Nagy Miklós: Nem bíztuk a véletlenre a feljutást, beérett a munka

Buzgó József – a Nemzeti Sport operatív igazgatója

Ön szerint a magyar másodosztályú bajnokság tényleg az NB I előszobája, vagy, ahogy sokan állítják: az élvonal más kávéház?

- A jelenlegi 12 csapatos élvonal nyilvánvalóan lényegesen erősebb bajnokság, mint a másodosztály. Ez többek között a klubok magasabb költségvetésének és az idegenlégiósoknak is köszönhető. Az élvonalból kiesők között minden évben találhatunk olyan csapatot, mely hagyományait, klubkultúráját, szurkolótáborát, pénzügyi lehetőségeit tekintve nem a másodosztályba való. A kiesés tekintetében a bajnokság végig kiélezett, kis túlzással a dobogós csapatok kivételével 3-4 meccses hullámvölggyel bárkit megérinthet a kiesés szele. A kiegyensúlyozott szerepléshez sok egyéb összetevő mellett hosszú és megfelelően mély, minőségi játékoskeret szükséges, mellyel az NB2-es csapatok többnyire nem rendelkeznek.

Csurka Gergely – sportújságíró

Mitől ennyire eszeveszetten nehéz érvényesíteni a másodosztályban a papírformát?

- A másodosztályban mindenki minket szeretett volna legyőzni, mindenki ellenünk játszotta a Bajnokok Ligája döntőjét. Már a bajnokság kezdetekor ki lettünk kiáltva esélyesnek és az számított hírértékűnek, ha pontot veszítettünk, akár idegenben is. Hétről-hétre ilyen teljesítménykényszer mellett játszani tartósan nem könnyű, de természetesen kellemes teher, ez a feladat. Az ellenfeleink gyakran nem feltétlenül építkezni szerettek volna ellenünk, hanem inkább leszűkítve a területeket, lelkesen és motiváltan elrontani a játékunkat és mint tudjuk rombolni mindig könnyebb, mint építkezni. Emellett azért azt is el kell mondanom, hogy az itt töltött négy év alatt megfigyelhető volt a másodosztályú bajnokság színvonalának egyértelmű emelkedése. A két bajnokság szabályozása és a versenyrendszer sajátosságai miatt jelentős élvonalbeli tapasztalattal rendelkező játékosok és tehetséges magyar fiatalok tűntek fel a másodosztályban és már a középcsapatok is rendkívül szervezetten, komoly fizikai paramétereket produkálva futballoznak, mely utóbbi állításomat az Instat mutatók is alátámasztják.

Deák Horváth Péter – szerkesztő-riporter

Az NB I-ben – a Paks mintájára – magyar játékosokkal kívánnak erősíteni vagy már nézegetik a nemzetközi piacot is?

- Elindultunk egy úton, mely szerint magyar játékosokkal szeretnénk eredményesek lenni az élvonalban is. Emellett célunk, hogy évről évre beépítsünk 1-2 fiatalt is a csapatba. Ennek a két célnak az együttes megvalósítására eredményes és tartós élvonalbeli szereplés mellett nem feltétlenül láthatunk eddig példákat, ezért komoly és motiváló szakmai kihívást jelent. Mindaddig, ameddig az eredmények azt igazolják, hogy ez az út járható, ezt szeretnénk követni.

Gáll András – az index.hu főmunkatársa

Újra ott van a Vasas, ahová való: az NB I-ben. Mi volt a legnehezebb, a legfájóbb a négyéves várakozásban?

- Az előző két bajnokságban is az elejétől fogva, nyíltan és egyértelműen a feljutást céloztuk meg. A legnehezebb az volt, amikor kétszer is az utolsó pillanatokban, hajszállal buktuk ezt el, hiszen a csalódás így még nagyobb volt. Személy szerint nekem már az is kellemetlen érzés volt, amikor a médiában úgy szerepeltünk, hogy az „NB2-es Vasas”…

Gergely Gábor – a Bors sportrovatának munkatársa

Annyi buktató után miért éppen idén sikerült a feljutás?

- Organikus építkezés folyt nálunk az elmúlt két és fél évben, a teljes időszak munkája benne van a mostani sikerben a hibákkal és a tanulságokkal együtt. A keret minden átigazolási szezonban fokozatosan alakult és erősödött, a csapat addigra meglévő magja pedig összeérett. Az előző bajnokságban sem álltunk messze a sikertől, de hiányzott az a bizonyos 1%, ami meghatározónak bizonyult. Ebben a bajnokságban, főként a tavaszi szezonban viszont már nem 1% volt a különbség, nem bíztuk a véletlenre a feljutást, mondhatjuk, hogy beérett a munka.  

Hajdú B. István – sportkommentátor

Aláírná most a 10. helyet, amely a biztos bennmaradást jelentené?

