Vasas csapatkép a Sol szálló falán

Sinkovics Gábor köszöntő írása a ma 69. születésnapját ünneplő Gass Istvánnak. Isten éltesse korábbi labdarúgónkat!

Az a pillanat, Pista, az a mámorító pillanat! Pedig már sírtam, hisztiztem, toporzékoltam. Azt kiabáltam, ott a konyhában késő este, miközben sisteregve, ciripelve, kvartyogva szólt a rádió: hogy csak egyet, drága Vasas fiúk, csak egy gólt lőjetek! Mondom, késő volt, odakint vak sötét, és a drukker itthon is a sötétben tapogatózott, már ami a továbbjutási esélyeket illeti. Mert hiába nyert itthon a Népstadionban UEFA kupameccsen 3-1-re a Vasas a Sporting ellen – a lisszaboni visszavágón a helyi zöld-fehér csíkos mezesek már 2-0-ra vezettek. S már alig volt hátra tíz perc. Aztán egyszer csak emelkedett, mit emelkedett, üvöltve szólt a kiküldött rádióriporter hangja, és az éteren át is tisztán lehetett hallani, hogy Komjáti és Kántor összjátéka után szállt középre a labda, és Gass, a portugál kapus Damas hálójába talált. A 2-1-es vereség a továbbjutásunkat jelentette. Mire a találkozó után a piros-kékek visszaértek Estorilba, ebbe a hangulatos kisvárosba, egészen pontosan a Sol nevet viselő szállodába – a falon már kint volt a Vasas csapatképe!
Pistikém, életre szóló élményt adtál akkor!
De nem csak akkor, megszámlálhatatlan alkalommal. Mindjárt az első meccseden, 1972 őszén, a müncheni olimpiát követően, miután Diósgyőrből Angyalföldre kerültél. De milyen debütálás volt az, te jó ég! A csatársorunk úgy állt fel: Szabó Sándor, Várady Béluska, Gass István. A kispadon Baróti Lajos, a Fáy utcai stadion lelátóján nagyjából huszonháromezren, és vertük a verhetetlennek hitt Dózsát 3-0-ra.
456 NB I-es találkozó, s ezalatt 134 gól.
Hatodik hely a hazai örökranglistán, a DVTK, a Vasas és a ZTE játékosaként.
Ez Gass István rövid statisztikája.
Ez az immár 69 esztendős Vasas-klasszis múltja. De ennek a száz, meg ezer színű múltnak megszámlálhatatlan jelenete itt van bennem. Az az irtózatos nagy gól az MTK ellen a Stadionban; Hajdú repült, kapaszkodott, mindhiába. Aztán a mesterhármas, előbb a Győr, majd a Dorog ellen – mindkét meccset 5-0-ra nyertük. Fontos találat a Csepel ellen, ugyancsak a Stadionban, amikor 5-2-t mutatott az eredményjelző tábla, és léptünk, lépegettünk, sőt már sprinteltünk az aranyérem felé.
S persze a századik!
A bajnokcsapat századik gólja az 1976-77-es szezonban, amelyet te küldtél Pisti nagyjából 16 méterről a Rákóczi hálójába Kaposvárott.
A sors igazságtalansága, hogy abból a gárdából szinte mindenki válogatott lett – csak te nem!
Pedig drága Rudi bácsi tökéletes helyet talált neked a középpálya jobb oldalán, Müller Sanyi és Zombori Sanyi mellett, s te úgy száguldottad be a pálya jobb szélét le s föl, mintha nem is centernek igazoltál volna a Fáy utcába. Rajongásig szerettem a hihetetlen munkabírásodat, az okos, fineszes megoldásaidat, az életveszélyes fejeseidet, a távoli bombáidat, s a lesipuskás megoldásaidat.
Ma minimum ötvenszeres válogatott lennél. Akkoriban remek vetélytársaid futballoztak a riválisoknál. Büszke vagyok rá, hogy a Vasas családhoz tartozol, és ezt soha nem tagadtad meg. Tudom, hogy mit jelent a számodra az imádott címer, még akkor is, ha ritkán jársz a Fáy utcában.
Pedig jönnöd kéne, Pisti!
A legendánk vagy és sajnos egyre kevesebben vagytok. Már az utolsó bajnokcsapatból sem él Török Peti, Fábián Tibi, Kovács Kokó Pista, Becsei Peti és Várady Béluska. Még leírni is borzalom. Gyere ki Pisti, hadd köszöntsünk föl! Járna neked a vastaps!
Kergetjük a mámort, amit neked, nektek köszönhettünk, azóta várjuk a pillanatot, amikor azt kiabálhatjuk megint, mint akkor ott a Zalaegerszeg elleni meccs után: „bajnokcsapat, bajnokcsapat”.
Gyere ki, Pisti!
A játék a Budafok ellen már több, mint biztató volt. Radó Andris bemozog, elmozog, kéri a lasztit, Berecz Zsombi okosan elosztogatja a labdákat, Márkvárt Dávid rengeteget vállal, Pátkai Máté rutinja fontos a középpályán, Jova Levente pedig - ha kell - bravúrokat mutat be.
Ma Siófokon lépünk pályára.
Van miért visszavágni nekik. Amikor legutóbb a Balaton-parton játszottunk, a helyi 12 fős B közép végig a Vasast pocskondiázta, majd a lefújást követően csaknem verekedésig fajuló kötözködésbe, inzultálásba kezdtek a klubházból kijövő játékosainkkal szemben. Arról nem is beszélve, hogy kiábrándító játékkal szenvedtünk vereséget.
Most talán a te tiszteletedre is hajtanak majd a fiúk. Azon a napon, amikor a Vasas újra a tabella élén áll – s amikor Gass István betölti a 69-et.