Origo-interjú: NB I-es kerettel várja az utóbbi évek legerősebb másodosztályú bajnokságát a Vasas

2020-07-28 11:00
Nagy Miklós 2019 decemberében vette át a Vasas irányítását, amelynek természetesen egyértelmű célja az NB I-be való visszajutás. Erre a mostani szezonban jó esélye lehet, főleg, hogy olyan futballisták érkezését jelentette be a klub a közelmúltban, mint az NB I gólkirálya, Radó András, a Mezőkövesd egyik legjobbja, Pekár László, vagy az Újpest korábbi csapatkapitánya, Litauszki Róbert. A sportigazgató mellett az említett játékosokkal és a csapat edzőjével, Bene Ferenccel is beszélgetett Antalics Ádám, az Origo újságírója.

NAGY MIKLÓS: A SZAKMAI ÉS ANYAGI LÉPÉSEKNEK CSAK AKKOR VAN LÉTJOGOSULTSÁGA, HA VISSZAKERÜLÜNK AZ NB I-BE

A játékoskeret, a körülmények, a lehetőségek egyértelműen élvonalbeliek a Fáy utcában. Mikor lesz az a Vasas is?
- Nagyon remélem, hogy már a következő szezonban. Hosszú folyamat ez, lépésről lépésre dolgozunk, de a célkitűzéseink egyik legfontosabb állomása természetesen az NB I-be való feljutás. Ennek szellemében alakítjuk a keretet is, amely véleményem szerint most már az első osztályban is megállná a helyét. Bízom benne, hogy ezt jövőre a pályán is bizonyíthatjuk.

Mi az a plusz, amellyel a Vasas Radó Andrást, Pekár Lászlót, vagy éppen Litauszki Róbertet is le tudja igazolni?
- Összetett dolog ez, de talán az a koncepció, amelyet fel tudunk vázolni és azok a rövid és hosszú távú célok, amelyeket kitűztünk magunk elé. Egy játékos nem az NB II-t látja, hanem az idén 109 éves klubot, a hagyományokat és azokat az elképzeléseket, amelyeket képviselünk. Persze, a biztos anyagi háttér nélkül ez nem működhetne, fontos a stabilitás is, de nem ez a mérvadó. Minden játékos más, így az élethelyzetektől függően vannak egyéni prioritások is, ami viszont még mindenképpen mellettünk szólhat, hogy nem egy-két szezonban gondolkozunk, Radó Andrással, vagy éppen Feczesin Róberttel is négy éves szerződést kötöttünk.

Mit szól a negatív hangokhoz és a csapatot ért támadásokhoz?
- Magyarországon sajnos az irigység népbetegség, a negatív gondolkodásmód jellemző az emberekre, de nem szabad foglalkozni a rosszindulatú kritikákkal. Mindenkinek úgysem lehet megfelelni, nem is akarunk és szerencsére pozitív visszajelzésből sokkal több van. A külvilág számára nyilván az a látványos, ha egy nagynevű játékost igazolunk, de nem látják, hogy micsoda munka folyik a háttérben. Úgy érzem, jó úton indultunk el, erről pedig néhány gonoszkodó biztosan nem tud minket letéríteni.

Mindent figyelembe véve a Vasas és a Debrecen kiemelkedik az NB II-es mezőnyből. A feljutáson túl a bajnokság megnyerése is cél?
- Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy nem számít, hogy első vagy második helyen jutunk fel, mert nyilván sportemberek vagyunk, és a győzelem vezérel mindenkit. Viszont a szakmai és az anyagi lépéseknek csak akkor van létjogosultsága, ha visszakerülünk az NB I-be, így az az elsődleges és mindennél fontosabb célkitűzés. Ha a játékoskereteket és a lehetőségeket vizsgáljuk, akkor papíron talán valóban nekünk és a Debrecennek van a legnagyobb esélye a feljutásra, de a többi ellenfelet sem lehet leírni. Több nagy múltú klub van még a mezőnyben, ráadásul mindig akad egy sötét ló, amely meglepetést okoz, úgyhogy egy percre sem érezhetjük páholyban magunkat.

Decemberben vette át a klub vezetését. Mire a legbüszkébb, amit sportigazgatóként bő fél év alatt elért?
- Nehéz lenne egy dolgot kiemelni, szerencsére annyi a pozitívum. Hatalmas változások történtek a szakmai és a háttér stábban, valamint a keretben is, amelyeknek köszönhetően minden téren látványos a fejlődés. Egy folyamat elején vagyunk, olyan emberekkel vettem körbe magam, akik ugyanúgy szeretik a munkájukat, mint én és hozzám hasonló a gondolkodásuk. Remélem, ezzel a mentalitással nagy sikereket érhetünk majd el a jövőben.