- Kicsit „gonosz” de egyben nagyon jó kérdés. El kellett gondolkoznom a válaszon és végül Madáchot hívtam segítségül: „…az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga…”  

A következő szezonra előzetesen a bennmaradást tűzhetjük ki reális célul, de ha előre alá lehetne írni, nem lenne értelme az egésznek.. A sport egyik lényege a játék, a bizonytalan végkifejlet. Szeretnénk a maximumot kihozni magunkból és ez közben fog majd kiderülni, hogy mit is jelent.

Kovács Zoltán – az Élet és Irodalom főszerkesztője

Gratulálok! Nemrégiben úgy nyilatkozott, azt reméli, hogy a Fáy utcában hétről hétre megtelik a stadion hazai szurkolókkal. Az Illovszky Rudolf Stadionba mintegy 5.000 néző fér. Ismerve az NB I átlagnézőszámát, nem túlzott ez a remény?

- Ez sajnos valóban majdnem duplája lenne az átlagos élvonalbeli nézőszámnak, ami ha jól tudom a statisztikák szerint 2.700 körül van és a Ferencváros, valamint a Debrecen kivételével egyik NB1-es klub hazai átlaga sem haladja meg a háromezret. A gyakori teltház a Fáy utcában nagyszerű dolog lenne, de már az is örömmel töltene el, ha az átlagot rendszeresen meghaladnánk. Az NB1-es mérkőzések bizonyára nagyobb vonzerőt jelentenek majd a szurkolóinknak, mint a másodvonalbeliek. A Vasasnak sok a passzív szurkolója országszerte. Nagyszerű dolog lenne ezeket az embereket visszacsalogatni a lelátókra. 

Malonyai Péter – a Nemzeti Sport rovatvezetője

Nagy megkönnyebbülés, hogy végre sikerült feljutni az NB I-be?

- Az nem kifejezés, hogy nagy megkönnyebbülés.. Pokoli nehéz és hosszú volt ez az elmúlt időszak. Bele sem szeretnék gondolni, hogy mi lett volna, ha most sem sikerül.

Novotny Zoltán – rádióriporter

Mernek-e nagyot álmodni, azaz mikor jöhet el az idő, amikor a Vasas úgy szerepel az NB I-ben, mint Szilágyi Gyula, Bundzsák Dezső, Farkas János, Mészöly Kálmán vagy Várady Béla idejében?

- Az álmok a legfontosabb részei az életnek, az álmainkra szükség van, mert ezek segítenek át a mindennapok prózaibb nehézségein is. Akik ismernek, tudják rólam, hogy többnyire meg is valósítom az álmaimat és ugyanez elmondható a jelenlegi Vasast alkotó valamennyi meghatározó személyről is. Viszont úgy juthattunk el a mostani beszélgetésig, hogy kitartóan és lépésről lépésre, mindig a következő feladatra koncentráltunk. Ez pedig a következő szezonban reálisan az élvonalbeli tagság stabil megtartása lehet.  

Riskó Géza – televíziós sportújságíró

Mennyibe került a feljutás? Lehet-e ezt bármilyen módon számszerűsíteni?

- Nehéz számszerűsíteni, mivel a jelenlegi vezetésnek két és fél éves munkája van ebben. Véleményem szerint mindkét évben az NB2 második legmagasabb költségvetésével dolgoztunk. Az invesztíciót főként a keret megerősítése jelentette. Üzleti kockázatot azzal vállaltunk, hogy már tavaly is konvergált a költségvetésünk egy átlagos alacsonyabb költségvetésű élvonalbeli klubéhoz és a feljutás elmaradásával hiányzott az NB1 és az NB2 normatív támogatása közti különbség, mely további tulajdonosi invesztíciót igényelt. Bíztunk magunkban és a feljutásban, ezért tovább invesztáltunk és a pénzügyi tervünket két éves periódusra készítettük el oly módon, hogy a feljutás esetén „simuljon ki” a költségvetés. Nem mondanám tehát a költségvetésünket puhának, inkább bátornak. Ebből a szempontból is lényeges volt az idei siker.

Szöllősi György – a Nemzeti Sport főszerkesztője

Miként tudná összehasonlítani a tavaly ilyenkori és a mostani lelkiállapotát?

- Tavaly ilyenkor életem egyik legnehezebb időszakát éltem meg, most pedig az egyik legsikeresebbet. Ami közös benne, hogy tavaly sem volt idő nyalogatni a sebeket, segített túllépni a nehézségeken, hogy szünet nélkül menni kellett előre. Ahogy most sem szeretnék sokáig ünnepelni, az élvonalra történő felkészülés új kihívásokat jelent, rengeteg feladat áll előttünk. Most kell megalapozni azt, hogy jövő ilyenkor is elégedetten beszélgethessünk.

Sport plusz