Czvitkovics Péterrel, a Vasas FC II. pályaedzőjével beszélgettünk

Czvitkovics Péter 2011. június 3-án a Stade Josy Barthel stadionban pályára lépett Luxemburg válogatottja ellen. Ennek apropóján megkértük, idézze fel a mérkőzést és a válogatottban eltöltött időszakot, hiszen ma este szintén sor kerül egy Luxemburg-Magyarország találkozóra.

- Minden labdarúgónak az a legnagyobb vágya, hogy bemutatkozzon hazája válogatottjában. Ez nekem tíz alkalommal sikerült. A Málta elleni meccs meghatározó volt a karrieremben, életem egyik fontos pillanata, mert bemutatkozhattam, ezzel ellentétben az országnak egy nagyon rossz emlékként marad meg az a nap, hiszen kikaptunk. Nagyon szép időszakként tekintek vissza ezekre az évekre, rendkívül jó társaság alakult ki akkor, a kapcsolat megmaradt sok játékossal. Annak ellenére, hogy ilyen kiemelkedő eredményeket, mint a jelenkori válogatott nem értünk el, mégis pozitívan emlékszem vissza. Nehéz mérkőzés lesz a Luxemburg elleni találkozó, mert ezek a kisebb csapatok is stabilan védekeznek már, mindig van gyors játékosuk, aki veszélyt jelenthet. Láttuk Andorra vagy Albánia ellen is, hogy kevésbé erős ellenfelek is tudnak nagyon kellemetlen pillanatokat okozni. Most felcserélődnek a szerepek az előző meccsekhez képest, nekünk kell dominálni, ami egy új kihívás. Nem féltem ezt a csapatot, mert vannak a keretben olyan kreatív játékosok, akik el tudják dönteni ezt a találkozót. A görögök elleni meccsen biztosan nagy lesz az érdeklődés a szurkolók részéről, a korábbi találkozókon kialakult pozitív hangulat fog uralkodni. Mindkét összecsapáson győzelmet várok.

Az Európa-bajnokság selejtezőcsoportjának mérkőzéseit nagy várakozás előzi meg a szurkolók körében.

- Nehéz lesz, pont azért, mert az erősebb csapatok ellen jobban feküdt a játék. Ennek ellenére szurkolok, lovagoljuk meg, hogy első kalaposok vagyunk és azt, hogy papíron mi vagyunk az esélyesebbek. A szerbekkel nem lesz könnyű, a többi ellenféllel szemben viszont hozni kell a meccseket, nem szabad belehibázni, és akkor van esély kijutni az Eb-re.

Czvitkovics Péter a nyáron életre hívott Vasas FC II. stábjával való közös munkáról is megosztotta tapasztalatait.

- Harmati Tomival korábbról már ismertük egymást, hiszen aktív labdarúgóként csapattársak voltunk. Azóta másfelé sodort minket az élet, de most újra együtt dolgozhatunk. Nyáron kialakult a stábunk, ami mindenkinek egy új helyzet volt, meg kellett ismernünk egymást, de szerencsére hamar megtaláltuk a közös hangot. Tudtam, hogy nehéz feladat egy második csapattal dolgozni, hiszen nincs állandó keret, mert a felnőtt csapatból és az Akadémiáról is érkeznek mindig játékosok, azonban ebbe már az első hónapban belerázódtunk. Ami viszont ebből fakadóan rendkívül pozitív, hogy mindenre azonnal kell reagálni, nincs idő döntéseket halogatni, napokat gondolkodni, ez az intenzív környezet az edzői pozíció szempontjából nagyon izgalmas feladat.

A Vasas FC II. 17 meccs alatt 19 pontot gyűjtött össze, ezzel a középmezőny hátsó felében stabilan áll: 8 pontra a kieső hely, de ugyanennyire a 7. helyezés is.

- Négy hetes felkészülés után, egy teljesen új keretet kialakítva kezdtünk bele a bajnokságba. A második csapatoknál általánosan jellemző, hogy előre nem tudni, az első keretből hányan jönnek vissza, milyen posztokra, milyen állapotban, így ezt nekünk tudnunk kell kezelni. A Vasasnál egyáltalán nem volt az probléma, ami máshol gyakran előfordul, hogy a visszajátszók nem kellően motiváltak a harmadosztályú meccseken. Volt azonban sok olyan mérkőzés, amikor az első keretnél szükség volt mindenkire, ilyenkor nem kaptunk játékost, illetve az U19-es versenynaptárral is folyamatosan össze kell hangolni a programunkat. Pozitív, hogy amikor kikaptunk, akkor sem volt sokgólos a különbség, minden meccsen nagyon közel voltunk a pontszerzéshez. Sokszor a rutintalanságunkból fakadóan csúszott ki egy-egy mérkőzés a kezünkből. Fiatal játékosaink első idénye ez a felnőtt labdarúgásban, meg kell tanulni, hogyan kell az ilyen találkozókat megnyerni. Mindez egy folyamat része, tavasszal pedig még jobban belerázódunk majd a felnőtt mezőnybe, és előrébb fogunk lépni a tabellán.

