Történelem

 

A Vasas Futball Club a főváros 13. kerületében található Vasas Sport Club labdarúgó-szakosztálya.

A Vas- és Fémmunkások Sport Clubja és ezen belül a profi labdarúgó klub is ugyanazon napon, 1911. március 16-án alakult. A Vasas története során hat alkalommal nyert magyar bajnoki címet, négy alkalommal pedig kupagyőztes volt, a magyar labdarúgó csapatok élvonalbeli mérkőzései alapján számított eredményességi listán az 5. helyet tudhatja magáénak. 2010-ben körülbelül 140-150 000 fős szurkolótábora akkoriban a szimpatizánsokat rangsoroló listán a 3-4. helyet jelentette. A klub dicsőséglistája számos alkalommal adott okot ünneplésre mind egyéni, mind csapatszinten.


A VASAS FC EREDMÉNYEI:

Magyar bajnok: 6 alkalommal (1957, 1961, 1962, 1965, 1966, 1977)
Ezüstérmes: 2 alkalommal (1946, 1948)
Bronzérmes: 14 alkalommal (1925, 1926, 1947, 1953, 1960, 1968, 1971, 1973, 1980, 1981, 1998, 2000, 2001, 2017)
Magyar Kupa-győzelem: 4 alkalommal (1955, 1973, 1981, 1986)
Közép-európai Kupa-győzelem: 6 alkalommal (1956, 1957, 1962, 1965, 1970, 1983)


A VASAS FC GÓLKIRÁLYAI:

1926: Takács II József - 29 gól
1943: Jenőfi Jenő - 26 gól
1957: Szilágyi I Gyula - 17 gól
1966: Farkas János - 25 gól
1977: Várady Béla - 36 gól
2001: Kabát Péter - 24 gól
2018: Balajti Ádám - 32 gól (II. osztály)


„A hetedik te magad légy!” Talán ez a gyönyörű József Attila-verssor illett leginkább a Vasas-léthez az elmúlt évtizedekben, hiszen a klub kitartó szurkolói immáron negyvenhat esztendeje várnak arra, hogy kedvenceik megszerezzék a hetedik bajnoki címet. 2022-ben újra lehetősége nyílt az angyalföldi csapatnak bebizonyítani, hogy a Vasas Futball Club tradícióihoz méltó módon az élvonalban a helyük. A jelen újra reményteljes és boldog, ám a múlt is telis-tele van csodákkal: fájdalmas és lélekemelő pillanatokkal, felejthetetlen győzelmekkel és kitörölhetetlen kudarcokkal.


Az első jelentős dátum maga az alapítás ideje: 1911. március 16. Aznap egy Thököly úti épületben - az akkori Vasas Székházban - létrejött egy vadonatúj sportegyesület Vas- és Fémmunkások Sportklubja néven. Afféle lelkes, amatőrök által alapított klubról volt szó, akik aligha gondolhatták, hogy hazánk egyik legsikeresebb labdarúgócsapatát hozták létre. Nem volt egyszerű a kezdet, s akkor finoman fogalmaztunk. Egy későbbi visszaemlékezés szerint: „az alapítók úrrá lettek a nehézségeken, csakhamar nyolcvan vasas írta alá a jelentkezési ívet és fizette be az ötven filléres tagdíjat. Ebből a negyven koronából vásárolták meg az első felszerelést”.


Alakulgatott a jövő klubja, a Vasas néven pályára lépő piros és kék színt választó csapat 1911. májusában már meccset játszott, bár akkor még csupán hat játékosnak jutott igazi futballcipő, a többiek bakancsban, magas szárú cúgoscipőben rúgták a labdát. A klub néhány gyakorló mérkőzést követően a negyedik osztályba kapott besorolást, onnan kezdte meg „világhódító útját”, s ebben a mondatban nincs semmiféle elfogultság, vagy ha már költészettel kezdtük - költői túlzás. A piros-kék legények, a lelkes munkáscsapat néhány esztendő alatt eljutott az első osztályba: a legjobbak közé. Az első élvonalbeli mérkőzésre 1916. szeptember 3-án került sor az Újpest ellen, a piros-kék klubtörténelem első gólja pedig Katzer Károly nevéhez fűződik. Villámkarrier volt az, mely során egyre többen voltak kíváncsiak a meccseikre, egyre többen szurkoltak nekik.

Az évtizedek alatt meghatározó csapattá váltak, egyetlen évadtól eltekintve egészen 1932-ig az első osztályban szerepeltek, bajnoki bronzérmeket szereztek és játékosokat adtak a magyar válogatottba. A háború vérzivatara azonban a Vasast is elérte: hosszú ideig küzdöttek a másodosztályban, majd - ha átmenetileg is, de - megváltozott a klub neve és a piros mellett a kék színt felváltotta a sárga. A viszontagságokkal teli esztendők után azonban - újra Vasas néven és piros-kék felszerelésben - megkezdődött a felemelkedés. 1953-ban harmadik helyet szereztek, majd két esztendővel később a klub történetének addigi legnagyobb sikerét érték el: a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjében három-kettőre győzték le a korszak kiemelkedő csapatát, a Kocsis Sándorral, Puskás Ferenccel, Bozsik Józseffel felálló Budapest Honvédot.


