Interjú brazil légiósunkkal, Fabrizio Lopessel

A Tatabánya elleni, 3-2-re elvesztett mérkőzésen Fabricio Lopes hátsó keresztszalag-szakadást szenvedett. Sokáig reménykedett, hogy hamarosan újra edzhet a csapattal, s pályára léphet a bajnokikon, de mára kiderült, mindenképpen műteni kell.

- Milyen állapotban van a térded, hogy érzed Magad?

- Nagyon el vagyok keseredve! Először történik a pályafutásom során, hogy ilyen komoly sérülésem van. Egy sérülés mindig rosszkor jön, de ez talán a legrosszabbkor. Az nyugtat meg egy kicsit, hogy a csapat elkezdett nyerni, s láthatóan jó úton halad. Nagyon szerettem volna segíteni a srácokat a pályán, most, amennyire lehet, próbálok lélekben velük lenni. A térdem fáj ugyan, de ettől még a legszívesebben a fiúkkal edzenék, ha tehetném.

- Korábban felmerült a lehetősége annak, hogy a műtét előtt talán pályára léphetsz pár mérkőzésen. Ez most már teljesen kizárt?

- Sajnos nincs olyan állapotban a térdem. Az elején még reméltem, hogy képes lehetek játszani, de most már én is érzem, hogy lehetetlen. Azon vagyok, hogy minél hamarabb megműtsenek. Mielőtt ez megtörténne, Fekete Janival dogozom, hogy az izmaimat a lehető legjobban megerősítsem, annak érdekében, a műtét után a rehabilitáció ideje a lehető legrövidebb legyen. A műtét várhatóan október végén lesz, legrosszabb esetben november elején, a pontos dátumot még nem tisztáztuk. Senki nem szereti a sebészeti beavatkozásokat, de most remélem, hogy gyorsan túlesem rajta, mert a műtét után még legalább 6-7 hónapig nem léphetek pályára. Már a tudat is megvisel, hogy ilyen sokat ki kell hagynom, így mentálisan is fel kell készítenem magam az elkövetkezendő hónapokra. Nem lesz könnyű.

- Kik segítenek ebben a nehéz időszakban?

- A legnagyobb támaszom a barátnőm és az édesanyám. Mindennap beszélek velük, s ők minden alkalmat megragadnak, hogy lelket öntsenek belém. Szerencsére itt is vannak támaszaim. Boka folyamatosan hitet ad, hogy ebben a szezonban még pályára léphetek, Jani, amellett, hogy a fizikai állapotomra felügyel, mindig mond egy-egy jó szót, amitől jobban érzem magam. Jacob (Wilson) hasonló cipőben jár mint én, ő is azért küzd, hogy mihamarabb játszhasson, így folyamatosan próbáljuk egymást esősíteni. Nem mehetek el szó nélkül Dirk Berger személye mellett, akivel több mély és őszinte beszélgetésem volt. Játszottam már jó pár edző keze alatt, de ilyen szintű odafigyelésben még sosem volt részem. Nagyon hálás vagyok neki, ahogyan a csapattársaimra sem lehet egy rossz szavam sem. Szinte mindenki jön és bíztat, remélik, hogy még újra játszhatnak velem. Nyugodtan mondhatom, emberileg messze ez a legjobb társaság, akikkel valaha együtt dolgozhattam.

- Van már viszonyítási alapod, hisz több országban is futballoztál. Mi a véleményed, tapasztalataid alapján, milyen szinten van a magyar másodosztály, általában a magyar foci a brazilhoz, vagy a portugálhoz mérten?

- Korábban nem sokat hallottam a magyar labdarúgásról, így nagyon kíváncsi voltam, mire számíthatok. Nagyon kellemes meglepetésben volt részem. Szerintem a brazil és portugál foci általában véve sokkal technikásabb a magyarnál, amelyben hozzánk képest inkább az erő és a sebesség dominál. A magyar másodosztály szerintem erősebb, mint a portugál. Biztos vagyok abban, hogy a mostani Vasas, az ottani második ligában a feljutásért küzdhetne. Ha az első osztályt nézem, akkor Portugália előrébb jár, de ott is azt mondhatom, hogy van a három, vagy négy topcsapat, amely kiemelkedik a mezőnyből, a többivel bármelyik magyar gárda felvehetné a küzdelmet. Láttam már pár magyar meccset és szembetűnő, hogy az itteni foci mennyivel erősebb és gyorsabb.

- A te játékodhoz melyik stílus áll közelebb?

- Ha lehetne, akkor mindegyik stílusból csippentenék egy kicsit, mert szeretem a technikás játékot, de az erő, agresszivitás és gyorsaság sem áll távol tőlem.

- Úgy néz ki, hogy a csapat elkapta a fonalat és elindultunk felfelé. Neked most 7 hónapot kell kihagynod. Mit gondolsz, benne van a pakliban, hogy mire visszatérsz a pályára, egy olyan csapat tagja leszel, amely esetleg a feljutásért küzd?

- Még el sem kezdődött a bajnokság, amikor azt mondtam, hogy az 5. fordulótól javulni fogunk. Már akkoriban is látszott, hogy a csapatunkat agresszív, technikás játékosok alkotják, akikben benne van a lehetőség, de idő kell ahhoz, hogy összeszokjunk, s jöjjenek az eredmények. Szerintem a következő két mérkőzés sorsdöntő lesz. Ha képesek vagyunk újra nyerni idegenben, a Balmazújváros ellen, s utána itthon elkapjuk a Gyirmótót, akkor lendületet kaphat a csapat, hogy senki nem állít meg minket. Ha a fiúk hozzák ezt a két mérkőzést, akkor hiszem, hogy egy olyan csapatba térhetek vissza, amelyik az aranyéremért küzd.