Győztünk és bentmaradtunk!

A meccs első percei csendesen, helyzet nélkül folytak le, a szurkolótáborunk ellenben annál hangosabb volt a kezdettől fogva. A 10. perc tájékán viszont feljebb kapcsoltak a csapatok, mindkét oldalon akadtak helyzetek. A kék-fehérektől Gera lőtt egy hatalmas felső lécet, szerencsére a labda kifelé pattant. A túloldalon Remili előtt adódott helyzet, ami talán a félidő legnagyobb lehetősége volt: egyedül vitte a kapura, de 14 méterről sajnos ballal kicsivel mellé tekert. Az MTK főként szabadrúgások, beadások után tudott veszélyeztetni, nekünk inkább távolabbi próbálkozásaink voltak. A félidőben viszont gólt nem láttunk, 0-0-s döntetlennel vonultak pihenőre a játékosok.

A második játékrész első másodpercétől kezdve fokozatos vettük át a mérkőzés irányítását. Fölényben játszottunk, sokat járattuk a labdát az ellenfél térfelén. Többször szép akciót is vezettünk, de sajnos az utolsó passzokba hiba csúszott, vagy a távoli lövéseink kerülték el a kaput. A 66. percben viszont sikerült megszereznünk a vezetést. Vida nagyjából 37 méterről, a jobboldali oldalvonal közeléből ívelte be a labdát, de Hegedüs kint állt a kapujából, nem ért vissza és így behullott a kapuba (0-1). A gólt követően is nagyon magabiztos játékot mutattunk, az MTK ugyan próbálkozott, de nem hagytuk sokáig nyomást gyakoroljanak kapunkra. A védelmünk és Hermány is biztosan játszott végig a találkozón, sokszor tisztáztunk a kapu előterében, kapusunk pedig sok fontos védéssel akadályozta meg csapatunkat a bekapott góltól. Már csak percek voltak a hátra a találkozóból, de többször is előre tudtunk törni. A 91. percben pedig eldöntöttük a mérkőzést, egy szép baloldali támadást követően Remili passzolt Pavlovnak, aki beverekedte magát a 16-oson belülre, és nem hibázott, bebombázta a kapuba a labdát (0-2). Ezzel a győzelemmel pedig megőriztük az első osztályú tagságunkat.

A szurkolók hihetetlen hangulatot teremtettek a dunaújvárosi stadionban, 93 percen keresztül zúgott a hajrá, Vasas!