Ez volt az alap a későbbi diadalmenethez, hiszen a Vasas hihetetlen sikereket ért el itthon és külföldön egyaránt. Az 1956-os Rapid elleni legendás kilenc-kettes Közép-európai Kupa-győzelem híre bejárta Európát, hiszen akkoriban osztrák válogatottak sora erősítette a bécsi zöld-fehéreket, akik történelmük legsúlyosabb vereségét szenvedték el a százezer nézővel dugig telt Népstadionban. Az eredetileg oda-visszavágós rendszerben kiírt egymás elleni találkozó első felvonásán előbb a bécsi Práter-stadionban 3-3, majd a visszavágón 1-1 lett a végeredmény. Mivel abban az időben nem a hosszabbítás vagy az idegenben lőtt gólok száma döntött, így harmadik mérkőzést írtak ki. Akkori vezetőedzőnk, Baróti Lajos a Kamarás Mihály - Kárpáti Béla, Kontha Károly, Sárosi László - Bundzsák Dezső, Berendy Pál - Raduly József, Csordás Lajos, Szilágyi I Gyula, Teleki Gyula, Lenkei Sándor kezdő tizeneggyel állt fel a bécsi együttes ellen és már az első félidő derekán kétgólos előnyre tettünk szert Csordás duplájának köszönhetően. A vendégek Riegler révén szépítettek, majd Raduly növelte tovább az előnyünket a folytatásban. A második félidőben Szilágyi percei következtek: támadónk - huszonhárom perc alatt - mesternégyest ért el, így már 7-1-et mutatott az eredményjelző. A hajrára fordulva Raduly ismét eredményes volt, ezzel már 8-1 volt az állás. Az utolsó percekben Riegler ismét betalált, végül a 9-2-es végeredményt pedig Teleki állította be, ezzel a Vasas - 270 perces küzdelem után - története első Közép-európai Kupa-győzelmét ünnepelhette az 1956-os esztendőben.


A Rapid Wien elleni KK-győzelem különleges értékét az is jelezte, hogy a Népsport ugyanúgy az összes pályára lépő magyar játékos portréját másnapi számának címoldalára tette, mint 1953. november 26-án, a magyar válogatott Londonban aratott 6-3-as sikere után. "Nem vitás: az, aki ebben a piros-kék parádéban hibát talált, az a KK-n is csomót keresett..." - volt olvasható az akkori sportsajtóban.


1957-ben jött az újabb KK-diadal. Csapatunk a negyeddöntőben csatlakozott be a nemzetközi kupakiírás akkori sorozatába, ahol a Baróti Lajos vezetőedző által irányított együttes az 1894-ben alapított - ezzel Ausztria legrégebbi labdarúgóklubjának számító - First Vienna FC-t 4-2-es összesítéssel búcsúztatta. Az elődöntőben következhetett az FK Crvena Zvezda csapata. A Képes Sport szerint 60 ezer néző látogatott ki a belgrádi JNA Stadionba. Kispadunkon változatlanul Baróti Lajos foglalt helyet, aki a Kovalik Ferenc - Kárpáti Béla, Palásti Pál, Sárosi László - Szilágyi II János, Berendy Pál - Raduly József, Bárfy Antal, Szilágyi I Gyula, Bundzsák Dezső - Lenkei Sándor kezdő tizenegyet küldte csatasorba az akkor még a legjobb jugoszláv csapatnak titulált ellenféllel szemben. Bár az első negyedóra végén hátrányba kerültünk Popović találatával, mégis a második félidőben hatalmasat küzdve Bárfy, Bundzsák és Szilágyi I góljaival megfordítottuk az állást, így 3-1-es előnyről várhattuk a hat nappal későbbi visszavágót. A párharc második felvonására a Népstadionban - 50 ezer néző előtt - került sor. Baróti Lajos egy helyen változtatott a belgrádi találkozóhoz képest: Bárfy helyett Teleki került be a kezdőbe. A rendkívül eseménydús mérkőzés első félideje 1-1-es döntetlent hozott, majd a fordulás után Teleki duplájára csak Tasić tudott válaszolni, így 3-2-re nyertünk és 6-3-as összesítéssel jutottunk a fináléba, ahol az FK Vojvodina várt ránk a Népstadionban. A Somogyország c. napilap akkori beszámolója szerint hatalmas érdeklődés kísérte a Népstadionban sorra kerülő KK-döntő első fordulóját: abban az évben a legnagyobb számú nézősereg, mintegy 92 000 szurkoló vonult ki a Népstadionba. Hatalmas taps fogadta a kivonuló csapatokat: "Hajrá, Vasas!" - zúgott az aréna rögtön a mérkőzés kezdetén. Az angyalföldi csapat meg is fogadta a buzdítást és pompás játékkal rukkolt elő. A vezető gól azonban a 42. percig váratott magára, ekkor Bundzsák juttatta a hálóba a labdát. A szünet után hatalmas iramban kezdtek a piros-kékek. A 48. percben Szilágyi, az 55. minutumban pedig Csordás révén már 3-0 arányban vezetett a piros-kék csapat. A Vojdovina nem bírta a tempót, így a 70. percben megszületett a negyedik gól is, melynek szerzője ismét Bundzsák volt. A Vasas pompás játéka és négygólos vezetése nagy megelégedéssel töltötte el nem csupán a Népstadion hatalmas nézőseregét, hanem azt a sok százezer szurkolót is, akik tiszta szívből kívánták, hogy a Vasas másodszorra is megszerezze az értékes trófeát.


A visszavágót az újvidéki Gradski Stadionban rendezték. Baróti Lajos vezetőedző a Kovalik Ferenc - Kárpáti Béla, Kontha Károly, Sárosi László - Szilágyi II János, Berendy Pál - Raduly József, Bundzsák Dezső, Szilágyi I Gyula, Teleki Gyula - Lenkei Sándor kezdővel állt fel. Az első párharchoz hasonlóan a másodikban is sokáig váratott magára a gól, azonban Bundzsák 44. percben szerzett találta megtörte a jeget. A szünet után Vukelić egyenlített, majd a jugoszlávok középpályása nem sokkal később ismét eredményes volt. Noha csapatunk 2-1-es vereséget szenvedett Újvidéken, azonban ez semmit sem változtatott azon, hogy 5-2-es összesítéssel elhódítsa a KK-serleget, immáron fennállása során másodszor!


