Az Egyesült Államoktól a Vasasig

Bár manapság már a tengerentúlon is egyre népszerűbb a labdarúgás, azért itt, Magyarországon még mindig kicsit furcsán nézünk az amerikai futballistákra. Csapatunkban pedig ketten, Shane Recklet és Jacob Wilson is az Államokból érkezett. Az alábbiakban együttesünk jolly jokerét, Shanet faggatjuk pályafutásáról.

- Az Egyesült Államokból jöttél. Itt Európában úgy képzeljük, hogy a fiatalok az ottani négy legnépszerűbb sportágból (kosárlabda, jégkoron, baseball, amerikai foci) választanak, s a labdarúgás nincs igazán szem előtt. Elmeséled, annak idején, a kis Shane Recklet miért döntött úgy, hogy labdarúgó lesz?

- Úgy nőttem fel, mint bármelyik amerikai kissrác. A sport szinte a levegőben volt és mi szippantottuk magunkba. Amint volt egy kis időnk, akkor mentünk a parkokba, a sportintézményekbe, vagy akár maradtunk a suliban és játszottunk. Mindegy, mi volt az: kosárlabda, foci, amerikai foci, baseball… Mentünk, csináltuk és élveztük. A labdarúgás valóban nincs a legnépszerűbb sportágak között Amerikában, ettől függetlenül napi szinten ott van a kisgyerekek életében. Ahogyan én, minden más gyerek is kipróbálta, méghozzá egészen fiatalon. Alig voltam 4 éves, amikor már eldöntöttem, hogy a foci az én kedvenc sportágam, de mellette természetesen kosárlabdáztam is. A jégkorong is közel állt hozzám, hiszen édesapám szinte haláláig igen magas szinten művelte ezt a sportot, de én azért megmaradtam a focilabdánál.

- Egészen korán elkezdted a focit. Jól értem, hogy te az Államokban iskolai szinten művelted?

- Igen. Először a középiskolában, majd a főiskolán játszottam. Ezt a rendszert a labdarúgásban is úgy kell értelmezni, mint az amerikai foci esetében. A nagy egyesületek általában innen merítenek játékosokat. A főiskolán jól ment a játék, s onnan beválogattak a Connecticut-i válogatottba. Csak hogy legyen viszonyítási alapod, ebben az államban található a Yale Egyetem, tehát nagy volt a merítés.

- Már akkoriban is szűrőt, védekező középpályást játszottál?

- Ez elég vicces. A középiskolában befejező csatár voltam, a főiskolai csapatban viszont már belsővédő. Európában kezdtem el középpályán szerepelni.

- Akkor ezzel meg is van az válasz arra, hogy miért számítasz amolyan jolly jokernek a Vasasban. Ha jönnek a sérülések, eltiltások, márpedig ebből kijutott nekünk az utóbbi hetekben rendesen, akkor te szinte bármelyik poszton megoldást jelentesz …

- (Shane mosolyog) Igen-igen. Imádom ezt a játékot, nekem teljesen mindegy, hogy a pálya melyik részén kell tevékenykednem, a lényeg, hogy játsszak… Bár, kapus azért nem lennék… (Újabb nevetés)

- Hogy kerültél Európába?

- A Connecticut-i válogatottban német volt az edzőnk. Akkoriban már voltak megkereséseim MSL (az Amerikai Labdarúgó Liga) csapatoktól, voltam is pár próbajátékon, de a mester azt mondta, menjek Európába, mert ott fejlődhetek igazán. Itt szeretném megemlíteni, hogy Jacob (Wilson) csapattársam volt a válogatottban, s ennek az edzőnek köszönhetően együtt jutottunk el az öreg kontinensre, ott is egészen pontosan Berlinbe. Később én maradtam Németországban, Jacob azonban elment Portugáliába. Aztán itt a Vasasnál újra találkoztunk.

- Eljutottunk Angyalföldre. Nem telt el egy év, de tulajdonképpen azt lehet mondani, ugyanazokban a színekben, ugyanannál a klubnál, mégis két csapatban játszottál. Hogy látod, milyen a mostani csapat, mire lehet képes a bajnokságban?

- Véleményem szerint egyre jobb a gárda, elképesztő potencia rejlik benne. Valóban, nyáron nagy változásokon esett át a csapat, s időre volt szükség ahhoz, hogy összerázódjunk. Ez a folyamat szerintem még mindig zajlik, de mi játékosok nagyon elszántak vagyunk. Ha egyenként végigmegyünk a játékosokon, egytől egyig fantasztikus egyéniségeket, futballistákat ismerhettem meg a fiúkban, s mint közösség is egyre jobban kezdünk összekovácsolódni, mindenki képes megszakadni a másikért. Túlzás nélkül állíthatom, s remélem ezt be is fogjuk tudni bizonyítani, hogy a bajnokság egyik legjobb csapata vagyunk. Igaz, hogy az eredmények most még kicsit akadozva jönnek, de ami késik, nem múlik. Végignézve a srácokon hiszem, hogy sikeres idényünk lesz.

Úgy legyen ...