Béluska mosolyog

Egyszer megvertük őket 7-0-ra. Július volt, mégsem forró nyári nap. Tizenkétezren - dacolva a szakadó esővel - ott ültek vagy álltak a Fáy utcai pálya lelátóján és várták a bajnoki rajtot. S lesték az „atomfutballt”, amit a Vasas akkor bemutatott. Barna, az ETO kapusa alighanem évtizedekig álmodott azzal a meccsel. Másnap azt írta az újság: „Az első félidő közepétől minden Vasas játékos professzorként mozgott a pályán, a második félidő pedig már bemutatóhoz hasonlított. Ragyogó variációk, ötletes megoldások sorozatánál tapsolt percről percre a közönség…”
Machos Feri hármat vállalt – a 7-0-s Vasas győzelemből.
Kitörölhetetlen emlék 1961-ből.
Végiglapozva, felelevenítve győri emlékeinket, kitűnik, hogy amikor a Vasas bajnoki címet nyert, az ETO egyetlen alkalommal sem tudta legyőzni. Az első aranyérmünk szezonjában a győri zöldek nem szerepeltek az első osztályban, ám onnantól kezdve mindig izgalmas, fordulatos, látványos meccseket vívtunk velük. Például 1960 szeptemberében a teltházas Fáy utcai stadionban, amikor 2-2 lett a vége, s mindkét angyalföldi találatot Mészöly Kálmán szerezte.
De védő játszotta a főszerepet a győri visszavágón is, 1961 áprilisában, amikor meg Ihász Kálmán szerezte a találkozó egyetlen gólját. A 7-0-s megsemmisítő vereségre csak némi gyógyírt jelentett a győriek számára ’62 tavaszán 25 000 néző előtt az 1-1-es döntetlen.
Vasárnap este az ETO Stadionban lép pályára a Vasas. 
Ez is rangadó lesz, kár, hogy a másodosztályban.
Csapatunk javuló formát mutat, fontos győzelmeket aratva a bajnokságban, Budaörsön továbbjutva a kupában. Nagy menetelés ez, amelybe (s ezt átéltük tavaly, meg tavalyelőtt, meg három éve is…) nem fér bele túl sok botlás, és ezt bizony el kell viselniük a játékosoknak. S mi csak abban bízhatunk, hogy az első osztály eléréséhez megvan a kellő fizikai és mentális erő. 
No meg a szenvedély.
Mert anélkül mit sem ér az egész.
Életemben először és utoljára Győrben, a régi stadionban láttam a saját nevem az eredményjelző táblán. Vasas-kupadöntőt rendeztek aznap, s mi vasasos ifik a házigazda ETO-val meccseltünk. Ott és akkor történt, hogy a kivételes képességű Rixer Géza 16-ról ballal kapura lőtt, a labda kipattant kapufáról, én pedig az ötösön szinte belebotlottam, és az a jobb sarokban kötött ki. A hátralévő időben fel-fellestem az eredményjelző táblára. Életreszóló élmény volt az (még ha ki is kaptunk a végén…), telis-tele szenvedéllyel és klubszeretettel.
Ez is repítheti vissza a Vasast az első osztályba. 
Oda, ahová való, s ahol az ETO-val annak idején rendre összecsaptunk. S micsoda emlékeink vannak velük kapcsolatban: 0-4 és 3-5 a Fáy utcában, 5-0 ide a behavazott Angyalföldön. S a mi aranylábú gyerekeink azon a napon is győztek 5-2-re a főmeccsen, amikor én az eredményjelző táblát bámultam, sprintek helyett.
Az utóbbi időben jól megy nekünk az ETO ellen, és talán a vasárnap esti tévés meccsen is nekünk áll a zászló. Szeptember 26-án rendezik ezt a meccset, és éppen 59 évvel ezelőtt ugyan ezen a napon KK-döntőt játszott a mi imádott csapatunk. A Népstadion 20 000 nézője előtt 5-1-re vertük a fénykorát élő olasz Bolognát Bundzsák Dezső négy góljával, mellé még Machos Feri is bevert egyet Santarelli hálójába. Valóságos futballparádé volt az. Akár csak a fináléig vezető út, amelynek során az olasz Fiorentinát, a csehszlovák Spartak Trnavat,a jugoszláv Vojvodinát, valamit az olasz Atalantát búcsúztatta a Vasas.
Szebbnél szebb futballélményekkel!
Aztán jött a Bologna elleni döntő, a fölényes, emlékezetes sikerrel, s még az is belefért, hogy a visszavágót az olaszok nyerjék 2-1-re. Ám a kupát így is a Vasas hódította el! 
Erre is emlékezünk most, szeptember 26-án, a győri meccs napján. No meg Várady Béluska, egykori mosolygós rövid monológjára. A nehéztüzér, Angyalföld kedvence, a 77-ben megnyert bajnoki cím utáni riporteri kérdésre, hogy melyik volt a szezon számára legemlékezetesebb gólja, azt mondta: az, amelyiket Győrben szerzett. Vasasos fiúk, Váradyért, a KK-győztes elődökért, a szurkolókért és önmagatokért hajtsatok – és győzzetek a Rába-parti városban! Hogy egyszer majd rólatok, a ti sikereitekről is így, ilyen lelkesen írjon valaki negyven vagy ötven év múlva.