Ugyanabban az évben az egyidényes bajnokságot is az angyalföldi klub nyerte meg: a bajnoki hajrában egy pont előnnyel az MTK-val szemben megszületett az első elsőosztályú Vasas-arany. A Baróti Lajos vezetőedző által irányított első bajnokcsapatunk tagjai: Berendy Pál, Bárfy Antal, Bundzsák Dezső, Csordás Lajos, Kárpáti Béla, Kaszás László, Kontha Károly, Kovalik Ferenc, Lenkei Sándor, Sárosi László, Raduly József, Szilágyi I Gyula, Szilágyi II János, Teleki Gyula. A klub történelmének első bajnoki címével a Vasas jogot szerzett a Bajnokcsapatok Európa-kupájában való indulásra. A Vasas játéka és természetesen remek szereplése rengeteg nézőt csalogatott ki: az egész szezonban összesen 310 ezer néző tekintette meg a helyszínen a kedvenceiket, ebből átlagosan közel 31 ezren látogattak ki a hazai mérkőzésekre. A 11 forduló alatt megszerzett 36 gólunk 6 játékos nevéhez fűződik: Szilágyi I Gyula, aki 17 találattal toronymagasan a bajnokság gólkirálya lett, mellette Csordás Lajos (8), Bundzsák Dezső (5), Kaszás László (4), Lenkei Sándor és Raduly József (1-1) alkalommal vették be az ellenfelek kapuját, míg az év játékosának Bundzsák Dezsőt választották.


Azzal, hogy 1957-ben a Vasas megszerezte története első bajnoki címét, csapatunk indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupája küzdelmeiben. A selejtezőben szereplő együttesek számát 12-ről 16-ra emelték, ahol a BEK 1957-58-as kiírásában Magyarországot a Vasas képviselte. Együttesünk négy közé jutása máig a legjobb magyar eredménynek számít az első számú európai kupasorozatban - azóta csak a Győri ETO-nak és az Újpesti Dózsának sikerült hasonlót elérni. A BEK-ben akkoriban még nem volt csoportkör, csupán egy selejtezős párharc után a csapatok oda-visszavágós rendszerű egyenes kieséses szakaszban jutottak a legjobb tizenhat közé.


Együttesünk a bolgár rekordbajnok CDNA Szófiával kezdte meg a menetelését: az első mérkőzésen 2-1-es vereséget szenvedtünk, majd a visszavágón többek között Csordás Lajos mesterhármasával, valamint Berendy Pál, Bundzsák Dezső és Szilágyi I Gyula góljaival 6-1-re diadalmaskodtunk, így 7-3-as összesítéssel jutottunk a legjobb tizenhat közé. A nyolcaddöntőben a svájci bajnok Young Boys csapata várt ránk. A genfi Stade des Charmilles-ben idegenben elért 1-1-es döntetlen után a visszavágón - a BEK-ben negyedik találatnál járó - Csordás Lajos vezette sikerre együttesünket, így 3-2-es összesítéssel léptünk tovább a következő körbe. A negyeddöntő első felvonásán a holland Ajax otthonában 2-2-re végeztünk, majd a visszavágón Szilágyi I Gyula duplájának, valamint Bundzsák Dezső és Csordás Lajos góljainak köszönhetően az elődöntőbe jutottunk - következhetett az Alfredo Di Stéfano fémjelezte Real Madrid együttese! Bár az elődöntő első párharcán a madridi Nuevo Estadio Chamartínban 4-0-ra kikaptunk a Real Madridtól, a telt házas visszavágón - akkori beszámolók szerint 100 ezer néző előtt - egy máig felejthetetlen meccset játszottunk a spanyol csapat ellen. Az angyalföldi kispadon akkor Illovszky Rudolf vezetőedző foglalt helyet, a pályán pedig a Kamarás Mihály - Kárpáti Béla, Teleki Gyula, Sárosi László, Bárfy Antal, Berendy Pál - Raduly József, Csordás Lajos, Szilágyi I Gyula, Bundzsák Dezső, Lenkei Sándor kezdő tizeneggyel rohamoztuk a spanyolok kapuját. A 25. percben Bundzsák góljával vezetéshez jutottunk, majd az 53. percben Csordás is betalált büntetőből, így 2-0-ra legyőztük a Real Madrid együttesét, a sorozatban azonban 4-2-es összesítéssel ellenfelünk jutott tovább, de ez semmit nem vont le a Vasas nagyszerű teljesítményéből.


A hatvanas években is felfelé vezetett az út Angyalföldön, az akkor már több ezresre duzzadt Vasas-tábor tagjai valóban a mennyországban érezhették magukat. A klub akkor élte fénykorát: világklasszis játékosokkal újabb bajnoki címek az 1960-1961-es, az 1961-1962-es, az 1965-ös és az 1966-os szezonban - utóbbit veretlenül nyerte meg a Vasas.


Az 1965-ös kiírást háromszoros magyar bajnokként kezdhette meg a Vasas, a megfordított menetrend szerint a tavaszi rajtot követően az őszi idényben dőlt el a tabella végső sorrendje. Október 31-én a Vasas a Ferencváros csapatához látogatott az NB I 25. fordulójában. A Népstadionban 55 ezer néző előtt megrendezett meccsre Illovszky Rudolf vezetőedző tizenegy önbizalomtól duzzadó angyalföldi játékost küldött ki a gyepre, hiszen tudták, ha legyőzik a pontegyenlőséggel második helyen álló Ferencvárost, akkor még aznap este bajnoki címet ünnepelhetnek. Az akkori pontozási rend szerint két pont volt a tét, így egy mérkőzéssel a szezonzárás előtt akkorára növelhette előnyét a Vasas, hogy eldőlhetett a trófea sorsa. A mérkőzés ennek megfelelően parázs hangulatban telt és kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. A jeget végül Farkas törte meg, aki piros-kék szerelésében élete egyik legfontosabb gólját szerezte a 47. percben. A sorsdöntő összecsapáson több találat nem született, így az Illovszky Rudolf által vezetett Vasas egy fordulóval a szezon vége előtt bebiztosította történelme negyedik bajnoki címét. Az 1965-ös bajnokcsapat névsora: Bakos Sándor, Berendy Pál, Farkas János, Fister Ferenc, Ihász Kálmán, Jáger György, Kékesi Mihály, Lázár Barna, Machos Ferenc, Mathesz Imre, Mészöly Kálmán, Molnár Dezső, Nell Lajos, Pál II Tibor, Puskás Lajos, Sárosi László, Sas Gyula, Varga László.


