Ezt gyorsan felejtsük el!

Kikapni soha nem jó. Akkor pláne nem, ha egy olyan találkozón marad pont nélkül a csapat, ahol ellenfele sem csinál semmi különöset. Pénteken a Siófok volt az az együttes, amelyik élt az általunk felkínált lehetőséggel, s kihasználva hibáinkat gond nélkül hazavitte a három pontot.

Hullámvölgyben van csapatunk. A gyenge bajnoki rajt után egyszer már sikerült kikecmeregni a gödörből, a zsinórban aratott győzelmekkel felcsillantottuk a reményt, hogy ennél többre hivatott együttesünk van, ám múlt héten visszasüllyedtünk a korábbi apátiába. Már Szolnokon is olyan meccset vesztettünk el, melyet egy picivel is jobb, koncentráltabb játékkal meg lehetett volna nyerni. És most a Siófok is úgy győzött le minket, hogy tulajdonképpen mi nyerettük meg vele az összecsapást.

Sajnos nem akadt csapatunkban egyetlen játékos sem, aki képes lett volna összefogni a gárdát, aki egy pici pluszt hozzátéve, a hátára vette volna az együttest, aki karmesterként hangos szóval is irányította volna a társakat. Hiába kezdtük biztatóan a meccset, az első hiba után, alig negyedóra elteltével elvesztettük a fonalat. Szemmel láthatóan valamennyi játékosunk attól rettegett, hibázni fog, s miatta kapunk gólt. Ilyen hozzáállással viszont nem lehet futballozni, ennek csak vereség lehet a vége. Az is lett. Védelmünk óvodás gólokat hozott össze, középpályásaink szinte egyetlen csatát sem nyertek meg egy az egyben, támadóink pedig semmi veszélyt nem jelentettek a Balaton-partiak kapujára. Mindennél többet mond, úgy növelte előnyét a második félidőben a Siófok, hogy szinte egyetlen helyzete sem volt, egy pontrúgás után mégis akadálytalanul fejelhetett Fehér a kapunkba.

Ezt a meccset gyorsan el kell felejtenünk, s rendeznünk kell a sorokat. Ha képesek voltunk legyőzni egy Zalaegerszeget, egy Gyirmótot, egy Diósgyőrt, akkor igenis több van az együttesben, több van a játékosokban. Ezt viszont ki is kell hozniuk magukból. Már jövő szombaton, Kisvárdán is.