Bemutatjuk az aranykezű Prohászka Zoltán masszőrt - Videó

A jó masszőr akár 30 százalékkal is hozzájárulhat egy sportoló jó teljesítményéhez. Prohászka Zoltán csaknem 30 éve kezdte a pályáját, 1985. november 10-én lett az akkori Újpesti Dózsa jégkorong-csapatának masszőre. Azóta végigjárta e hivatás ranglétráját. Dolgozott az atlantai olimpián és az A csoportos jégkorong-világbajnokságon. Ez év nyara óta csapatunkat segíti. Videó interjú Prohival.

Hitvallása, hogy a szakmáját mindig a legmagasabb szinten űzze. Jelmondta: "A jó masszőr az, aki az alanyának nem okoz fájdalmat, mégis alaposan lemasszírozza." Első állomása masszőrként az Újpesti Dózsa volt, majd sportágat váltott és dolgozott a női és a férfi röplabda-válogatottnál. Élete egyik legnagyobb élménye azonban a birkózókhoz kötődik, hiszen velük volt kint 1996-ban az atlantai olimpián.

"Azt hiszem, az volt a pályám csúcsa, egy olimpián részt venni hatalmas dolog. A második legnagyobb élményem a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokság, bár a jégkoronghoz fűződő szoros viszonyom miatt lehet, hogy egy szinten van a kettő".

"Nagyon büszke vagyok arra, hogy sportmasszőri munkám mellett ezt a számomra lenyűgöző hivatást már oktatom is az EFEB oktatási központnál. Csaknem 30 éves tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ezt a hivatást csak az űzheti jól, aki folyamatosan képzi magát, aki nem kényelmesedik el. Én a mai napig tanulok, ha valamiben nem vagyok biztos, rögtön utánanézek, nem tehetjük meg, hogy megelégszünk azzal, amit tudunk. A másik titkunk az, hogy hamar ki kell ismernünk minden sportoló sajátosságát. Más erővel kell hozzányúlni az egyikhez, és más kézzel a másikhoz, nincs két egyforma alanyunk".

"1993-ban egy birkózóversenyen történt, hogy a sportág legendája, a háromszoros olimpiai, kilencszeres világ- és tizenkétszeres Európa-bajnok Alekszander Karelin megsérült. Nem volt ott a gyúrójuk, ezért én rohantam oda hozzá, lejegeltem, bekötöztem, elláttam a lábát. Ettől kezdve nem tudtam előre köszönni neki, ahányszor találkoztunk, már méterekkel előbb kiáltotta: Hello, Prohi! és ugyan nem szeret fényképezkedni, velem hajlandó volt összeállni egy közös fotóra". 
"Igazi otthonom a VASAS HC volt, már olyan jól ismertem a fiúkat, hogy ránézésre kitaláltam, mi volt a bajuk, mi bántotta őket. Nagyon szerettem ezt a brigádot, jó, hogy velük ünnepelhettem a 25 éves masszőri évfordulómat. Mivel a jégkorongcsapat 2011. március 31.-én feloszlott, így én is csapat nélkül maradtam. A Vasas HC megtisztelő felkérésére 2012. augusztus 6.-tól újra a csapat masszőre lettem.

Frissített tudásommal remélem nagy hasznára leszek a Vasas labdarúgócsapatának is! Úgy legyen!