Az 1966. október 23. A dátum különleges atmoszférát kölcsönzött a 15 ezer nézőt bevonzó Népstadionnak, hiszen a Vasas az Újpest csapatát fogadta. A találkozó pikantériáját fokozta, hogy a Vasas abban a tudatban léphetett pályára, hogy ha ők nyernek, a Ferencváros pedig aznap vereséget szenved, akkor a bajnoki cím egészen biztosan Angyalföldé. A városi rivális Újpest ezt próbálta megnehezíteni, a 11. percben Bene révén vezetést szereztek a lila-fehérek. A Vasas játékosok azonban jól reagáltak a bekapott gólra, a 21. percben Fister, a 32. percben pedig Molnár talált be, ezzel már a félidei szünetre is vezetéssel vonulhattak Csordás Lajos vezetőedző játékosai. A második játékrészben Farkas és Puskás is betaláltak, a Vasas így 4-1-es, fölényes győzelemmel múlta felül a városi riválist. A csapat a maga részét elvégezte, a sors pedig újra bizonyította tökéletes forgatókönyvíró képességét: a Ferencváros kikapott a Diósgyőrtől, így 3 fordulóval a vége előtt, 7 pontos előnnyel állt az élen a Vasas, és mivel ekkor 2 pont járt a győzelemért, a különbség már behozhatatlan volt. Az angyalföldi csapat a szezon végén szenzációs módon, veretlenül ünnepelhette 5. bajnoki címét, az 1966-os esztendő gólkirálya 25 találattal Farkas János lett. Az 1966-os bajnokcsapat névsora: Bakos Sándor, Berendy Pál, Farkas János, Fister Ferenc, Ihász Kálmán, Kalmár László, Kékesi Mihály, Kenderesi István, Korsós István, Lázár Barna, Mathesz Imre, Mészöly Kálmán, Molnár Dezső, Pál II Tibor, Puskás Lajos, Sárosi László, Szepesi Gusztáv, Varga László.


1967 februárjában a klub történetének egyik legemlékezetesebb sikereként hódította el a Vasas a Chilében rendezett Hexagonal Kupa monumentális trófeáját, megelőzve a Pelével felálló brazil Santost és a világhírű uruguayi Peñarolt, a chilei nagy kedvenc Colo-Colo elleni kilenc-hármas diadalt pedig azóta is emlegetik. A Népszabadság 1967. február 5-i tudósítása szerint „a mérkőzés már az első 20 percben eldőlt, a magyar együttes szinte lelépte ellenfelét”. A Vasasban akkoriban két olimpiai bajnok labdarúgó - Ihász Kálmán és Farkas János - is játszott, a piros-kék sikernek pedig nagy volt a visszhangja a helyiek körében.


A huszonöt napos chilei tornán csapatunk második fellépése a 2022-ben elhunyt Pelével felálló Santos ellen játszott. Korabeli beszámolók szerint csaknem megháromszorozódott a közönség és 70-80 ezer néző előtt játszott a Vasas, mely 2-2-es döntetlent játszott a brazil együttes ellen, majd 3-1-re nyert az Universidad de Chile ellen. A folytatásban 3-3-as döntetlen született az uruguayi Peñarol ellen, így csapatunk továbbra is veretlen volt a tornán. Az utolsó felvonáson a chilei Universidad Católica ellen 3-0-s győzelmet arattunk, így a Vasas nyolc ponttal és 20-9-es gólkülönbséggel zárta a tornát. Csordás Lajos vezetőedző játékosai emelhették magasba az impozáns, egy lovast ábrázoló trófeát, mely napjainkban is látható az Illovszky-stadionban. A Hexagonal Torna gólkirálya 7 góllal Farkas János lett, aki ezzel megelőzte az öt találattal záró Pelét.


„Mindent elkövettünk a siker érdekében, számunkra öröm volt játszani Dél-Amerika legjobbjai ellen. Külön élményszámba ment Pelé játéka, hiszen már akkor is megcsillogtatta a tudását ellenünk is. A Colo-Colo elleni döntő leírhatatlan volt. Remek játékot tudtunk bemutatni és nyertünk 9-3-ra, ráadásul 90 ezren látogattak ki a finálé helyszínére. Szegény Berendy, amikor átvette a győztesnek járó díjat, nem gondolta, hogy egy súlyos és méretes elismerésben lesz részünk. Büszke vagyok rá, hogy a Vasas történetének egyik, ha nem a legnagyobb trófeáját én is a magasba emelhettem és erről az unokáimnak is örömmel beszélhetek.” - mesélte korábban legendánk, Mészöly Kálmán, akinek a szavaiból kitűnik, hogy a chilei Hexagonal Torna volt pályafutása egyik legemlékezetesebb pillanata.


Győztes csapatunkat máig nagy szeretet és tisztelet övezi Chilében. Farkas János játéka annyira elnyerte a helyiek tetszését, hogy a fővárostól mintegy ötszáz kilométerre lévő város, Talcahuano 1968-ban amatőr csapatot alapított Janos Farkas néven. Az együttes - nyolc korosztályt szerepeltetve - a mai napig a körzeti bajnokságban játszik.


Az angyalföldi klub a következő évtizedben is elkényeztette szurkolóit. 1970-ben Közép-európai Kupa-győzelmet ünnepeltek Angyalföldön: június 20-án a Fáy utca 15 ezer nézője előtt, Albert József vezetőedző irányításával - Farkas duplájával, valamint Puskás és Müller találataival 4-1-re legyőztük az Inter Bratislava együttesét.


