Lippai: Mindegy, ki védi a kapunkat, de jól teljesítsen

2016-05-24 10:18
Interjú frissen kinevezett kapusedzőnkkel, Lippai Józseffel.

Ha jól tudjuk, úgy volt, hogy már 2016 januárjában érkezik a Vasashoz. Mi lehetett az oka annak, hogy akkor nem valósult meg a szerződtetése?

- Én akkor a Diósgyőr kapusedzője voltam. Akkor még úgy tűnt, hogy a DVTK-nak is gondot okozhat a bennmaradás. Mivel élő szerződésem volt, így ott szükség volt a munkámra. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a kislányom az elmúlt év őszén kezdte az iskolát Dunakeszin, és szeretnék vele heti egy napnál több időt együtt tölteni, ami 180 kilométer távolságból lehetetlen. Budapestről ezt viszont könnyebb megoldani. A Diósgyőr marasztalt, de ezért nem hosszabbítottam meg a szerződésem. Meg kellett hoznom ezt a nehéz döntést. Így kapóra jött a Vasas invitálása, amit köszönök Vancsa Miklós ügyvezető igazgató úrnak. Büszke vagyok arra, hogy barátokra leltem Diósgyőrben, ide sorolhatom Rados Ivant, vagy Antal Botondot, öröm volt velük dolgozni, aminek meg lett az eredménye is: Ivan második helyen végzett a Nemzeti Sport kapusrangsorában. De, hogy érthető legyen elkötelezettségem a Vasas irányába, ha úgy alakult volna, hogy a csapat kiesik az NB II-be, én akkor is jöttem volna most nyártól.

Hogyan indult el a kapusedzői pályája? Már tudatosan készült rá játékosként?

- Már 25 éves koromban elvégeztem a Testnevelési Egyetemet, edzői és sportmenedzseri diplomát szereztem. Akkor még nem tudatosan az edzői pályára készültem, hanem az NB I mellett, belefért a tanulás is az időmbe. Majd 2012-ben Írországban, Dublinban elvégeztem az UEFA kapusedző PRO tanfolyamot. 35 évesen az NB II-ben védtem és ekkor jött egy ajánlat az MTK-tól - Kakas Laci egykori kiváló kapus ajánlásával - Fülöp Ferenctől, aki akkor az MTK ügyvezető igazgatója volt, hogy legyek a komplett utánpótlás kapusedzője. Gondolkodtam, hogy mi legyen, húzzam még az aktív játékot pár évig, vagy váltsak és fejezzem be a profi pályafutásomat. Az utóbbi mellett döntöttem, mert több ilyen ajánlat nem jött volna az ország akkor legjobb utánpótlás csapatától. Egy év múlva én lettem a Tamás Zsolt – a Vasas felnőtt csapatának 2003/04-es edzője - vezette Sándor Károly Akadémia kapusedzője is, a már meglévő budapesti bázis mellett, valamint az NB II-es Bodajk kapusedzője, mely az MTK NB II-es csapata volt akkor. Aztán Both Józsi bácsi behívott a magyar utánpótlás válogatotthoz, ahhoz a legendás 1989-es korosztályhoz, amely U19-es EB bronzot és U20-as VB bronzot nyert, Debreceni Andrissal és Korcsmár Zsoltival.  

Milyen hozadéka volt annak, hogy az utánpótlás, majd később a felnőtt magyar válogatott kapusainak szakmai munkáját irányította?

- Ezáltal nagyon komoly szakmai rálátásom lett a világ kapus felkészítési trendjeire, az uralkodó, legmodernebb pedagógiai-lélektani-fizikai felkészítési módszerekre. Ugyanis rengeteget utaztam, éves szinten közel száz nemzetközi mérkőzést láthattam. Ezeken azt figyeltem, hogy vajon hol hibázhatnak a magyar kapusedzők, mit lehetne itthon másként csinálni. Akkor kezdtem el jobban a meccstapasztalatokból kiindulva elemezni a kapusposzt fejlődési lehetőségeit.

A keze alatt fejlődhettek a magyar labdarúgás olyan kiváló hálóőrei, mint Bogdán Ádám, Megyeri Balázs, Fülöp Márton, Jova Levente, Nagy Gergő, Hegedűs Lajos és Gulácsi Péter is. Ön szerint milyen a jó kapus?

