Feczesin: A csapat érdeme a győzelem!

Várható volt, hogy előbb vagy utóbb átszakad a gát és elkezded a gólgyártást.

- Nem aggódtam amiatt, hogy az első két bajnoki meccsen nem lőttem gólt. A szakmai stáb, a vezetés és a csapattársaim is biztattak, hogy be fog indulni a „motor”. Én inkább azt tartom fontosnak, hogy jöjjenek a győzelmek, és hála istennek a múlt héten sikerült elhoznunk a három pontot Ajkáról. Külön öröm volt számomra, hogy azt a büntetőt én harcoltam ki, amiből Balajti Ádám gólt lőtt. Valószínűleg, ha a lövésembe nem teszi bele a kezét egy védő, akkor is utat talált volna a kapuba, de a lényeg, hogy így is sikerült győzni. Természetesen nagyon örülök annak, hogy a Tiszakécske ellen mesterhármast rúgtam, de ehhez a csapattársaim hathatós közreműködése is kellett, és így elsősorban a csapat érdeme a három találat.  

Vissza tudsz emlékezni arra, hogy mikor szereztél utoljára három gólt egy bajnoki mérkőzésen?

- Jól emlékszem, még 2006 őszén, a Sopron színeiben. A REAC otthonában szintén 3-1-re nyertünk, akkor is én szereztem a három találatot, ráadásul ugyanúgy az ellenfél vezetett. Abban az évadban 11 gólt szereztem. Most – az NB I-ben lőtt 8 találatommal és ezzel a hárommal – már 11 gólnál tartok, és még 15 forduló van az NB II-es bajnokságból. Remélem, hogy még sok gól van a lábamban, fejemben, amivel hozzá tudom segíteni a csapatomat a céljaink eléréséhez.

Ajkához hasonlóan, Tiszakécske ellen is te harcoltad ki a büntetőt. Ezúttal egyértelmű volt, hogy te leszel az ítéletvégrehajtó?

- Egy hete úgy éreztem, rúgja be Bala… Most ő is és Birtalan Botond is úgy gondolták, hogy rajtam a sor, mert jót tenne a lelkemnek, ha gólt szereznék. A büntető bement, ez egyértelműen jót tett nekem, amit jól szemléltet az is, hogy utána még kettőt sikerült lőnöm.

Egy új csapathoz, új közegbe kerültél, főleg befejező támadóként számítanak rád. Nem volt-e benned türelmetlenség, vagy túlzott elvárás, hogy minél előbb bizonyíts, hogy érdemes volt leigazolni?

- Ez minden labdarúgóra nagy nyomást helyez, hiszen minél előbb teljesítenie kell. Megvallom, én ezen nem sokat gondolkodtam, mert az edzéseken minden nap azért hajtok, dolgozok keményen, hogy a bajnoki mérkőzések a legjobban sikerüljenek, és eredményes lehessek, vagy gólokhoz segíthessem a társaimat. Ez valamikor jól sikerül, valamikor kevésbé. De, ha nyerünk, akkor csapatként nyerünk. Ha más rúgja a gólokat és győztesen hagyjuk el a pályát, ugyanúgy tudok örülni, mintha én találtam volna be.

Mennyire volt nehéz ellenfél a Tiszakécske? Erre számítottatok?

- Nem volt könnyű ellenfél, el is kellett telnie egy játékrésznek, hogy megtaláljuk annak kulcsát, hogyan tudunk közelebb férkőzni a kapujukhoz, s miképpen tudjuk feltörni a szervezett védekezésüket. Itt, az NB II-ben sincs könnyű ellenfél, minden találkozón meg kell küzdenünk a sikerért. Másrészt a csapatok látják, hogy milyen célért küzdünk, egyre nehezebb lesz a dolgunk…

Hogyan érzed, a Tiszakécske ellen már gördülékenyebb volt az összjáték a csapattársaiddal? Éreztél-e előrelépést az első két tavaszi bajnokihoz viszonyítva?

- Természetesen igen. Egyre jobban megismerjük egymás mozgását. Meggyőződésem, hogy ez mérkőzésről-mérkőzésre javulni fog, ami a csapat hasznára lesz!