Carvalho cumija

Mesélek neked Ködi, mert tudom, hogy minden egyes pillanata ennek a Vasas nevű csodának érdekel téged. A legtöbb futballista a pályafutása végén leadja a szertárban a futballcsukát, nagyot sóhajtva még egyszer körülnéz a stadionban, ahol játszott több-kevesebb sikerrel, aztán…
Aztán vissza sem néz. Mint a vasesztergályos, aki letette a szerszámot és pizzafutárként próbál meg a felszínen maradni. Talán ez az élet rendje. Tartoztak valahová ideig-óráig, ám az egész ott a lelkükben nem jelentett túl sokat. Jó lenne azt hinni, hogy aki Vasas-címeres piros-kék mezben játszott éveken át, annak valóban sokat jelentett ez a klub. 
Jó lenne ezt hinni.
Persze olykor látjuk a lelátón korábbi játékosainkat. Szívet melengető, hogy Raduly Józsi bácsi, Puskás Lajos, Tóth Bálint, Izsó Náci, Müller Sanyi, Váczi Zoli, Hámori Feri s még jó néhányan rendszeresen kijárnak. De te, Ködi még rajtuk is túlteszel, s olyan lelkes vagy, mint a legvérmesebb szurkoló.
Tavasz végén együtt ültünk az új mez, a 110 éves jubileumra készült gyönyörű szerkó kiválasztásánál. Jó, hogy ott voltál Ködi! Jó volt azt érezni nekünk, egyszerű drukkereknek, hogy lám, a Vasas-szív, amit hajlamosak vagyunk beleképzelni a csapatba, valóban létezik. Nálad, benned mindenképpen. Együtt választottuk ki azt a számunkra szent trikót, amelyet immár a közönségünk is láthatott az Ajka elleni mérkőzés alkalmával.
Szóval neked mesélek most, Ködi.
Bakos Sándorról például, akit te nem láthattál futballozni, pedig rajongásig szeretted volna a játékát. Bakos, aki most lenne 82 esztendős, s hetvenéves korában hunyt el. Minden idők egyik legjobb magyar klubcsapatának volt a jobbhátvédje.
A hatvanas évek Vasasáé!
Neked, nekem, nekünk kötelező ez a névsor: Varga - Bakos, Mészöly, Berendy, Ihász - Mathesz, Fister - Molnár, Puskás, Farkas, Korsós. A hatvanhatban veretlenül bajnoki címet nyert aranycsapat. A Vasas 1966. október 5-én éppen így állt fel a Népstadion 75 000 nézője előtt, amikor a portugál bajnok Sporting Lisszabon vendégszerepelt ott. Minden idők egyik legemlékezetesebb BEK mérkőzése volt a magyar futball történelemben. Néhány hónappal voltunk túl az angliai világbajnokságon, ahol az Eusébio vezette portugálok 3:1-re győztek a mieink ellen. Volt miért visszavágni, és a Budapestre érkező Sportingban 4 olyan futballista is akadt, aki játszott Manchesterben, az Old Traffordon a mieink ellen. Carvalho kapus és 3 védő: Morais, Baptista és Hilário. Nos, a Vasas alapos revánsot vett. Az az őszi este a zsúfolt lelátójú Népstadionban földöntúli élménnyel ajándékozta meg a drukkereket.
Bakos Sándoré volt a nyitótánc.
A találkozó 29. percében az addig is folyamatosan támadó, csúcsformában futballozó angyalföldi gárda megszerezte a vezetést. De milyen góllal, te jó ég! Bakos vitte fel a labdát, a lisszaboni védelem hátrált és a piros-kék bekk a tizenhatos és a partvonal közötti területről, meglehetősen éles szögből lövésre szánta el magát - miközben mindenki beadást várt tőle. Bődületes löket volt az, Carvalho repült, ám a laszti védhetetlenül vágódott a hálóba. A folytatásban Farkas Jancsi és Puskás Lajos is duplázott.
Vasas - Sporting Lisszabon: 5-0.

A remekül futballozó Bakos Sándor a hónap végén, október 30-án bemutatkozhatott a nemzeti csapatban. A szövetségi kapitány, Illovszky Rudolf a következő csapatot küldte pályára a száztizenegyedik magyar-osztrákon: Gelei - Bakos, Mészöly, Sipos, Ihász - Mathesz, Rákosi - Molnár, Puskás, Albert, Farkas.
7 Vasas-játékos a kezdőben!
És három Farkas Jancsi gól Pichler kapujában!
Magyarország – Ausztria: 3-1. Ez volt Bakos Sándor első és sajnos utolsó válogatott szereplése. Olyan riválisai voltak akkoriban, mint Mátrai Sándor, Káposzta Benő vagy Novák Dezső. S még egy különleges találat fűződik Bakos nevéhez, amelyet 1969. május 14-én, a Honvéd ellen szerzett. Ez volt az a meccs, amelyen 28000 (!) nézőt írt a Sport a Fáy utcában. Hogy miként fértek el itt ennyien, az kész csoda - még a salakpályán is ültek. Kár, hogy a Honvéd 2-1-re nyert Tichy és Kozma góljaival.
Bakos Sándor a Vasas család tagja.
Számunkra mindig is az marad ez a kiemelkedő képességű futballista. De Ködöböcz Csaba, vagyis te, Ködi, ugyanúgy közénk tartozol, mert rajongásig szereted ezt a klubot. Itt játszottál - de érzelmileg soha nem távoztál.
S ez ritka, sajnos nagyon is ritka.
Tudom, hogy kint voltál az Ajka elleni idénynyitón, és ugyanolyan gondterhelten nézted a második félidőt, ahogy mi. De azt mondom, kapaszkodjunk az első félórába, amikor lábról lábra szállt a laszti, szépen, pontosan, megtervezetten! S amikor Berecz Zsombi bebikázta azt a csodálatos második találatot. Bizakodjunk, mást úgysem tehetünk. Az pedig külön öröm, hogy nem kell figyelnünk arra, hogy a Gyirmót egy vagy két tizenegyes gólt szerez mérkőzésenként. Itt vagyunk, szurkolunk, olykor szentségelünk, elkeseredünk, látszólag feladjuk – aztán megint reménykedünk. 
A Vasas családhoz tartozni különleges élmény.
Még akkor is, ha hétről hétre belehalunk egy kicsit.