Interjú az új vezetőedzővel (I.)

Szanyó Károly hitvallása: A Vasas tavasszal az NB II üde színfoltjaként, bátor támadó futballt fog játszani

Amikor először felmerült a „zuhanyhíradóban” a minden szálával újpesti kötődésű, nevelésű Szanyó Károly neve, mint lehetséges vezetőedző, lehetett tartani attól, hogy a kíméletlen ezerarcú Vasas Cézár lefelé fordítja hüvelyk ujját, vagy pálcát tör felette, mondván, nem kell! És csoda történt, mert a labdarúgáshoz kétségtelenül értő (ki nem ért honunkban a focihoz?), kifinomult ízlésű, érett kritikai vénával megáldott Vasas szurkolók véleményének a summázata így foglalható össze: bár lilavér folyik ereiben, edzőként még nem bizonyított, de adjunk neki esélyt, s ha hozza az eredményeket, ha szerethető lesz a csapat, akkor már a Vasas családhoz tartozik.

E sorok írója is nyílt szívvel, maximális bizalommal fordult Szanyó Károly felé és kíváncsian várta, vajon a személyes beszélgetés alkalmával meggyőzi-e arról a 40 éves „pályakezdő” tréner, hogy jó választás volt-e őt ültetni az Illovszky stadion tüzes trónjának számító edzői kispadra.
Nem akarom befolyásolni a tisztelt olvasót, de legszívesebben még órákig hallgattam volna a halk szavú, ám határozottan, világosan fogalmazó Szanyó Károlyt, ahogyan lelkesen, magával ragadóan beszélt futballról alkotott hitvallásáról. Szanyó Károly! Isten hozta a Vasas családban. És kívánjuk, hogy a 2014-2015-ös idényben legfőbb gondja az UEFA „Pro” licensz megszerzése legyen a meglévő „A” mellé, ami feltétele, hogy NB I-ben is vezetőedző lehessen.

(a szerző fotója)

Hogyan történt az első megkeresés, vagyis mikor merült fel először, hogy te lehetnél a Vasas edzője? 
- Amint sokak által ismert, 2013. októberében Jámbor János és Vancsa Miklós a BLSZ I. osztályában szereplő III. kerületi TTVE csapatánál tervezett szerepvállalást, még mielőtt a Vasas üzemeltetése felmerült volna. Jámbor úrral korábban is többször beszélgettem a labdarúgásról és tetszett neki, ahogyan gondolkodom erről. A labdarúgásról vallott nézeteink nagyon közel állnak egymáshoz. Akkor merült fel először, hogy szeretné, ha én lennék a csapat edzője. El is kezdtem a feladatra történő felkészülést. Feltérképeztem a III. kerület utánpótlását. Olasz kapcsolatomon (az Internazionale főtámogatóján) keresztül itáliai utánpótlásedzőt szerződtettünk volna. Az is közismert, hogy 2005-ben a Jámbor úr által tulajdonolt Vasas focicsapatában játszhattam 22 bajnoki mérkőzést, és azóta is figyelték pályafutásomat, és 2006 óta tartó edzői tevékenységemet is.
Azután 2013. november táján megemlítette Jámbor úr, hogyha sikerülne a Vasas labdarúgócsapatának üzemeltetését átvennie, akkor edzőként számítana rám. A december 12-i Vasas SC elnökségi ülés döntése után kezdtünk el komolyabban beszélni edzői szerepvállalásomról. Így történt. Az természetes, hogy mostantól minden energiámmal csak a Vasas sikeréért dolgozom.

Mit gondoltál, éreztél, amikor felkértek, te légy a Vasas vezetőedzője?
- Óriási élmény és megtiszteltetés, hogy egy ilyen jelentős hagyományokkal, és labdarúgó zsenik sokaságát felvonultató klub edzője lehetek. Szeretem a kihívásokat. Hozzáteszem, nem vagyok izgulós típus.

2006 óta, 33 évesen kezdtél el foglalkozni az edzői tevékenységgel, ami szokatlanul korai egy labdarúgótól. Mikor jutott először eszedbe, hogy aktív pályafutásod után ezzel szeretnél foglalkozni?

- 1997-ben, 24 évesen a német VfB Lübeckben focizhattam. Az ottani professzionális szemlélet mély nyomokat hagyott bennem. Ott az volt a szokás, hogy a felnőtt játékosoknak hetente egy alkalommal részt kellett venniük az utánpótláscsapatok edzésein, aminek az volt az értelme, hogy a gyerekek áhítattal csodálták a felnőtt focisták mozgását, labdaérintéseit, cseleit, másrészt nekem pedig lehetőségem volt gyakorlati pedagógiát, lélektant, edzésmódszereket megtanulnom. Akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy az edzői hivatásra teszem fel az életem, amire azóta is tudatosan készültem. UEFA „A” licenszes edzői képesítéssel rendelkezem. Tettre vágyó, akarnok embertípus vagyok. Érzek magamban affinitást, erőt, hogy eredményes edző legyek. Meggyőződésem, hogy módszereimmel tudok üde színfoltot hozni a magyar labdarúgásba.

Mire gondolsz konkrétan?

- Az én labdarúgásra vonatkozó hitvallásom, hogy a támadó futballt preferálom, ami abból is következik, hogy támadó középpályás voltam. Ez azonban stabil védekezésen alapul, amit már az ellenfél térfelén meg kell valósítani. Konkrétan labdavesztésnél a csatár kötelessége is, hogy azonnal visszatámadja az ellenfél labdát éppen birtokló játékosát. Meg kell zavarni azonnal a labdát hozó játékost.
Az is elvem, hogy nem lehet lukas sem a középpályánk, sem a védelmünk. Az én csapatomban minden játékosnak ki kell javítania a hibáját. Bizonyos vagyok abban, hogy ebből következően nálunk lesz többet a labda, és nem ellenfeleinknél.

(Az interjú II. részét holnap olvashatják.)

Pályafutás (forrás: wikipédia):
Szanyó Károly, Budapesten született, 1973. november 10-én.
Válogatott labdarúgó, támadó középpályás.
Magyar bajnok: 1997–98 (Újpest); 2. helyezés: 1994–95, 1996–97, 2003–04 (Újpest); 3. helyezés: 1995–96, 1998–99 (Újpest) Magyar kupa döntős: 1998 (Újpest)
Összesen 240 NB I-es mérkőzésen 80 gólt ért el. Részt vett az 1996-os atlantai olimpián. Brazília és Japán ellen két mérkőzésen lépett pályára.