A Magyar Kupa lehet majd az egyik nagy erőfelmérő a csapatnak, ahol élvonalbeli riválisokkal is összecsaphatnak, arról nem is beszélve, hogy egy esetleges végső győzelem európai kupaindulást is érne. Hogyan készülnek a sorozatra?
- Természetesen fontos, jól akarunk szerepelni, de semmiképpen nem hegyezzük ki rá a szezont. Egy-egy meccsen bármi történhet, jó, vagy rossz értelemben egyaránt, így felesleges terhet nem teszünk magunkra. Arra viszont mindenképpen jó lehetőség, hogy megmutassuk magunkat és bizonyítsunk akár NB I-es csapatok ellen is.

A Ferencváros 54 mérkőzés óta veretlen hazai pályán, legutóbb éppen a Vasas tudott nyerni a Groupama Arénában. Néha-néha felmerül ez a gondolat a Fáy utcában?
- Igen, jó érzés, ráadásul kint is voltam azon a meccsen, így saját élményeim is vannak a találkozóval kapcsolatban. Amellett viszont, hogy tisztelni kell a múltat, nem szabad abban élni, a jövő sikereire kell koncentrálnunk. Jelenleg az NB II-ben vagyunk, az itteni feladatokra kell összpontosítani, hogy aztán a jövőben esetleg majd megismételhessünk a Fradi stadionjában aratott győzelemhez hasonló bravúrokat.

Milyen a viszonya a szurkolókkal?
- Nagyon jó, közvetlen, és ahogyan korábban is említettem, rengeteg pozitív visszajelzést kapok tőlük, aminél nem kell jobb visszacsatolás a munkánkról. Folyamatosak az egyeztetések a csoportok vezetőivel, ankétokat tartunk, egyértelműen bevonjuk őket az egyesület mindennapjaiba. Véleményem szerint egyébként rengeteg passzív Vasas-drukker van az országban, őket lenne jó megnyerni magunknak, erre is törekszünk.

Ha folytatódott volna a bajnokság, és tegyük fel, sikerült volna a feljutás, a mostani NB I-es mezőnyben mire lenne képes a csapat?
- A féléves tapasztalattal és munkával, ami mögöttünk van, illetve a keretünk megfelelő megerősítésével talán azt kijelenthetem, hogy nem esnénk ki. Másról nem érdemes beszélni, hiszen a mostani szezonban is láthattuk, mennyire kiélezett és kemény harc folyt minden egyes pozícióért: a dobogósok után kis túlzással két-három rosszabb meccsel már a kiesés közelében találhatták magukat a csapatok. Ez felveti az örök kérdést, hogy nem lenne-e érdemes bővíteni a létszámot, már csak azért is, mert így olyan megyeszékhelyek és futballkultúrák maradnak élvonalbeli egyesület nélkül, ahol az emberek talán megérdemelnék, hogy NB I-es meccsekre járjanak. A futball ugyanis továbbra is a szurkolókért van, ezt sosem szabad elfelejteni!

BENE FERENC: A VASASNAK AZ NB I-BEN A HELYE

A csapat edzőjével, Bene Ferenccel visszatekintettünk a munka kezdeteire, valamint szóba került a koronavírus miatt félbeszakított szezon is.
- A 2020-as évnek már egy olyan szemlélettel és filozófiával kezdtünk neki mind a szervezeti egységet, mind a stábot, mind a csapatot tekintve, amely az NB I-re predesztinálja a klubot. Természetesen a pályán is ennek megfelelően szeretnénk szerepelni, hiszen a tradíciók, a hagyományok és a történelem alapján a Vasasnak egyértelműen ott a helye. Ami az előző szezont illeti, olcsó reklám lenne a részemről, hogy ha azt mondanám, hogy elvették tőlünk az élvonalba jutást, szó sincs erről. Az esélyünk meglett volna, jó formában voltunk, de most már kár azon bánkódni, mi lett volna ha. Csalódottak voltunk, de nem maradt más hátra, mint hogy idén úgy teljesítsünk, hogy sikerüljön az osztályváltás.

A szakember arról is beszélt, hogy mennyire lehet egyszerű dolga az angyalföldieknek a másodosztályban.
- Szó sincs arról, hogy könnyedén, félgőzzel is sikerülhet a feljutás kiharcolása. Az elmúlt 15-20 év legnehezebb NB II-es bajnoksága lesz a mostani, több csapat is hasonló célokkal indul neki a szezonnak, mint mi. Az öltözőben is azt hangsúlyoztam, hogy egy percre sem bízhatjuk el magunkat, mindenkinek száz százalékot kell nyújtania az összes mérkőzésen, különben kellemetlen meglepetések érhetnek minket. De szerencsére jó szellemiségű futballisták alkotják a keretünket, nem kell őket külön motiválni.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mi a mostani Vasas legnagyobb erőssége?
- Szerencsére több erősségünk is van, a csapategységünk nagyszerű, sok a jó játékos, akik számíthatnak egymásra és adott esetben az egészséges versenyszellem is jobbá teszi őket. Kényelmes helyzetben vagyunk a szakmai stábbal, bő és minőségi a keretünk.