Kiemelkedő statisztika, hogy csak a tabellát magasan vezető BVSC tudott annyi gólt (41) lőni, mint a Vasas FC II., felmerül a kérdés, minek köszönhető ez a kimagasló teljesítmény.

- Szerintem ez a klub és a stáb játékfilozófiájának köszönhető. Próbálunk segítséget nyújtani a játékosoknak, milyen döntéseket hozzanak, tudatosan helyezkedjenek, gondolkodva futballozzanak. Lehetne egyébként ez sokkal több gól is, mert sok olyan helyzetet alakítottunk ki, amit rutintalanságunkból kifolyólag gyakran kihagytunk. Ami ennek a hátulütője, hogy viszonylag sok gólt is kapunk, és ez sokszor döntő tényező lehet. Az egyéni hibák hátul, a pillanatnyi koncentrációhiány, ezekben kell nagyot fejlődnünk. Ki kell küszöbölni ezeket, mert nagyon sok volt belőlük az ősz folyamán.

Az elmúlt öt mérkőzés nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, ennek a rossz sorozatnak készülünk a hétvégén véget vetni.

- Az utolsó két mérkőzésen már nagyon közel álltunk a győzelemhez, mindkét alkalommal vezettünk és a vége felé egyéni hibákat követően kaptunk gólokat. Ott vagyunk a határon, hogy ezeket a meccseket meg tudjuk nyerni, valamiért ez még most nem sikerült. Bízom benne, hogy az utolsó három fordulóban ez megfordul és be tudjuk húzni a győzelmi pontokat. Ebben a bajnokságban nincsenek hatalmas különbségek a csapatok között a mutatott játékot illetően. Amiben előrébb tart néhány csapat, hogy kevesebbet hibáznak egyénileg. Nagyon masszívak, fizikálisan rendben vannak és tudják, hogyan őrizzenek meg egy 1-0-s meccset, nem vállalnak felesleges rizikót. Mi a fiatalokkal próbáljuk építeni a játékot, de van hiba a passzjátékunkban, amibe a rutinosabb csapatok nem mennek bele, inkább átrúgják a középpályát és a mi térfelünkön próbálnak fizikálisan fölénk kerekedni. Bele kell rázódnunk a felnőtt futballba, a hétvégi Karcag elleni meccs nagyon fontos lesz, hogy a sényői döntetlen után végre kiharcoljuk a győzelmet.

Az átmenet az utánpótlás és a felnőtt labdarúgás között mindig vízválasztó a játékosok karrierjében. Rutinos középpályásként arról kérdeztük Cicót, már ebben a korban miben látszik játékosaink erőssége, és mi az, amiben még sokat kell fejlődni a felnőtt NB I-es szint eléréséhez.

- Ami hiányzik, az a fizikai oldal. Az utánpótlás bajnokság meccseit nem lehet összehasonlítani a felnőtt mérkőzésekkel, a tempó és az ütközések teljesen más szintűek. A legfontosabb, hogy folyamatos fejlődés látszik a gondolkodásunk gyorsaságában és a játékhelyzetek felismerésében, természetesen ez van az edzéseink fókuszában. Úgy gondolom, hogy a fizikai gyorsaság egy szint fölött már adottság kérdése, így amit mi gyorsítani tudunk, az a játékosok agyi működése a pályán. Ez az út jelentheti a feljebb lépés lehetőségét akár NB I vagy NB II-es szintre.

Czvitkovics Péter Székesfehérváron nevelkedett, majd Budapestre kerülve 16 esztendősen mutatkozott be a magyar élvonalban, első bajnoki idényében rögtön bajnokságot is nyert csapatával. A második csapatunkat alkotó srácok nagy részének ez az első felnőtt szezonja, meghatározó időszak ez egy labdarúgó karrierjében. Feltettük a kérdést tehát, 20 év alatt miben változott ez a világ, mennyire más a jelenkori fiatalok útja a felnőtt labdarúgás felé?

- Annyiban más, hogy én még az utcán tanultam focizni, nem kaptunk ilyen professzionális képzést. Az, hogy én ilyen korán kerültem az első osztályba, nem feltétlenül csak a tudásomnak köszönhető, a klub ezzel kifelé is üzent a többi csapatnak. Meg is sínylettem tizenöttől tizenhét éves koromig azt az időszakot, hiszen elhittem, hogy nagyon jó játékos vagyok, de senki nem készített fel mentálisan arra, hogyan kezeljem a médiában való szereplést. Jelenleg a játékosainkat ez még nem fenyegeti, de fel kell készítsük őket, hogy amennyiben ilyen helyzetbe kerülnek, tudják azt kezelni. A túlzott elbizakodottság rossz hatással van a teljesítményre, ezért fontos arra nevelni őket, hogy maradjanak szerények és alázatosak.