1973-as Magyar Népköztársasági Kupán is magasba emelhettük a trófeát: a döntőt a Honvéd ellen játszottuk, ahol hosszabbításban - Várady mesterhármasával és Kovács F. góljával - 4-3 arányban múltuk felül a kispestieket, ekkor a kispadon Baróti Lajos ült.


1977-ben újabb bajnoki cím következett. Mészöly és Farkas helyébe az ezüstcipős és 36 találattal gólkirály Várady Béla, valamint Müller Sándor, Zombori Sándor, Izsó Ignác, Mészáros Ferenc, Török Péter és Komjáti András lépett, a piros-kék tábor pedig a Népstadion kettős meccsein olykor extázisban ünnepelte az Újpest, a Honvéd, vagy a Fradi elleni derbi-győzelmeket. Ebben az esztendőben Illovszky Rudolf vezetőedző irányításával végzett élen a Vasas, az idény során pályára lépett Becsei Péter, Fábián Tibor, Fekete László, Földházi István, Gass István, Hegedűs Béla, Izsó Ignác, Kanász József, Kántor Mihály, Komjáti András, Kovács István, Mészáros Ferenc, Müller Sándor, Sarlós András, Szőke István, Tamás Gyula, Tímár István, Török Péter, Várady Béla, Zombori Sándor.


A nyolcvanas években a klub újabb két MNK-diadalt gyűjtött be, majd az 1983-as esztendőre a Vasas már hat Közép-európai Kupa-elsőséggel is büszkélkedhetett - kevesen tudják, de az angyalföldi csapatnál hazai viszonylatban egyetlen rivális sem nyert több nemzetközi trófeát.


„A piros-kékek nyerték az MNK-t. Százhúsz perc izgalom, s ráadásként 11-es párbaj” - ezzel a címmel jelent meg a Népsport 1986. április 30-án rendezett Magyar Népköztársaság-döntőjéről a másnapi beszámolója, melyet csapatunk a Ferencváros ellen játszott a Népstadionban mintegy 20 ezer néző előtt. Akkori vezetőedzőnk, Illovszky Rudolf a Kakas László, Farkas Tibor, Rácz László, Balog Tibor, Csorba János, Szíjjártó István, Birinyi István, Teodoru Vaszilisz, Borostyán Mihály, Kovács István, Izsó Ignác kezdővel állt fel a zöld-fehérek ellen. A jó iramú mérkőzésen lüktető volt a játék, mi irányítottunk és számos helyzetet dolgoztunk ki, azonban az első félidő gól nélküli döntetlennel ért véget. A fordulás után Strausz tette próbára Kakast, de nem tudott túljárni kapusunk eszén. Az izgalmas hajrában mindkét csapat előtt adódtak lehetőségek, ám a kapuk érintetlenek maradtak. Mivel a rendes játékidő és a kétszer tizenöt perces hosszabbítás sem hozott gólt, így büntetők döntöttek: a hosszúra nyúló, drámai csatában a mi oldalunkról Teodoru Vaszilisz, Borostyán Mihály, Birinyi István, Kovács István és Csorba János is belőtte a tizenegyest, míg az FTC részéről Szántó hibázott, így miénk lett a serleg, immáron negyedik alkalommal.


„Utolsó mérkőzésem volt ez a kispadon a Vasas csapatánál. Boldog vagyok, hogy újra segíthettem az együttesnek, a klubnak. Továbbra is számíthatnak rám a piros-kékek, de most már csak a tanácsaimra. Az edzőséget egy életre befejeztem. A bajnokságban nem szerepeltünk fényesen, az MNK megnyerése kárpótlás volt.” - nyilatkozta akkor a Népsportnak Illovszky Rudolf, aki a kupasiker után nyugdíjba vonult. 1995-ben azonban, 73 évesen újra leült a Vasas kispadjára, majd megmentette a csapatot a kieséstől és többek között egy 10 mérkőzéses veretlenségi sorozatot produkálva az idény végén a 10. helyen zárt. Ezután 1998-ban, 2000-ben és 2001-ben három bronzéremmel bővült az angyalföldi sikerlista.


2002-ben a klub kiesett az élvonalból. A bajnokság közben négy edző váltotta egymást, de így sem tudták megmenteni a csapatot a bukástól. A következő idényt az NBI/B-ben kezdte meg a klub, de 2003 márciusában felfüggesztették az együttes játékjogát a csapatot működtető gazdasági társaság hatalmas adósságai miatt és fél évig eltűnt a Vasas a magyar futball palettájáról. 2003 nyarán Jámbor János nagyvállalkozói szerepvállalása, valamint az újjáalakuló Vasas SC vezetése megteremtették azt a lehetőséget, mellyel a Vasas újra életre kelt és - bár korábban három osztállyal lejjebb sorolták - a Kecskeméti TE versenyzési jogán ismét az NBI/B-ben szerepelhetett a klub. A Bp. Vasas a 2003-04-es szezonban - a második helyet megszerezve - feljutott az élvonalba.


2002-ben a Fáy utcai stadiont a Vasas legendás és sikeres játékosáról, edzőjéről, Illovszky Rudolfról nevezték el.


2006-ban a Vasas a bajnokság végén ismét kiesett az NB I-ből, ezt követően a megfiatalított együttes élére Mészöly Géza került, de a pénzügyi gondokkal küzdő, s emiatt a másodosztályba visszaminősített FTC helyett mégis az élvonalban indulhatott. 2008. december 31-én véget ért egy ötéves periódus: Jámbor János eladta üzletrészét, a Vasas Futball Kft. 100%-os tulajdonosa a Vasas Sport Club lett, a csapat pedig a bajnokság végén 10. helyen zárt. 2009. december 21-én a Vasas Futball Kft. 99 százalékos tulajdonrészét egy luxemburgi érdekeltségű cég vásárolta meg, 2011-ben pedig a Híd Akvizíciós Zrt. lett a futballklub tulajdonosa, amely eredménytelen időszakot hozott, hiszen a 2011/12-es bajnokságban a csapat utolsó előttiként ismét kiesett az élvonalból.


