Kleisz Márk: A válogatottság örök életemre elkísér

2020-10-14 16:58
A 2020/21-es Nemzetek Ligája-sorozatban Oroszország a magyar válogatott következő ellenfele, a ma esti mérkőzés előtt a 2017-es magyar-orosz barátságos találkozó egyik résztvevőjével, Kleisz Márkkal beszélgettünk.

A 2016/17-es bajnokság parádésan sikeredett számunkra, hiszen a bajnokságban a harmadik helyen végeztünk, ez volt az utolsó kiírás, amikor ilyen jól szerepeltünk az NB I-ben. Az évadunk még szebb lehetett volna, ha megnyerjük a Magyar Kupát, ám a Groupama Arénában 11-esekkel sajnos alulmaradtunk a bajnokságban az egyébként egy helyezéssel mögöttünk végzett Ferencváros ellenében.

Az akkori sorozatban egyik alapemberünk, Kleisz Márk 20 mérkőzésen lépett pályára, ráadásul olyan jó teljesítményt nyújtott a német Michael Oenning szakmai iránymutatásai alapján, hogy a szintén német Bernd Storck szövetségi kapitány a válogatott keretbe is behívta. Mi több, pályára is küldte 2017. június 5-én az Oroszország ellen 0-3-ra, éppen a Groupamában elveszített mérkőzésen. Külön érdekesség, hogy a megsérült csapattársát, Hangya Szilvesztert váltotta.

Pályafutásod legjobb periódusa volt eddig az az időszak?
- Igen, de nem feltétlenül csak a válogatott behívó miatt, az inkább, ahogy mondani szokás, feltette az i-re a pontot. A bajnokságban nagyon jól szerepeltünk, harmadik helyen végeztünk, ráadásul bejutottunk a kupadöntőbe is. Viszont, mindenkinek célja az, hogy bekerüljön a válogatottba, de nem adatik meg sokaknak ez olyan fiatalon, mint nekem. Megelőlegezett bizalomnak fogtam fel.

Milyen feladatokkal küldött a pályára Bernd Storck, akkori szövetségi kapitány?
- Több csere volt a szünetben, tulajdonképpen a megsérült Hangya Szilvesztert váltottam. Viszont nem az ő posztjára, baloldalra lettem beküldve, oda Bese Barnabás ment át, én meg az ő helyére érkeztem a jobb oldalra. Storck annyit kért tőlem, hogy próbáljak nyugodt maradni, ami nyilván nem könnyű, ha az ember először játszik a válogatottban. Kérte, hogy a pozíciómnak megfelelően játsszak.

A Vasasnál és a magyar válogatottnál is német edző dolgozott akkor. Miben hasonlítottak egymásra?
- Mindketten nagyon nyugodtak voltak, nem stresszeltek, meggondolatlan döntésük sem volt. Inkább a Vasasról tudnék többet mesélni, mert a válogatottban egyszer játszottam. Oenning nyugalma és higgadtsága átragadt ránk, játékosokra is. Amikor viszont behívtak a nemzeti csapat keretébe, Bernd Strorckkal kapcsolatban is ezt éreztem első benyomásként.

Figyeled azóta kiemelten az orosz válogatottat?
- Őszinte leszek: nem! Bizonyos játékosok pályafutásával tisztában vagyok, de azt nem tudnám megmondani fejből, hogy kivel, mikor, mit játszottak azóta. A magyar válogatottal persze más a helyzet, nekik azóta sem mindig csak a tévé előtt szurkoltam, amikor lehetőségem volt rá, kimentem a meccsükre.

Mik voltak a legfontosabb tapasztalataid a magyar válogatottsággal kapcsolatban?
- Nagyot dobott rajtam ez a tényező, és ezt pozitívan mondom, örök életemre elkísér. A válogatottság sokat segített mentálisan.

Vasárnap jön a DEAC. A közvélemény egyértelműen Vasas-győzelmet vár, de lehet-e bármelyik csapat ellen biztosra menni a másodosztályban?
- Az összes csapat masszív, nagyon ritka az, hogy valamelyik védelmét fel lehet törni öt perc alatt úgy, hogy kap mellé két-három gólt. Azzal nincs baj, hogy hajtós meccsek vannak, de sajnos nagyon brusztosak a találkozók, nem az dominál, hogy ki mennyire tud focizni. Nálunk sok jó képességű és kvalitású játékos van, de mindenkinek bele kellett szoknia abba, hogy az NB II-ben ütni, vágni kell. Nincs veszve a feljutás, vasárnap egyértelmű győzelmet várok a csapattól, de nem azért, mert lebecsülném az ellenfelet. Ahhoz, hogy feljussunk, az ilyen jellegű találkozóinkat, főleg hazai pályán, mindenképpen hozni kell.

Sérülés miatt nem tudsz játszani, de azért kint leszel a meccsen?
- Mindig ott vagyunk és szurkolunk!