a bajnoki rajton, szőke, hosszú hajjal, elszánt arckifejezéssel, csereként pályára léptél. Álltam a lelátón az irdatlan tömegben, több ezer dózsás körülöttünk, és az Angyalföldre visszatért Baróti Lajos irányításával parádézott a Vasas. A már Mészöly, Farkas nélkül felálló, megfiatalított csapat. 3-0-ra vertük az Újpestet, és te, az új fiú, akiről szinte nem tudtunk semmit, bevetted Szentmihályi Antal kapuját.

Mit érezhettél ekkor Bandikám?

Vagy amikor a következő évben Szolnokon, a vacogtató hidegben 14 000 őrjöngő helyi atyafi szeme láttára a kupadöntőbe fejelted a Vasast. Az már a külön balszerencsénk volt, hogy a Honvéd elleni 4-3-ra megnyert legendás finálén sérülés miatt nem léphettél pályára. De a sors kárpótolt, mert szinte minden találkozón ott lehettél a zöld gyepen, amikor bajnokok lettünk. Korszerűen, már-már tökéletesen futballoztál. S ez nem bók, egyszerű ténymegállapítás. Drága Rudi bácsi a középpályáról hátra vezényelt „beállósnak”, s te szereltél, ütköztél, harcoltál, a saját kapunk előtt. Majd előre mentél és gyönyörű gólokat fejeltél. Amikor egy szerdai napon 3-1-re vertük a Zalaegerszeget a Fáy utcában, és az eredményjelző táblán megjelent, hogy: „Köszöntjük az 1976/77-es idény bajnokcsapatát”, az szinte tökéletes pillanat lehetett.

Majdnem olyan, mint a lányod menyasszonytáncát nézni.

Nem voltam kinn azon a 3-3-ra végződött Honvéd elleni rangadón a Népstadionban, talán bakaként pucoltam a hagymát valamelyik laktanya kantinjában, de azt tudom (mert százszor, ezerszer leírták és elmesélték), hogy életed gólját lőtted a kispestiek hálójába. Finom, tökéletesen végrehajtott esernyőcsel, aztán, mielőtt a labdát megsimogathatta volna a zöld gyep – kapásból bombáztál a kapuba.

Az életed volt a Vasas, játékosként és edzőként is.

Mindig téged vettek elő, ha égett a ház, és bizony sokszor égett. Sőt – porig égett.

Az is mámorító pillanat lehetett a számodra, amikor a régi Népstadionban egy hatalmas szektornyi transzparens fogadott: „Malaccal nyerjük a kupát!” Nem nyertük meg, kikaptunk az MTK-tól 3-1-re. Pedig az lehetett volna az ötödik ilyen trófeánk. Messze kerültünk ettől, Bandi.

Mint ahogy te is messze kerültél a Fáy utcától.

De látom a régi fotókat, ott a képaláírás: Komjáti András 60 éves, Komjáti András 65 esztendős – és látom a nyakadon a Vasas-sálat. Dolgozhatsz te Felcsúton bármilyen beosztásban (volt néhány…), mondhatja neked a vőd a vasárnapi családi ebédnél, hogy: „Csak a Kispest!”, a te nyakadon képletesen mindig is ott lesz a Vasas-sál. S bármennyire is megbánthattak az életed során az épp aktuális angyalföldi vezetők, te ezt igenis büszkén viseled.

Mert az ember egy, csak egyetlenegy klubot szerethet igazán életében.

S tudod Bandi, az a legborzasztóbb az idő múlásában, meg abban, hogy te is távol élsz a második családodtól, a Vasastól, hogy már egyre kevesebben vagytok. A mi legendás csapatunk, az igazi Vasasunk, csak fogy és fogy. S riadtan nézzük, írjuk a híreket azokról, akik még élnek.

Vigyázz magadra Bandikám! Ott a Váli-völgyben is. S csak arra kérlek a piros-kék fanatikusok nevében, hogy az unokáidból tisztességes Vasas-drukkert neveljen a lányod, mert egy Komjáti unokának bizony nincs semmi keresnivalója a kies Kispesten. Elvégre a nagyfater viselhette a legtöbbször a legendás piros-kék mezt a Vasas futballtörténelmében.

Boldog Születésnapot, Malac!

Fotó: magyarhirlap.hu