2012 tavaszán a futballklubot visszavásárolta a Vasas SC, amely jelentős erőfeszítéseket tett a csapat megmentésére és a licence követelmények teljesítésére, ennek eredményeként a futballcsapat - a nehéz helyzet ellenére - tisztességgel befejezte a bajnokságot. 2012 nyarán német tulajdonosa lett a klubnak, de ez az időszak sem feltétlenül a sikerekről szólt, így 2013 végén Jámbor János újra szerepet vállalt az angyalföldi klubnál, ezt követően a Vasas FC megnyerte a 2014/15-ös idényt az NB II-ben, visszakerülve ezzel az őt megillető helyre: a magyar élvonalba. Jámbor János - a felnőtt labdarúgócsapat működtetését illetően - 2016-ban 5 évre szóló szindikátusi megállapodást kötött a Vasas SC-vel, ezt követően a 2016/17-es szezonban Michael Oenning vezetőedző irányításával a klub bronzérmes lett és bejutott a Magyar Kupa döntőjébe.


A Groupama Arénában rendezett Magyar Kupa döntőjében 2017-ben kispadunkon Michael Oenning foglalt helyet, aki a Nagy - Burmeister (Korcsmár, 46.), Vaskó, Ristevski - Kleisz, Vida, Berecz, Hangya (Murka, 57.) - Kulcsár (Gaál, 96.), Saglik, Remili összeállítású csapatot küldte csatasorba a Ferencváros együttese ellen. A hivatalos adatok szerint csaknem 15 ezren látogattak ki a fináléra, melyen a zöld-fehérek szereztek vezetést. Az első játékrész hajrája a miénk volt, sorra dolgoztuk ki a helyzeteket: előbb Burmeister fejelt mellé, majd Saglik és Kleisz lövését is hatástalanította a ferencvárosi kapus. A szünet után fölényünk góllá érett, ekkor Kulcsár találatával egalizáltunk. Az utolsó előtti percben végleg lezárhattuk volna a mérkőzést, azonban a győztes találatot már nem sikerült bevinni. A hosszabbításban egyik csapat sem kockáztatott, így büntetőpárbaj következett, amelyet végül a zöld-fehérek nyertek, mellyel elhódították a Magyar Kupát.


A 2017/18-as NB I-es szezon Michael Oenning vezetőedző irányításával kezdődött meg, s ugyan a német szakember vezetésével a csapat egy ideig jól is szerepelt a bajnokságban, azonban a féltávot követően mélyrepülés vette kezdetét. Az akkori záró forduló előtt a Vasassal együtt összesen öten - a Diósgyőr, a Haladás, a Mezőkövesd és a Balmazújváros együttesei - küzdöttek a kiesés elkerüléséért, végül utóbbi klub mellett a Vasas FC búcsúzott az élvonaltól. A kiesés évének nyarán a vezetőedző mellett több kulcsjátékos is távozott Angyalföldről, emiatt jelentős átalakuláson ment keresztül a keret. A többségi tulajdonos részéről már a 2017/2018-as szezon után, az NB I-ből való kiesést követően is felmerült a változtatás lehetősége, de akkor végül hatályban maradt a 2021-ig szóló megállapodás.


A 2018/19-es idényben Kis Károly személyében új trénerrel kezdődött meg a szezon, akivel ősszel a csapat sok pontot elhullajtott, így 2018. novemberében Szanyó Károly a 12. helyről vette át a vezetőedzői szerepkört. Télen ugyan a 7. helyen zárt a Vasas, de közben a - már későbbi feljutó - ZTE FC 8 pontos előnyre tett szert, ezért sajnos egyre jobban távolodott a feljutás esélye, a véghajrában pedig már nem sikerült kivívni az élvonalbeli szereplést.


2019 júliusában felavatásra került az új, 5145 fő befogadására alkalmas Illovszky-stadion, melynek fákkal övezett sétányán a klublegenda szobra emlékeztet a dicső múlt sikereire. A klublegenda edzői pályafutása már akkor elkezdődött, amikor még aktív játékos volt, szakvezetőként pedig a valaha volt legnagyobbak közé emelkedett, összesen 487 alkalommal ült az angyalföldi kispadon. Vezetésével a Vasas négyszer nyert bajnokságot, egyszer Magyar Kupát, kétszer Közép-európai Kupát, a magyar válogatott szövetségi kapitányaként csapata 1972-ben olimpiai ezüstérmes és Európa-bajnoki negyedik helyezett lett. 1956-ban megkapta a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát, 1961-ben Mesteredző lett, 1995-ben Orth György-életműdíjat vett át, 1996 óta a XIII. Kerület díszpolgára, 2002-ben Bay Béla-díjat kapott, míg 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje díjjal lett kitüntetve. Illovszky Rudolf a Vasas örökös tagja, aranygyűrűse és életműdíjasa, nagyságáról mindent elmond, hogy a klub szentélyét még életében elnevezték róla.


A legfőbb cél az volt, hogy az új létesítmény valamennyi pontján visszaköszönjön a Vasashoz való kötődés érzése, a hagyományok tisztelete és megjelenjenek a múlt felejthetetlen sikerei. A stadion 16 szektorát legendás Vasas-játékosokról nevezték el: a 12 hazai szektor Berendy Pál, Bundzsák Dezső, Csordás Lajos, Farkas János, Ihász Kálmán, Kárpáti Béla, Komjáti András, Mészöly Kálmán, Raduly József, Sárosi László, Szilágyi Gyula és Várady Béla nevét viseli, a vendégszektorok elnevezését pedig olyan játékosok adták, akik a Vasas mellett a négy fővárosi, nagy rivális klub egyikében is játszottak - a kettős kötődésű labdarúgók: Machos Ferenc - aki a Honvédot is erősítette -, Plattkó Ferenc (MTK), Szentmihályi Antal (Újpesti Dózsa), Takács II József (Ferencváros).