Végezetül Bene Ferenc édesapja is szóba került, az Újpest és a magyar válogatott legendás futballistája természetesen igazi példaképe volt a Vasas edzőjének.
- Egy édesapától elsősorban egyfajta erkölcsi mércét kap az ember. Magam sem tudom, hogy jó edző vagyok-e vagy rossz, azt majd az idő eldönti, de a mentalitását és a futballszeretetét örököltem, ahogyan a labdarúgás felé való tisztességes és alázatos hozzáállását is. Egy edző viszont soha sincs „készen", úgyhogy mindezek mellett természetesen folyamatosan képezem magam, napról napra próbálok tanulni, mindig jobb szeretnék lenni holnap, mint amilyen ma voltam!

Végül jöjjön egy nyilatkozatcsokor a játékosoktól, akik csak megerősítették a Nagy Miklós és Bene Ferenc által elmondottakat.

Pekár László
- Az NB II ellenére bármennyire is furcsán hangzik, egyáltalán nem tartom visszalépésnek, hogy a Vasas mellett döntöttem. Itt ugyanis mind a körülmények, mind a rövid és hosszú távú célok csábítóak voltak, ráadásul hiszek is benne, hogy mindegyik elérhető – máskülönben nyilván nem igazoltam volna ide. Szerencsére könnyen ment a beilleszkedés, több játékossal játszottam is együtt, de ellenfélként szinte már mindenkivel találkoztam. Úgy érzem, mintha hazatértem volna. A lehetőségek adottak, most már csak az eredmények kellenek. Nagyon jól éreztem magam Mezőkövesden, de szükségem volt egy kis környezetváltásra, új impulzusokra, és remélem, a Vasas színeiben még többet ki tudok majd hozni magamból.

Feczesin Róbert
- Keresztülhúzta a számításainkat a koronavírus, de ezt a kérdést már lezártuk magunkban és a jövőre koncentrálunk. Nem bántam meg, hogy télen ideigazoltam, remélem a klub sem. Szeretnénk kiharcolni azt, amit az előző szezonban nem sikerült, és majd egy osztállyal feljebb is sikeresen szerepelni. Elindult egy folyamat, ami jövedelmező lehet a jövőben, többek között a mostani igazolások is ezt bizonyítják. Hogy riválisként tekintek-e Radó Andrásra? Természetesen igen, hiszen ő is csatár, de egy egészséges rivalizálással soha nem lehet baj, mindig jobbat hoz ki az emberből. Remélem belőlem is, főleg mert még nem voltam gólkirály, így a csapatérdek és a célok mellett egyéni motivációm is van a következő idényre.

Litauszki Róbert
- Nagyon várom, hogy újra pályára lépjek, pozitív benyomásokat szereztem, amióta a Vasashoz kerültem. Sok ismerős arc volt az öltözőben, ráadásul kis túlzással már nem is emlékszem, mikor voltam olyan csapatnál, ahol a magyar volt a közös nyelv – furcsa is volt nem angolul hallgatni a taktikai értekezleteket. Büszke vagyok az Újpesten eltöltött időszakra, de az a fejezet lezárult, a koronavírus utáni időszakban már nem léptem pályára - így viszont legalább az utolsó meccsemen góllal búcsúztam a Paks ellen. Nem ismeretlen a közeg sem egyébként, mert az előző szezonban az Újpesttel itt játszottuk a hazai meccseinket, de sajnos nem győzni jártunk ide. Nagyon remélem, hogy most jóval több sikerélményben lesz majd részem az Illovszky Stadionban, ehhez minden meccsen a maximumot kell nyújtanunk. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy mindenki minket akar majd megverni és a leginkább ellenünk szívja fel magát. Ami az egyéni célokat illeti, szeretném azzal a játékkal segíteni a csapatot, amelyre képes vagyok, és amellyel már az NB I-ben is bizonyítottam.

Radó András
Voltak külföldi lehetőségeim, de a koronavírus-járvány miatt egyrészt kockázatos lett volna mondjuk egy másik kontinensre igazolni, másrészt a Vasasnál végig azt éreztem, hogy tényleg szeretnének leigazolni és szükség van rám. Nagyon szép volt az előző évem Zalaegerszegen, sokat köszönhetek a klubnak, többek között a gólkirályi címet is, de remélem itt is nagy sikereket élhetek majd meg. A stadion, az edzőpályák, a lehetőségek, a körülmények mind-mind NB I-es szintűek, ahogyan szerintem a keret is, remélem egy év múlva már a csapat is az lesz. Egy ilyen hagyományokkal rendelkező klubnak ott is van a helye, motivál, hogy részese legyek a felemelkedésnek!