- Nagyon szeretem a mindkét lábbal jól rúgó kapusokat, akik látják a történéseket két-három lépéssel előre, amivel megkönnyítik a saját dolgukat. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy jó kapus jól tudjon helyezkedni. Éppen ezért az edzéseim 90 százaléka is olyan, hogy próbálok mérkőzés szituációkat gyakoroltatni, hogy kapusaimat olyan helyzet elé állítsam, ami egy meccsen előfordulhat. Szerintem nem arról kell szólnia egy hálóőr gyakoroltatásának, hogy hogyan tud 100-szor átugrani gátakat, mert ilyenre a meccsen ritkábban kerülhet sor. Remélem, hogy Michael Oenning vezetőedző ebben partner lesz. Sajnos vele még nem találkoztam. Ugye három kapust választottam ki az U20-as egyiptomi világbajnoki keretbe: Gulácsi Pétert, Megyeri Balázst és Kovácsik Ádámot. Büszke vagyok rájuk, mert az előző kettő most benne van a felnőtt válogatott keretében, míg Kovácsikkal most szerződött 5 évre a Videoton. Az idő igazolta, hogy a 7 évvel ezelőtti döntésemben nagyot nem fogtam félre. Gulácsi Péterről annyit: meggyőződésem, hogy - egy remélhetőleg sikeres Európa Bajnoki szereplés után -, ő veheti át a stafétát Király Gábortól. Az a jó kapus, aki egy 30 meccses sorozatban tud hozni egy 6-os átlagot, nagyobb kilengések nélkül, vagyis ne legyenek egymást követően 4-es és 9-es osztályzatai. Például Nagy Geri ügyes mindkét lábával, alkata feljogosítja, hogy idővel nemzetközi szinten is szép karriert fusson be, ám teljesítményében a hullámzásokat ki kellene egyenlíteni. De erre még van ideje, hiszen még mindig csak 21 éves. Bence pedig már rutinosabb, 26 éves és kiváló reflexeivel képes a bravúros hárításokra.

Fontosnak tartja-e, hogy egy kapusedző és kapusa között bensőséges lelki kapcsolat legyen?

- Egy kapus felkészítésekor különösen fontos a megfelelő mentális állapot elérése, melyhez úgy gondolom, hogy nélkülözhetetlen a szoros lelki kapcsolat az edző és a játékos között. A legjobb példa erre éppen Gulácsi Péter, akinek még a családi rendezvényeire is meg voltam hívva, a mai napig mindent megbeszélünk, pedig már nehéz neki újat mondani, mert mindenben túlnőtte a mentorát. Őt 12 éves kora óta edzem!

Mennyire ismeri a Vasas jelenlegi kapusait?

- Hármójuk közül kettővel – Hermány Bencével és Nagy Gerivel - régi, többéves kapcsolatom van. Bencét mintegy 3 évig edzettem, Geri pedig Győrben és a korosztályos válogatottnál volt a kapusom. Egyedül Póser Dani, aki nekem ismeretlen. Ezért is iktattunk be ma, hétfőn egy közös edzést – annak ellenére, hogy a srácok szabadságukat töltik – hogy ismerkedjünk egymással, kicsit felmérjem a fiúk állapotát. A jövő hétfőn szintén tartunk egy külön kapusedzést, amiben a srácok maximálisan partnerek voltak. Nekem fontos volt, hogy ne június 6-án a felkészülés első napján találkozzam velük. Ma kicsit átbeszéltük a múltat, az elmúlt idény tanulságait és azt is, hogyan legyen a jövő.

Mennyire tudta figyelni a Vasas elmúlt idénybeli szereplését, fókuszálva kapusaink teljesítményére?

- Nagy Gergelynek a múlt év tavaszán, még a dunaújvárosi időszakában hetente többször külön edzéseket tartottam, hogy formában maradjon. Azóta is folyamatosan kikérte a véleményemet a bajnokikon mutatott játékáról, arról, mit lehetne jobban csinálni. Mióta a múlt év decemberében először felmerült a Vasashoz igazolásom, még fokozottabban figyeltem a csapat játékát és Nagy Gerit főleg. Tavasszal pedig a Vasas minden mérkőzését követtem. Tehát mondhatom, hogy pontosan képben vagyok.

Mit gondolt, amikor most tavasszal Hermány Bence lett az első számú kapus Nagy Geri helyett?

- Véleményem szerint Michael Oenning vérfrissítésnek állította be Bencét a kapuba, gondolván, hogy egy kis pihenés jót tesz majd Gergőnek. De Bence annyira jól szállt be a játékba, hogy utána már nyilván nem akart változtatni a vezetőedző. Én is úgy gondoltam akkor, hogy csak egy-két meccsről lesz szó, amíg Geri kipiheni magát, és majd az utolsó négy fordulóban felfrissülve ismét ő áll a kapuba. Bence viszont jól teljesített, pontokat hozott a csapatnak a legkritikusabb szakaszában a bajnokságnak. Én azt mondtam most mindhárom kapusunknak, hogy tiszta lappal indulnak nálam. Mutassák meg, mit tudnak! Győzzenek meg engem és a vezetőedzőt is: ki a jobb? Nekem mindegy, ki áll majd a Vasas kapujában. A lényeg, hogy jól teljesítsen, és vele eredményes legyen a csapat, így a következő idényben ne a 9-12. helyért, hanem a 6-8. helyért küzdjünk, amire szerintem képes lehet a csapat. Én javaslatot tehetek arra, ki védjen, de ezt úgyis a vezetőedző dönti majd el.

Van-e bármi, amit a Vasas szurkolóknak üzenne?

- Nagyon nagy szeretettel és tiszta szívvel jöttem a nagy múltú Vasashoz dolgozni. Azért fogok munkálkodni nap, mint nap, hogy a Vasas csapata minél előrébb lépjen a tabellán. Szeretném, ha egy olyan idényt produkálnánk, hogy jövő nyáron minden Vasas szurkoló rendkívüli módon büszke lehessen erre a közösségre! Hajrá, Vasas!