A 2019/20-as kiírásban a Vasas FC hullámzó teljesítményt nyújtott. Jámbor János még 2019 őszén jelezte, hogy immár végérvényesen megválna tulajdonrészétől, és ha lehetőség nyílik rá, akkor közös megegyezéssel, idő előtt felmondaná az érvényben lévő szindikátusi szerződést. Ezt követően Markovits László, az anyaegyesület elnöke - a Vasas SC elnökségének támogatásával - teljes titoktartás mellett opciós szerződést írt alá Jámbor Jánossal, amelynek értelmében a Vasas Sport Club előre megszabott feltételek mellett próbált meg új tulajdonost vagy tulajdonosokat megnyerni a Vasas FC élére. Az elnökségi határozat azt is egyértelműsítette, hogy a tulajdonosváltás csak Nagy Miklós, VKLA-tulajdonos jóváhagyásával és szerepvállalásával történhet meg, hiszen hosszú távon csak így válhat egységessé a Vasas felnőtt és utánpótlás labdarúgása. Ennek értelmében a Jámbor János érdekeltségébe tartozó Pannonbau Kft. 99 százalékos tulajdonrészét Nagy György, sikeres vállalkozó (79%) és Nagy Miklós, a Vasas Kubala Akadémia tulajdonosa és ügyvezető igazgatója (20%) vásárolták meg, a további 1 százalék pedig változatlanul az anyaegyesületnél maradt. A tulajdonosváltással egy időben a Vasas Futball Kft. taggyűlése Nagy Miklóst választotta meg a Vasas FC ügyvezető igazgatójának. A téli pihenőig a csapatnak csak 31 pontot sikerült szereznie, ami a 8. helyhez volt elegendő, így nem volt meglepő, hogy a 2019. decemberi tulajdonosváltást követően Nagy Miklós sportigazgató új szakmai stábbal vágott neki a tavaszi etapnak: Szanyó Károly vezetőedzővel szerződést bontott, helyét ifj. Bene Ferenc vette át. A váltással egy időben a klub filozófiája is markánsan lett megfogalmazva: a feljutás mellett hosszú távú cél volt, hogy a keret rutinos, élvonalbeli tapasztalatokkal bíró gerince mentén minél több saját nevelésű akadémista legyen beépítve a csapatba, majd egy fiatal, magyar játékosokból álló Vasassal a klub sikeresen szerepeljen az első osztályban.


2020 tavaszán a csapat sorra szerezte a győzelmeket és küzdötték le hátrányukat, sokáig versenyben voltak a feljutást jelentő második helyért, azonban 2020 márciusában rendkívüli jogrend lépett életbe, ami végzetesen keresztülhúzta a menetelést. A kormány veszélyhelyzetet hirdetett a koronavírus elleni védekezés érdekében, a legfontosabb rendelkezések között pedig az is szerepelt, hogy a 100 főnél nagyobb beltéri és az 500 főnél nagyobb kültéri rendezvényeket betiltották. Ekkortól zárt kapuk mögött megrendezett mérkőzések következtek, de az MLSZ Elnöksége - a hatóságok döntésével összhangban - 2020. március 16-án, a koronavírus megjelenésének és terjedésének megelőzése érdekében azonnali hatállyal felfüggesztette az NB II-es bajnokságot. A Magyar Labdarúgó Szövetség 2020. május 4-én megtartott ülésén véglegessé vált, hogy befejeződött az NB II 2019/20-as idénye, így a bajnokság hátralévő mérkőzéseit már nem rendezték meg. Abban az évadban a klub a lejátszott fordulók alapján a tabella 3. helyén állt, mindösszesen 7 ponttal lemaradva a második - s így feljutó - Budafoki MTE együttese mögött, de a hátralévő 9 összecsapás alatt hiába volt valóban elérhető közelségben a feljutás, pontszerzésre már nem volt lehetőség.


A 2020/21-es szezont - bár nyáron tovább erősödött a keret - a tavaszi szép szerepléshez képest meglepetésre nem úgy kezdte a klub, ahogy előzetesen számítani lehetett arra, hiszen hat forduló elteltével még mindig csak a 10. helyen szerepelt a Vasas, így újabb változtatásra volt szükség: 2020 őszén Schindler Szabolcs lett a Vasas FC új vezetőedzője. Bár kellett idő, hogy a csapat magára találjon, a pontgyűjtés egyre inkább beindult, ráadásul a klub elképesztő statisztikai mutatót produkált: a Vasas 360 napig veretlen volt hazai pályán. A kezdeti nehézségek után tavasszal fokozatosan megkezdődött a kiegyenesedés, a csapat sokáig az élen szerepelt. A feljutásért vívott harc azonban végig kiélezett volt, az első két hely megszerzése egészen az utolsó mérkőzésig nyitott maradt: végül 80 ponttal a DVSC végzett az élen, 78-78 ponttal pedig a Gyirmót FC Győr és a Vasas Futball Club lett a dobogós, de a második hely egyetlen plusz győzelem miatt a Gyirmót csapatáé lett, Angyalföld számára pedig maradt még egy másodosztályú küzdelmes esztendő.


A klub a 2021/22-es szezonnak Kuttor Attila vezetőedző irányításával és új szakmai stábbal vágott neki, több korábbi rekordot is megdöntve: 883 percig érintetlen maradt Jova Levente kapuja, a hazai győzelmi sorozat alatt az ellenfelek már 27 bajnoki mérkőzés óta, 472 napja nem tudták elvinni a három pontot az Illovszky-stadionból. A bajnoki hajrában, három fordulóval a Merkantil Bank Liga sorozatának befejezése előtt kiderült, hogy a Vasas Futball Club nyártól újra a legmagasabb osztályban szerepelhet, s mindezt magabiztos pontelőnyt kiharcolva, bajnokcsapatként érték el, pontrekordot megdöntve: a megszerzett 84 egységgel átadták a múltnak a 2018/19-es idényben a ZTE FC 82, míg a 2017/18-as szezonban az MTK Budapest által szerzett 82 pontmennyiséget.


