Osváth: Végre, tíz hónap után ismét játszhattam!

2016-08-15 14:31
2015. október 24-én az Újpest-Vasas (2-0) meccs 6. percében Osváth Attila súlyos elülső keresztszalag-szakadást szenvedett. 2016. augusztus 13-án az FTC-Vasas (1-2) mérkőzés 45. percében - 290 nap, csaknem 10 hónap után – Osi ismét pályára lépett bajnoki találkozón.

Mit éreztél, amikor Michael Oenning vezetőedző szólt neked, hogy készülj, mert a második félidőben beállsz?

- Természetesen nagy öröm volt bennem, hiszen erre a pillanatra vártam már hosszú ideje. Mindenképpen különleges lett számomra ez a mérkőzés. Egyrészt borzasztó nehéz volt az elmúlt időszak, a rehabilitációval, a gyógytornákkal, mert végig ez a pillanat tartotta bennem a reményt, hogy ismét pályára léphetek. Másrészt nem akárhol, nem akármilyen ellenfél ellen „debütálhattam” a hosszú kihagyás után, és részese lehettem a csapatunk diadalának. De tíz hónap ide vagy oda, az elmúlt hetekben már éreztem, hogy egyre inkább kezdem visszanyerni a régi „válogatott” formámat. Egyre inkább kezdtem érezni a játékot is.

Hogy érezted magad szombaton este a pályán?

- Próbáltam mindent megtenni, hogy hasznos legyek a csapat számára. Hajtottam, futottam, amennyire csak az erőmből tellett. Bízok benne, hogy a szereplésemnek a következő hetekben, hónapokban lesz folytatása is.

Milyen utasításokkal küldött pályára vezetőedzőnk?

- Konkrét feladatom az volt, - mivel az első félidőben ellenfelünk nagyon erőltette a baloldali támadásokat – hogy segítsek be Szivacski Doninak. Ugyanis sokszor kettő az egyben vitték rá a labdát. Ugye ezen az oldalon játszott a nagyon gyors Ramírez, aki igen aktív és az FTC egyik legjobban teljesítő játékosa volt a meccsen is.

Ha az időben másfél évet visszamegyünk, akkor a te igazi posztod a szélső támadó volt, és valójában Bernd Storck, az akkori U20-as válogatott kapitánya „csinált” belőled szélső hátvédet, és az egy évvel ezelőtti új-zélandi vb-n, valamint csapatunkban is már ebben a szerepkörben játszottál.

- Igen, érdekes volt ismét a szélső támadó-középpályás posztján játszani, noha mint már említettem, a Fradi elleni meccsen inkább a védekező munkám dominált. De ha Oenning mester e szerepkörben számít rám, akkor ott játszom, ha így lehetek hasznos a csapatnak.  Már nagyon hiányzott az éles mérkőzésen felszabaduló adrenalin, az ezzel járó izgalmi állapot és természetesen a győzelem semmivel sem összehasonlítható mámora. Úgy érzem, nem izgultam túl az FTC elleni meccset. Hálás vagyok Istennek, hogy a súlyos sérülésem után ismét megkaptam a lehetőséget, hogy játszhassak. Bízom benne, hogy egyre több játéklehetőséget kapok vezetőedzőmtől és jó teljesítményemmel erőssége lehetek a csapatnak. Talán ismét megnyílhat a kapu számomra a felnőtt válogatottba, de most a legfontosabb, hogy a Vasas minél jobban szerepeljen a bajnokságban, egy egyre jobb formába lendülő Osváth Attilával a soraiban.