Korcsmár: Nem kell temetni minket

Rutinos játékos vagy, mintegy 300 kiélezett mérkőzéssel a hátad mögött idehaza, külföldön és a válogatottban. Bizonyára sok alkalommal átéltél már hasonlót, mint most, hogy a csapatnak balszerencsésen sikerült néhány mérkőzése. Korábbi tapasztalataid alapján, olyankor mivel tudtátok magatokat felrázni? 
- A legfontosabb ebben a helyzetben szerintem az lenne, hogy jöjjön egy-két olyan győzelem, amiket kibrusztolunk, vagy vert állásból fordítunk meg, amik nagy lökést tudnának adni a csapatnak. Igazából a Hali elleni meccset is megnyerhettük volna akár 1-3 után is, mert a mezőnyben sokkal jobban játszottunk és megvoltak a gólszerzési lehetőségeink. De az MTK ellen sem voltunk rosszabbak, mint ellenfelünk, de mégis kikaptunk egy góllal. 
Az ősz jelentős részében az ilyen mérkőzéseket megnyertük, ám most abban a periódusban vagyunk, hogy e találkozók mérlegnyelvét egyelőre nem sikerült felénk billenteni. 
Meggyőződésem azonban, hogy nem kell temetni minket. Mert nem lettünk rosszabb játékosok és csapat. Az öltözői hangulat is jó, tehát azzal sincsen gond. Tulajdonosunk és szakmai vezetésünk is biztosít minden eszközt ahhoz, hogy sikeresen szerepeljünk. Egyszerűen az adódó gólhelyzeteket kihagyjuk és kapunk pontrúgásból egy gólt, mint a Hidegkúti stadionban, és elkerülhető gólokat, mint a szombathelyiek ellen. Ezekkel pedig megnehezítjük saját magunk helyzetét.  Én ezek után is bizakodó vagyok. Szerintem, amit szeretne játszani a csapat, az látszik, sokat birtokoljuk a labdát, kialakult a csapat alapjátéka. Még abban kell fejlődnünk, hogy több gólhelyzetet alakítsunk ki, amikből jó eséllyel több gólt tudunk szerezni. 

Feldolgoztátok már a Haladás elleni vereséget? 
- Nyílván szívesebben megy el úgy pihenőre a csapat, hogy az előző meccset megnyertük. De ez dacot és lökést is adhat ahhoz, hogy még jobban várjuk a következő meccset, hogy kijavíthassuk a hibát. Szerencsésebb lett volna, ha a Haladás meccs után normál ritmusban következett volna egy bajnoki találkozó, hogy arra koncentráljunk, és egy győzelemmel feledtethessük a kudarcot, ám így több időnk van agyalni a vereségen, annak tanulságain. Ez nem szerencsés állapot. Ám szerintem a közösségünk elég erős ahhoz, hogy ezt a kudarcot feldolgozza, és hasznos tapasztalásokkal jöjjön ki ebből a helyzetből. 

Hogyan érzed magad a védekező középpályás posztján? 
- Próbálok helytállni és a vezetőedzőnk által kért taktikát a legfegyelmezettebben betartani. Megkísérlem, hogy a középpályán stabilitást adjak a csapatnak. Abból a szempontból jó, hogy ott játszom, mert többet felérhetek az ellenfél kapuja elé, bár ennek ellenére az én kedvenc pozícióm a védelem közepe.   

Néha hallani szakértőktől, hogy bár a nyáron a háromvédős, rövidpasszos, gyors játékunkkal megleptük a mezőnyt, ám azóta ezt mintha kiismerték volna az ellenfeleink. Mit gondolsz erről? 
- Igen, ez észre is vehető, mert a bajnokság elején a játékunkra nem tudtak felkészülni, míg az utóbbi 7 mérkőzésen látható, hogy ellenfeleink olykor megtalálták játékunk ellenszerét, és jól alkalmazható taktikát voltak képesek kidolgozni és megvalósítani ellenünk. A Hali is visszaállt a saját térfelére, és várták, hogy mi hibázzunk, amik sajnos meg is történtek. Ám szerintem a csapat fejlődését egyértelműen bizonyítja, hogy míg ősszel mi figyeltünk és készültünk fel az ellenfél várható játékára, és alakítottuk ki taktikánkat azokhoz, addig az elmúlt 10 fordulóban már érezhetően az ellenfeleink alakítják hozzánk a játékstratégiájukat. Ez jó is, és részben rossz is, mert kiismerhetőbb a játékunk, viszont mindenképpen kedvező, hogy az állandóságok megvannak nálunk, vagyis mindig tudjuk azt, hogy ki-ki melyik pozícióban van, és hol érdemesebb megkezdeni az ellenfél védelmének a megbontását. Talán egy kicsit kreatívabbnak kellene lennünk elöl. Mert úgy tapasztalom, hogy az ellenfél 16-osáig pár percenként rendre eljutunk, ám az utóbbi mérkőzéseken ott mintha megállt volna a tudomány és nem sikerült kellő számú veszélyes támadást kialakítanunk. 

Az elmúlt évek általános tapasztalata az, hogy amely csapatoknál új stadiont építettek, vagy felújítottak, ott a hazai, megszokott pálya hiánya, az 1-1,5 éves „albérletezés” megmutatkozott a teljesítmény visszaesésében. Te hogy látod ezt, ennyire fontos a megszokott környezet? 
- Valószínűleg ennek van valós lélektana. A hazai és külföldi statisztikákból egyértelműen megállapítható, hogy a csapatok hazai pályán több pontot szereznek, mint idegenben. Az is egyértelmű, hogy az ősszel mi is erősek voltunk hazai pályán, és az ellenfelek nem szerettek idejönni az Illovszkyba. Nyílván, ha így nézzük, akkor most hátrányban vagyunk riválisainkkal szemben, mert most nincs hazai pályánk, és még állandó albérletünk sem alakult ki, amit megszokhatnánk. Talán majd a Szuszáról elmondhatjuk ezt.  
De ha az érem másik oldalát nézzük, hogy majd az Újpest elleni „hazai” kupameccset a jelenlegi legjobb talajú magyar pályán, a Hidegkutiban játszhatjuk, és ha a fű növekedés jobban beindul a Szuszában, akkor ott is jó minőségű gyepen játszhatunk, Ez az előnyünkre is válhat, mert a jó talajú pálya kedvez a rövidpasszos játékunknak.  

Milyen állapotban van az MTK ellen felszakadt szemöldököd? 
- Peches volt a sérülésem annyiban, hogy a fej eléggé vérzékeny területe a testünknek, ráadásul a homlok-szemöldök találkozását nemigen lehet körbetekerni gézzel, úgy, hogy közben ne akadályozzon a látásban. Amikor aztán sokadik alkalommal le kellett mennem a pályáról, a nem szűnő vérzések miatt, akkor kaptam egy kisebb turbánt, ami emiatt zavart is a látásban. Aztán tetézte a bajt, hogy összefejeltem Poór Patrikkal, és a jobboldali arccsontom alaposan be is kékült. Nem is éreztem jól magam, szédültem, emiatt le is kellett jönnöm a pályáról. De köszönöm, most már rendben vagyok, szépen összeforrt a seb. Meccset már tudok vele játszani, abban már nem hátráltat.