A 2022-23-as OTP Bank Liga sorozatát - négy év után újra az élvonalban - változatlan szakmai stábbal kezdte meg a Vasas Futball Club, ami mellett két fontos, a jövőt meghatározó momentum is történt. 2022. július 5-én elrajtolt a klub második csapata: a Vasas FC II az NB III. Keleti csoportjában szerepel, keretben a kölcsönből visszatért játékosok mellett a Vasas Kubala Akadémia tehetséges fiataljaival, illetve az U19-es korosztályból kiöregedő játékosokkal. A második csapat elsődleges célja, hogy azok a saját nevelésű, tehetséges fiatalok kerüljenek fókuszba, akiknek a klub az NB III-as felnőtt közegben folyamatos játéklehetőséget tud biztosítani, és akiket ezáltal később az NB I-es keretbe is be lehet majd építeni.


2022. július 26-án a Vasas FC kooperációs szerződést kötött a Dorogi FC-vel. A partneri megállapodás keretében öt játékos szerepelhet Dorogon kettős játékengedéllyel, mely együttműködés nagy előnye a kölcsönszerződéssel szemben, hogy amennyiben a programban részt vevő játékosok az adott hétvégén nem lépnek pályára vagy csak minimális időt szerepelnek a Vasas FC bajnoki mérkőzésén, úgy az NB II-ben, adott esetben Dorogon is játéklehetőséghez juthatnak.


Bár a Vasas 2022 májusában feljutást ünnepelhetett, a folytatás azonban elmaradt a várttól. az OTP Bank Liga 7. fordulójában - a tabella kieső, 11. helyén szerepelt a klub, így Kuttor Attila vezetőedző és Tóth Mihály pályaedző távoztak, a kispadon Kondás Elemér vezetőedző folytatta a munkát. A negatív széria sajnálatosan nem szakadt meg, a csapat a kieső helyről nem mozdult el, s bár a Vasas a MOL Magyar Kupa elődöntőjéig eljutott, a kupából való kiesést követően a vezetőedző közös megegyezéssel befejezte angyalföldi munkáját, a csapatot az idény végéig az addigi másodedző, Desits Szilárd megbízott vezetőedzőként irányította. A csapat búcsúzott az élvonaltól, a 2023-24-es bajnokságot a másodosztályú Merkantil Bank Ligában kezdte meg Desits Szilárd vezetőedzővel, Nagy Gábor pályaedzővel, Ferenczi István erőnléti edzővel és Késedi Gábor videoelemzővel.


NÉVVÁLTOZÁSOK A KLUB ÉLETÉBEN

1911 - 1925 Vas-és Fémmunkások Sport Clubja
1926 - 1943 Vasas SC
1943 - 1944 Nemzeti Nehézipari Munkások Kinizsi SC
1944 - 1949 Vasas SC
1949 - 1957 Budapesti Vasas SC
1957 - 1992 Vasas SC
1992 - 1993 Vasas SC-Smirnoff
1993 - 1995 Vasas Ilzer
1995 - 1996 Vasas Casino Vígadó
1997 - 1997 Vasas SC
1997 - 2001 Vasas Danubius Hotels
2001 - 2003 Vasas SC
2003 - 2009 Budapesti Vasas SC
2009 - 2011 Vasas SC
2011 - 2012 Vasas–HÍD
2012 – Vasas FC


SZURKOLÓI CSOPORTOK A VASAS ÉLETÉBEN

Angelland V.I.P. (1997–2006)
Armata Rossoblu (2006–)
Blood Reds (1993–)
Ultra' Vasas (1996–2006)
Vasas Pirates (1993–1998)
Tripolis force(1993-)
Red-Blue Army (2013-2014)
Angyalföldi Ordasok (2019-)


A Vasas bajnoki helyezései a magyar első osztályban

1917 - 6. hely   
1918 - 4. hely
1919 - 4. hely
1920 - 6. hely
1921 - 11. hely
1922 - 7. hely
1923 - 4. hely
1924 - 9. hely
1925 - 3. hely
1926 - 3. hely
1927 - 6. hely
1928 - 10. hely
1929 - 11. hely
1931 - 8. hely 
1932 - 11. hely
1943 - 6. hely
1944 - 13. hely
1945 - 5. hely 
1946 - 2. hely
1947 - 3. hely
1948 - 2. hely
1949 - 7. hely
1950 - 6. hely
1951 - 4. hely
1952 - 4. hely
1953 - 3. hely
1954 - 4. hely
1955 - 4. hely
1957 - 1. hely
1958 - 5. hely
1959 - 4. hely
1960 - 3. hely
1961 - 1. hely
1962 - 1. hely
1963 - 9. hely
1964 - 6. hely
1965 - 1. hely
1966 - 1. hely
1967 - 4. hely
1968 - 3. hely
1969 - 4. hely
1970 - 5. hely
1971 - 3. hely
1972 - 6. hely
1973 - 3. hely
1974 - 8. hely
1975 - 6. hely
1976 - 5. hely
1977 - 1. hely
1978 - 5. hely
1979 - 4. hely
1980 - 3. hely
1981 - 3. hely
1982 - 12. hely
1983 - 7. hely
1984 - 6. hely
1985 - 5. hely
1986 - 9. hely
1987 - 6. hely
1988 - 9. hely
1989 - 14. hely
1990 - 8. hely
1991 - 12. hely
1992 - 6. hely
1993 - 10. hely
1994 - 10. hely
1995 - 10. hely
1996 - 7. hely
1997 - 4. hely
1998 - 3. hely
1999 - 6. hely
2000 - 3. hely
2001 - 3. hely
2002 - 12. hely
2005 - 13. hely
2006 - 15. hely
2007 - 5. hely
2008 - 9. hely
2009 - 10. hely
2010 - 13. hely
2011 - 11. hely
2012 - 15. hely
2016 - 10.  hely
2017 - 3.  hely
2018 - 12.  hely
2023 - 12. hely