A meglepett ír úr

Voltak azok a Fradi elleni 2–2-es döntetlenek. Egyik emlékezetesebb volt, mint a másik. Mert például 67’ szeptemberében Puskás Lajos úgy vette be a zöldek hálóját, hogy a lasztit finoman eltolta Géczi Pista mellett, megkerülte a ferencvárosi kapust, majd mintha egy Rolling Stones koncerten lenne, esetleg az Ifiparkban, egy twist partin, önfeledten ugrálva, tánclépésben sétált be a labdával a hálóig. Az a negyvenötezer, ott a Népstadion lelátóján, nem hitt a szemének. Értékes döntetlen volt az, a sérült Mészöly Kálmán helyén Matthesz Imre játszott a védelem tengelyében. Az a meccs még nem rólad szólt, Csaba. Sőt, a három nappal később Dublinban lejátszott BEK-találkozó sem. Persze miért is a húsz esztendős Vidáts Csaba lett volna a főszereplő az ír fővárosban, amikor a Vasas telis-tele volt klasszis labdarúgókkal?

Az előző szezon veretlen bajnoka a Vasas.

De az íreket, különösen egy bizonyos Joe McGrathot nem hatotta meg az akkor már Európa-hírű magyar csapat teljesítménye. A Dundalk klubelnöke, talán egy korsó Guiness sörrel a kezében, széles vigyorral az arcán azt mondta: „Csak az lehet a gondunk, hogy milyen sorsolást kapunk a következő fordulóban…”. Lehet, hogy nem is egy, hanem négy vagy öt korsó Guinesst hörpintett fel az ír úr. A Vasas ugyan visszafogott teljesítményt nyújtott a harmincezer lakosú ír város tizenötezer nézője előtt, de Korsós Pista góljával mégiscsak nyert 1–0-ra. Szerény, de fényes diadal volt az, szó szerint, hiszen azon az estén avatták az Oriel Park világító berendezését. A visszavágóra kellően szerény ír küldöttség érkezett. Mondta is a budapesti fellépés előtt a középhátvéd, és egyben tréner, Alan Fox: „Hogy mi lesz Budapesten? Még rágondolni is rossz….” De arra, ami a Népstadion nyolcvanezer szurkolója előtt történt, talán még ő sem számított.

A Vasas 8–1-re mosta le a Dundalkot.

Az ifjú csatár, Vidáts Csaba kétszer vette be Blount hálóját. S hogy miért volt ilyen zsúfolt a nézőtér? Nos, az óriási érdeklődés nemcsak a Vasasnak, a Ferencvárosnak is szólt. A zöldek játszották negyed hattól az előmeccset a VVK keretében, a román Arges Pitesti ellen, és nyertek 4–0-ra.

S akkor maradjunk a Fradinál.

A másik 2–2-es rangadónál, amelyen már csereként pályára lépve is főszerepet játszottál, Csaba. Müller Sanyi helyett beszállva, a kilencvenedik percben fejeltél Géczi Pista kapujába. Az egyenlítő gólt a legendás Lakat Károly, az FTC trénere már az öltözőben látta, a képernyőn keresztül.

És láttam én is, a Kékes márkájú készüléket bámulva.

Az volt a mi első közös élményünk, Csaba. Te a pályán, én a rozzant rekamién, és ünnepeltünk mind a ketten. Földöntúli boldogságot szereztél nekem, és sok-sok ezer Vasas-drukkernek azon az estén. Ott és akkor jegyeztem meg a neved, pedig akkor már túl voltál megannyi felejthetetlen fellépésen. Kezdésként első NB I-es meccseden, 67’ május 17-én Salgótarjánban nyolcezer bizakodó, lelkes STÉCÉ-drukker szeme láttára rúgtál egy mesterhármast Cserháti kapujába, 2–1-es hazai vezetés után. Több mint bravúros bemutatkozás volt ez, amely azt sugallta, hogy a Molnár, Puskás, Farkas, Korsós atomcsatársor mellett/mögött már ott van a fiatal Müller Sanyi, Radics Jani, és Vidáts Csaba. Aztán minden másként alakult a pályafutásodban. Gólvágóból gólelkerülő lettél.

A Vasas futballtörténelem meghatározó alakja.

A beállós!

A játékos, aki befutja az egész pályát, felzárkózik a támadásokhoz, fontos gólokat fejel, és hátul leradírozza, eltünteti az ellenfél centerét, legveszélyesebb csatárát. Én úgy fújtam a hátvédsorunkat, mint az egyszer egyet.

Tamásfábiánmészölyvidátsihász.

Válogatottak, klasszisok – de így négyen együtt nem nyertetek sem bajnoki címet, sem kupát. Itthon valami mindig hiányzott 67’ és 73’ között. Miközben külföldön rangos trófeákon is parádésan szerepelt a csapat. De a te pályafutásod Csaba, akkor is ott van a legjobbak, a legnagyobbak között. 198 bajnoki meccs piros-kékben, 22 meccs címeres mezben. KK-győzelem, MNK-diadal, Felszabadulási kupa, Bajnokok Tornája-elsőség. Csak a bajnoki cím, az nem jött össze neked.

66’-ban még, 77’-ben már nem voltál kerettag.

De most, a 76. születésnapodon hagyjuk a seb feltépést, Ralf Edströmöt, a hórihorgas svédet, aki „kifejelte” a magyar válogatottat a 74’-es NSZK világbajnokságról, azon a 3–3-as, legendás magyar-svéden.

Csak a szépre emlékezzünk, mert abból volt több.

Csak az igazi Vasasra emlékezzünk, mert abba szerettünk bele sok-sok ezren – miattad is, Csaba.

Nem jársz ki a Fáy utcába, inkább a szőlődbe, a természetbe menekülsz, s talán igazad van. Az utódok játéka, teljesítménye aligha tenne jót az olykor rakoncátlankodó szívednek.

Boldog Születésnapot Vidást Csaba!

És vigyázz magadra!